A Török Köztársaság az átalakuló Közel-Keleten = The Republic of Turkey in the changing Middle East

A 2011–2012-ben zajlott, „arab tavasznak” nevezett események új korszak kezdetét jelezték a Közel-Keleten, mely a hidegháború vége óta, de különösen a 2003-as iraki háború következtében amúgy is mélyreható átalakulási folyamaton megy keresztül. Ennek során a térség három nem arab állama, Izrael, Irán és Törökország vált a régió hatalmi egyensúlyának meghatározó erőközpontjává, miközben az arab országok – amúgy sem homogén – csoportja a háttérbe szorult. A korábban mértékadó arab államok (Egyiptom, Irak, Szíria) különböző okok miatt elveszítették vonzerejüket a többiek számára, miközben Szaúd-Arábia sem vállalta a vezető szerepét. Az „arab tavasz” során egymástól egyre nyilvánvalóbban független nemzetállammá vált arab országok mind kevesebb kérdésben hajlandók közös álláspontot képviselni a nemzetközi fórumokon. Az átalakuló közel-keleti regionális rendben azonban az államok viszonylagos hatalmi egyensúlyában bekövetkezett változások miatt a térség helyzetét meghatározó szereplők száma megnövekedett, hiszen legalább Egyiptommal és Szaúd-Arábiával ismét mint politikai központtal kell számolni. A jelen tanulmány az e regionális rendben sokak szerint neooszmán hegemón törekvésekkel fellépő Törökország helyét és szerepét vizsgálja.

Eltérő modernizációs perspektívák a közel-keleti muszlim államokban (Different modernization perspectives in the middle eastern muslim countries)

A tanulmány célja, hogy körüljárja a tágabb Közel-Keleten tapasztalható modernizációs válság hátterét, lehetséges belső okait és következményeit. A szerző rá kíván mutatni az egyes közel-keleti államok modernizációs lehetőségei közötti különbségekre. Az elemzés – interdiszciplináris megközelítést alkalmazva – a modernizáció gazdasági vetülete mellett a politikai és társadalmi kérdésekkel is foglalkozik. A tanulmány nem tér ki a közel-keleti államok makrogazdasági mutatóira, hiszen erről számos munka megjelent magyar nyelven is. / === / The goal of the paper is to analyze the background, potential causes and consequences of the modernization crisis on the boarder Middle East. The author points out the differences between the possibilities these countries have for modernization. The analyses uses an interdisciplinary approach and examines the economic, political and social aspects of modernization.

Links between migration and the presence of foreign combatants in armed conflict

This article explores the connections between migration and foreign combat, offering an improved definition of „foreign fighters,” and a general concept of foreign combatants’ behaviour as an anomalous form of migration. In contrast with the popular discourse and terrorism-related concerns about present-day Western European foreign fighters in Iraq and Syria (and their return to Europe) and Middle Eastern migrant refugees (and their arrival in Europe), the intention of this article is to offer a conceptually thorough consideration of the causal connections between movements of migration and the presence of foreign combatants in armed conflict, informed by a wide sample of cases. Such an assessment has to take place with a view to all forms of migration (including forced migration), all forms of foreign combat (not only foreign combat on the side of non-state actors as David Malet's oft-cited but overly restrictive definition would imply), and regions of the world beyond the Middle East and Islamic countries. Along these guiding lines, the article points out many comparatively rarely considered cases of foreign combat as well as the underestimated obstacles in the way of fighting abroad. Taking account of the latter allows refutation of a key implication of „new war theory” (its focus on „greed” as a motive of combatants), in light of the continued importance of cultural factors and ideological motives for participation in foreign combat.