"Minimálbér-paradoxon" versenyzői munkaerőpiacon? ("Minimum-wage paradox" in a competitive labour market? Lessons from an experimental line of thought)

A versenyzői munkaerőpiac hagyományos kereslet-kínálati modellje az egyensúlyi bérszintet meghaladó minimálbér következményeként az egyensúlyi bérszint mellettinél alacsonyabb foglalkoztatást jósol; minél magasabb a minimálbér, annál alacsonyabbat. Empirikus vizsgálatok szerint ugyanakkor a minimálbér-emelés nem feltétlenül csökkenti a foglalkoztatást - ezt nevezik minimálbér-paradoxonnak -, ami legkézenfekvőbben a munkáltatók munkaerő-piaci monopszonerejével látszik magyarázhatónak. Ezzel szemben az a gondolatkísérlet, amelyről ez a cikk beszámol, általánosabb érvényű, versenyzői munkaerőpiacot feltételező magyarázat kidolgozására irányul. / === / In the conventional textbook demand/supply model of competitive labour markets, the introduction of a minimum wage above market-clearing level must reduce employment. Empirical findings suggest, however, that this may not always be the case, a finding most readily explained by monopsonistic competition in the labour market. The experimental line of thought reported here explores an alternative root, interpreting the "minimum-wage paradox" as the outcome of a competitive labour market that displays friction.

Vezetőkkel szemben támasztott munkaerő-piaci kompetenciaelvárások a Heti Világgazdaság és a The Economist álláshirdetéseinek elemzése alapján (Job market competency requirements for managers on the basis of the analysis of job advertisements in the Heti Világgazdaság and The Economist)

A szervezet dolgozói között kiemelt fontosságúak a vezetők, hiszen döntéseikkel, működésükkel a szervezet életét közvetlenül, és sokszor hosszú távra befolyásolják. Annak a vállalatnak, mely megtartani, növelni szeretné piaci pozícióját, különös hangsúlyt kell fektetnie vezetőinek kiválasztására, a későbbiekben pedig fejlesztésére. A szerző cikkében azt mutatja be, hogy a közgazdászképzettséggel rendelkező vezetők iránti munkaerő-piaci kereslet (a HVG-hirdetések elemzése alapján) milyen minőségi jellemzőket mutatott 2000–2009 között. A szerző részletesen ismerteti az eredményeket, melyek értelmezéséhez a Spencer és munkatársai által kidolgozott kompetenciamodell saját továbbfejlesztett változatát használja fel. Kitekintés céljával a magyar eredmények mellett bemutatja, hogy egy más gazdasági struktúrával, kultúrával rendelkező országban hogyan alakultak a vezetőkkel szemben támasztott kompetencia-elvárások. Az eredmények – melyeket más hazai felmérések is alátámasztanak – azt tükrözik, hogy a magyar vezetőkkel szemben támasztott munkaerő-piaci kompetencia-elvárások eltérnek a szakmai várakozásoktól és élesen eltérő képet mutatnak a The Economist hirdetéselemzésének eredményétől. _________ The thesis that the most important factor which determines the competitiveness of future companies is the quality of human resources has received increasingly more emphasis in the literature on management. The managers of organizations have a key role since they can directly influence the life of the organization by their decisions and work, often for a long term. Therefore, a company which intends to maintain or improve its market position should place special emphasis on the selection, and later on the development of its managers. In the present paper the author presents the characteristic features of job market demand for managers with qualifications in economics between 2000 and 2009 (on the basis of the analysis of job advertisements published in the economic weekly paper Heti Világgazdaság). The author gives a detailed analysis of the results using the competence model developed by Spencer et al. and further developed by the author. In addition to the Hungarian results, the paper also provides an overview of how managers are selected in a country with a different economic structure and culture. The results – also supported by other surveys conducted in Hungary – demonstrate that the competence expectations of the job market for Hungarian managers fail to meet professional expectations; the picture is sharply different from what the analysis of job advertisements published in The Economist show, and the competence expectation changed very little, though quite strikingly, over the period under discussion.

Az egyensúlyi ráták unicitása és a bérráta pozitivitása a Neumann-modell általánosításaiban (Uniqueness of equilibrium rates and the positive value of the wage rate in generalizations from the Neumann model)

Cikkünk arról a paradox jelenségről szól, hogy a fogyasztást explicit módon megjelenítő Neumann-modell egyensúlyi megoldásaiban a munkabért meghatározó létszükségleti termékek ára esetenként nulla lehet, és emiatt a reálbér egyensúlyi értéke is nulla lesz. Ez a jelenség mindig bekövetkezik az olyan dekomponálható gazdaságok esetén, amelyekben eltérő növekedési és profitrátájú, alternatív egyensúlyi megoldások léteznek. A jelenség sokkal áttekinthetőbb formában tárgyalható a modell Leontief-eljárásra épülő egyszerűbb változatában is, amit ki is használunk. Megmutatjuk, hogy a legnagyobbnál alacsonyabb szintű növekedési tényezőjű megoldások közgazdasági szempontból értelmetlenek, és így érdektelenek. Ezzel voltaképpen egyrészt azt mutatjuk meg, hogy Neumann kiváló intuíciója jól működött, amikor ragaszkodott modellje egyértelmű megoldásához, másrészt pedig azt is, hogy ehhez nincs szükség a gazdaság dekomponálhatóságának feltételezésére. A vizsgált téma szorosan kapcsolódik az általános profitráta meghatározásának - Sraffa által modern formába öntött - Ricardo-féle elemzéséhez, illetve a neoklasszikus növekedéselmélet nevezetes bér-profit, illetve felhalmozás-fogyasztás átváltási határgörbéihez, ami jelzi a téma elméleti és elmélettörténeti érdekességét is. / === / In the Marx-Neumann version of the Neumann model introduced by Morishima, the use of commodities is split between production and consumption, and wages are determined as the cost of necessary consumption. In such a version it may occur that the equilibrium prices of all goods necessary for consumption are zero, so that the equilibrium wage rate becomes zero too. In fact such a paradoxical case will always arise when the economy is decomposable and the equilibrium not unique in terms of growth and interest rate. It can be shown that a zero equilibrium wage rate will appear in all equilibrium solutions where growth and interest rate are less than maximal. This is another proof of Neumann's genius and intuition, for he arrived at the uniqueness of equilibrium via an assumption that implied that the economy was indecomposable, a condition relaxed later by Kemeny, Morgenstern and Thompson. This situation occurs also in similar models based on Leontief technology and such versions of the Marx-Neumann model make the roots of the problem more apparent. Analysis of them also yields an interesting corollary to Ricardo's corn rate of profit: the real cause of the awkwardness is bad specification of the model: luxury commodities are introduced without there being a final demand for them, and production of them becomes a waste of resources. Bad model specification shows up as a consumption coefficient incompatible with the given technology in the more general model with joint production and technological choice. For the paradoxical situation implies the level of consumption could be raised and/or the intensity of labour diminished without lowering the equilibrium rate of the growth and interest. This entails wasteful use of resources and indicates again that the equilibrium conditions are improperly specified. It is shown that the conditions for equilibrium can and should be redefined for the Marx-Neumann model without assuming an indecomposable economy, in a way that ensures the existence of an equilibrium unique in terms of the growth and interest rate coupled with a positive value for the wage rate, so confirming Neumann's intuition. The proposed solution relates closely to findings of Bromek in a paper correcting Morishima's generalization of wage/profit and consumption/investment frontiers.

A Dynamic Input-Output Model with Renewable Resources

The paper studies a generalisation of the dynamic Leontief input-output model. The standard dynamic Leontief model will be extended with the balance equation of renewable resources. The renewable stocks will increase regenerating and decrease exploiting primary natural resources. In this study the controllability of this extended model is examined by taking the consumption as the control parameter. Assuming balanced growth for both consumption and production, we investigate the exhaustion of renewable resources in dependence on the balanced growth rate and on the rate of natural regeneration. In doing so, classic results from control theory and on eigenvalue problems in linear algebra are applied.

A Dynamic Input-Output Model with Renewable Resources

The paper studies a generalisation of the dynamic Leontief input-output model. The standard dynamic Leontief model will be extended with the balance equation of renewable resources. The renewable stocks will increase regenerating and decrease exploiting primary natural resources. In this study the controllability of this extended model is examined by taking the consumption as the control parameter. Assuming balanced growth for both consumption and production, we investigate the exhaustion of renewable resources in dependence on the balanced growth rate and on the rate of natural regeneration. In doing so, classic results from control theory and on eigenvalue problems in linear algebra are applied.