Világpolitikai tendenciák 2011-ben = Global political trends in 2011

Az Amerikai Egyesült Államok – mint a világ gazdaságilag és katonailag legerősebb hatalma – hamarosan leküzdi a jelenlegi válságot és továbbra is vezető hatalom marad. Európában a főbb tennivalókat továbbra is a demográfiai helyzet, a migráció kezelése és az összeurópai intézmények kialakítása jelenti. A szovjet utódállamok etnikai feszültségekkel és demográfiai hanyatlással, továbbá az orosz befolyás erősödésével számolhatnak. A háborús térségekben a feszültség nem fog csökkenni – Irak, Afganisztán Irán, Észak-Afrika és a Közel-Kelet továbbra is a figyelem középpontjában lesz. Kína gazdasági növekedése következtében a világ második legnagyobb hatalmává léphet elő. Összességében megállapítható, hogy a világ az elmúlt években nem lett biztonságosabb és ez a tendencia folytatódik 2011-ben is. / === / The economic and political processes experienced in the world are followed by great attention not only by experts, but also by public opinion. The most important conclusions of the study are as follows: the United States – as the economically and politically strongest power in the world – will soon overcome the present crisis and preserve its leading power status. The main task in Europe will remain handling the demographic decline and migration, as well as to establish appropriate pan-European institutions. The post-Soviet successor states are facing ethnical tensions and demographic decline. In addition , they cannot resist the strengthening Russian influence. The tension in the war-zones is not expected to significantly ease, Iraq, Afghanistan, North Africa and the Middle East will remain high on the world's agenda. China – thanks to its economic growth – is going to become the second greatest power of the world. In the study we can read in detail about the development tendencies of the regions and states. To sum up, the world has not become safer at all in the past years and this tendency will continue also in 2011.

A Török Köztársaság az átalakuló Közel-Keleten = The Republic of Turkey in the changing Middle East

A 2011–2012-ben zajlott, „arab tavasznak” nevezett események új korszak kezdetét jelezték a Közel-Keleten, mely a hidegháború vége óta, de különösen a 2003-as iraki háború következtében amúgy is mélyreható átalakulási folyamaton megy keresztül. Ennek során a térség három nem arab állama, Izrael, Irán és Törökország vált a régió hatalmi egyensúlyának meghatározó erőközpontjává, miközben az arab országok – amúgy sem homogén – csoportja a háttérbe szorult. A korábban mértékadó arab államok (Egyiptom, Irak, Szíria) különböző okok miatt elveszítették vonzerejüket a többiek számára, miközben Szaúd-Arábia sem vállalta a vezető szerepét. Az „arab tavasz” során egymástól egyre nyilvánvalóbban független nemzetállammá vált arab országok mind kevesebb kérdésben hajlandók közös álláspontot képviselni a nemzetközi fórumokon. Az átalakuló közel-keleti regionális rendben azonban az államok viszonylagos hatalmi egyensúlyában bekövetkezett változások miatt a térség helyzetét meghatározó szereplők száma megnövekedett, hiszen legalább Egyiptommal és Szaúd-Arábiával ismét mint politikai központtal kell számolni. A jelen tanulmány az e regionális rendben sokak szerint neooszmán hegemón törekvésekkel fellépő Törökország helyét és szerepét vizsgálja.