Buborékok és legendák. Válságok és válságmagyarázatok - a tulipánmánia és a Déltengeri Társaság, I. rész (Bubbles and myths, crises and explanations: tulip mania and the South Sea bubble. I.)

A 2007 óta kibontakozó válság újból divatba hozta a korai buborékok és válságok témáját. A jelenlegi válság nyomán újraéledtek a makroökónómiai viták, kétségessé vált a "nagy mérséklődés" és az újklasszikus szintézis érvényessége. Az 1634-1637 közötti holland tulipánmánia - mint az első buborék - sokféle értelmezése ismeretes: a tömeghisztéria kitörésétől a hatékony pénzügyi piacok korai példáján át a kulturális sokkig. Áttekintve ezeket, a cikk visszavezeti a tulipánmánia közismert anekdotikus leírásait az eredeti forrásokig, és megmutatja, milyen módon és céllal használták fel ezeket a közgazdászok és történészek saját elemzéseikben. / === / The accounts of early bubbles and crises are becoming fashionable again in economic discourse during the recent downturn. The article, having looked at the revival of macroeconomic debate provoked by the failure of current theory, sums up various interpretations of the Dutch tulip mania of 1634-7. These range from an outburst of popular madness, through an early example of an efficient financial market, to an instance of culture shock. Some well-known anecdotes about tulip mania are traced back to their original sources, and the article explores the various patterns and intentions in the use economists and historians have made of them.

Buborékok és legendák. Válságok és válságmagyarázatok - II/1. rész. A Déltengeri Társaság (Bubbles and myths crises and explanations II/1.: the South Sea bubble)

A cikk a tulipánmániával foglalkozó tanulmány folytatása (Madarász [2009]). A Déltengeri Társaság 1720-as fellendülése és kipukkadása mindmáig egyike a pénzügyi történelem leghíresebb és leggyakrabban emlegetett buborékainak. A közgazdaságtanban a buborék sokáig nem volt fontos téma, de az utóbbi időben ismét divatba jött. A tanulmány először a buborékmetafora néhány irodalmi példáját mutatja be, majd összefoglalja az angol államadósság kialakulását, a korai modern fiskális-militarista állam létrejöttét és a pénzügyi forradalom különböző interpretációit. A Déltengeri Társaság történetének, az adósság-részvény csere lebonyolításának és a korabeli vélemények spektrumának ismertetése után áttekintést ad arról, milyen módon és céllal használták fel az 1720-as eseményeket közgazdászok és történészek saját magyarázataikban. Ezek skálája a tudatos csalástól a befektetők irracionális mániáján át a racionális buborék kialakulásáig terjed. / === / The first part of the study (published here in 2009) was devoted to "tulipmania". This article continues the account of early bubbles and crises with the 1720 boom and bust of the South Sea Company, which is to this day one of the best known and most cited examples in history. For several decades, bubbles were not seen as an important issue in economic and financial theory, but recent events have focused attention on them again. The author introduces some historical examples of the bubble metaphor in literature, before giving an account of the emergence of British public debt and the fiscal-military state, and summarizing various interpretations of the financial revolution. An account of the South Sea Bubble, a detailed description of the debt-equity swap, and citations from some contemporary investors and observers are followed by an overview of the way the events of 1720 were used subsequently by various economists and historians in their own theorizing and explanations. The interpretations placed on it range from deliberate fraud, through irrational investment mania, to the emergence of a rational bubble.

Buborékok és legendák. Válságok és válságmagyarázatok II/2. rész. A Déltengeri Társaság (Bubbles and myths crises and explanations II/2.: the South Sea bubble)

A cikk a tulipánmániával foglalkozó tanulmány folytatása (Madarász [2009]). A Déltengeri Társaság 1720-as fellendülése és kipukkadása mindmáig egyike a pénzügyi történelem leghíresebb és leggyakrabban emlegetett buborékainak. A közgazdaságtanban a buborék sokáig nem volt fontos téma, de az utóbbi időben ismét divatba jött. A tanulmány először a buborékmetafora néhány irodalmi példáját mutatja be, majd összefoglalja az angol államadósság kialakulását, a korai modern fiskális-militarista állam létrejöttét és a pénzügyi forradalom különböző interpretációit. A Déltengeri Társaság történetének, az adósság-részvény csere lebonyolításának és a korabeli vélemények spektrumának ismertetése után áttekintést ad arról, milyen módon és céllal használták fel az 1720-as eseményeket közgazdászok és történészek saját magyarázataikban. Ezek skálája a tudatos csalástól a befektetők irracionális mániáján át a racionális buborék kialakulásáig terjed. / === / The first part of the study (published here in 2009) was devoted to "tulip-mania". This article continues the account of early bubbles and crises with the 1720 boom and bust of the South Sea Company, which remains to this day one of the best known and most cited examples in history. For several decades, bubbles were not seen as an important issue in economic and financial theory, but recent events have focused attention on them again. The author introduces some historical examples of the bubble metaphor in literature, before describing the emergence of British public debt and the fiscal/military state, and summarizing various interpretations of the financial revolution. An account of the South Sea Bubble, a detailed description of the debt-equity swap, and citations from some contemporary investors and observers are followed by an overview of how the events of 1720 were used subsequently by various economists and historians in their theorizing and explanations. Such interpretations range from deliberate fraud, through irrational investment mania, to the emergence of a rational bubble.

Adósság, pénz és szabadság = Taxation, money and freedom

A tanulmány a Déltengeri Társasággal foglalkozó tanulmány folytatása (Madarász [2011]). A 18. századi brit államadósság szerepéről és kezeléséről szóló modern gazdaságtörténeti értékelések áttekintése után a tanulmány részletesen bemutatja Davenant, Defoe, Bolingbroke, Hume, Wallace, Pinto, Steuart és Smith érvelését a \"közhitel\" lehetséges és szükségszerű gazdasági és politikai hatásairól, a háborús kiadások fedezésének módjairól. Részletesebben tárgyalja Hume és Smith álláspontját a papírpénz és a bankok szerepéről, a pénzmennyiség változásának következményeiről és a skóciai \"szabad\" bankrendszer jellemzőiről. A vita egyik oldalán a közhitelt szükséges, ám veszélyes eszköznek tekintették, amely válságba sodorhatja az országot, és aláássa a politikai szabadságot, a másik vélemény szerint a kereskedő állam adóssága szükséges és előnyös, ösztönzi a gazdaság fejlődését, és kifejezi a polgárok bizalmát a kormányzat iránt. / === / The study, following on from the author s previous work on the history of South Sea Company, focuses on the issue of public debt in 18th-century British economic writings. The first part reviews recent debates among economic historians: how to explain the growing credibility of British governments after 1689. The next details the arguments of some important protagonists in the early modern age - Davenant, Defoe, Bolingbroke, Hume, Wallace, Pinto, Steuart and Smith - on the expected economic and political consequences of an increasing public debt and on the methods of financing wars. This is followed by discussion of the monetary theories of Hume and Smith, notably their views on banks, credit, paper money, the effects of increasing money supply, and the features of free\" Scottish banking system. Two main lines of argument were advanced in the controversies on public debt. Several writers regarded it as a necessary but dangerous instrument that undermines political liberty and can lead the state into financial bankruptcy. Others described it as not only necessary, but advantageous to a commercial nation, by stimulating trade and development and symbolizing the public s confidence in their government.

Similarities and Differences in Polish and Hungarian History

In my lecture I would like to give a general introduction to a comparative approach of Polish and Hungarian history. I am convinced it could be not only an interesting, but a relevant issue as well. This approach could be touching emotionally for average Hungarian and Polish people because both nations strongly felt last centuries that they had common historical fate in East Central Europe. There is evidence which prove that Polish-Hungarian friendship is not only a modern phenomenon, but it is originated from the historical past. Historical memory calls the attention that Polish-Hungarian friendship was rooted already in the early modern history, and it was not constructed by historians, but a special relationship between the two nations was a widespread and accepted concept for the wider public in Hungary. I can cite the well-known proverb which represents it: „Pole and Hungarian – two good friends, joint fight and drinking are their ends.” In this lecture I don’t want to give a complete list of differences and similarities, but to call the attention to some interesting aspects of two nations’ common historical fate.

The roots of "Western European societal evolution". A concept of Europe by Jenő Szűcs

Jenő Szűcs wrote his essay entitled Sketch on the three regions of Europe in the early 1980s in Hungary. During these years, a historically well-argued opinion emphasising a substantial difference between Central European and Eastern European societies was warmly received in various circles of the political opposition. In a wider European perspective Szűcs used the old “liberty topos” which claims that the history of Europe is no other than the fulfillment of liberty. In his Sketch, Szűcs does not only concentrate on questions concerning the Middle Ages in Western Europe. Yet it is this stream of thought which brought a new perspective to explaining European history. His picture of the Middle Ages represents well that there is a way to integrate all typical Western motifs of post-war self-definition into a single theory. Mainly, the “liberty motif”, as a sign of “Europeanism” – in the interpretation of Bibó’s concept, Anglo-saxon Marxists and Weber’s social theory –, developed from medieval concepts of state and society and from an analysis of economic and social structures. Szűcs’s historical aspect was a typical intellectual product of the 1980s: this was the time when a few Central European historians started to outline non-Marxist aspects of social theory and categories of modernisation theories, but concealing them with Marxist terminology.

The roots of "Western European societal evolution"

Jenő Szűcs wrote his essay entitled Sketch on the three regions of Europe in the early 1980s in Hungary. During these years, a historically well-argued opinion emphasising a substantial difference between Central European and Eastern European societies was warmly received in various circles of the political opposition. In a wider European perspective Szűcs used the old “liberty topos” which claims that the history of Europe is no other than the fulfillment of liberty. In his Sketch, Szűcs does not only concentrate on questions concerning the Middle Ages in Western Europe. Yet it is this stream of thought which brought a new perspective to explaining European history. His picture of the Middle Ages represents well that there is a way to integrate all typical Western motifs of post-war self-definition into a single theory. Mainly, the “liberty motif”, as a sign of “Europeanism” – in the interpretation of Bibó’s concept, Anglo-saxon Marxists and Weber’s social theory –, developed from medieval concepts of state and society and from an analysis of economic and social structures. Szűcs’s historical aspect was a typical intellectual product of the 1980s: this was the time when a few Central European historians started to outline non-Marxist aspects of social theory and categories of modernisation theories, but concealing them with Marxist terminology.

A láthatatlan kéz – szemelvények egy metafora történetéből (The invisible hand - extracts from the history of a metaphor)

A láthatatlan kéz Adam Smith nyomán a közgazdaságtan legismertebb metaforája lett, de jelentősége és értelmezése máig megosztja a közgazdászokat és eszmetörténészeket. Az interpretációk skálája rendkívül széles: mértékadó közgazdászok szerint ez a közgazdaságtan alapeszméje, míg mások Smith ironikus tréfájának vélik. A tanulmány áttekinti a láthatatlan kéz Smith előtti használatát teológiai, politikai és irodalmi szövegekben és a hozzájuk kapcsolódó interpretációkat. Ezt követően bemutatja, hogyan alkalmazta Smith a nevezetes kifejezést a merkantilista politika ironikus és paradox kritikájaként, és miként került a 19. század végétől e metafora a Smith-olvasatokban központi helyre, majd miként vált kérdésessé ez a felfogás a 2008-as válság nyomán. ____ Adam Smith's phrase the invisible hand has become the best-known metaphor in economics, yet both its interpretation and its relevance are hotly debated by economists and intellectual historians. The range of opinions is wide: several leading economists view it as the founding idea in economics and social studies, some historians see it as an ironic jest by Smith. The study surveys the different uses of the metaphor in theological, political and literary texts before Smith and reconstructs the "invisible hand" passage in The Wealth of Nations as an ironic and paradoxical critique of mercantilist policy. A vast literature has emerged since the late 19th century treating the metaphor in various way, ranging from the description and justification of free markets to the claim that it is a purely fictitious mechanism. The critical approach to it has become stronger since the great recession of 2008.