A fittség (m)értéke. A fizikai inaktivitás nemzetgazdasági terhei Magyarországon (The value (degree) of fitness. The national economic costs of physical inactivity in Hungary)

Az elmúlt években Magyarországon is fokozatosan nőtt az érdeklődés az életminőség vizsgálata iránt. A 2004-2006 közötti időszakra készült első Nemzeti Fejlesztési Terv fő célkitűzése a lakosság életminőségének javítása volt, de célját nem érte el, mivel a WHO 2010 májusában közzétett statisztikája szerint a magyarországi életminőség-mutatók az európai rangsor végén találhatók. Elszomorító az Eurobarométer 2010. évi reprezentatív kutatásának eredménye: a népesség 77 százalékának életmódja mozgásszegény, fizikailag inaktív. Kutatásunk során azt a ténylegesen hiánypótló célt kívántuk elérni, hogy meghatározzuk és számszerűsítsük a mozgásszegény életmódból adódó nemzetgazdasági terheket, valamint megbecsüljük a fizikai inaktivitás csökkentésével elérhető megtakarítások számszerűsíthető mértékét. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) és egy saját országos kérdőíves kutatás (n = 1158) adataira támaszkodtunk. A fizikai inaktivitás betegségeire vonatkozó megtakarítási lehetőségeket tételesen határoztuk meg, majd megállapítottuk az inaktivitásból származó gazdasági terheket, aminek alapján a döntéshozók elkészíthetik a fizikai inaktivitás csökkentésre alkalmas akcióterveiket. Ezzel nemcsak a lakosság "közérzete" javulhat számottevően, de komolyabb költségeket is meg lehet takarítani közép- és hosszú távon. / === / Interest in examining the quality of life has increased steadily in Hungary in recent years. Improving it was the main objective of the first National Development Plan, for the 2004-6 period, but it failed to do so, for Hungary's indices for quality of life were at the bottom of the European list according to figures published by the WHO in May 2010. The results of the representative research Furobarometer 2010 are saddening: 77 per cent of the population pursue a low-exercise, physically inactive lifestyle. The authors' researches sought to fill a gap by measuring and quantifying the national economic costs of a low-exercise lifestyle and to estimate quantitatively the savings to be made by reducing such physical inactivity. The paper relics on the data of the National Health Insurance Fund and on an authors' questionnaire (n = 1158). The potential savings on illness relating to physical activity are listed one by one. to arrive at the economic costs of such inactivity, based on which it is possible for decision-makers to prepare adequate action plans for reducing physical inactivity. This will improve the "morale" of the public and bring appreciable savings in the medium and long term.

Formal professional relationships between general practitioners and specialists: possible associations with patient health and pharmacy costs

This article investigates whether the strength of formal professional relationships between general practitioners (GPs) and specialists (SPs) affects either the health status of patients or their pharmacy costs. To this end, it measures the strength of formal professional relationships between GPs and SPs through the number of shared patients and proxies the patient health status by the number of comorbidities diagnosed and treated. In strong GP–SP relationships, the patient health status is expected to be high, due to efficient care coordination, and the pharmacy costs low, due to effective use of resources. To test these hypotheses and compare the characteristics of the strongest GP–SP connections with those of the weakest, this article concentrates on diabetes—a chronic condition where patient care coordination is likely important. Diabetes generates the largest shared patient cohort in Hungary, with the highest traffic of specialist medication prescriptions. This article finds that stronger ties result in lower pharmacy costs, but not in higher patient health statuses. Key points for decision makers • The number of shared patients may be used to measure the strength of formal professional relationships between general practitioners and specialists. • A large number of shared patients indicates a strong, collaborative tie between general practitioners and specialists, whereas a low number indicates a weak, fragmented tie. • Tie strength does not affect patient health—strong, collaborative ties between general practitioners and specialists do not involve better patient health than weak, fragmented ties. • Tie strength does affect pharmacy costs—strong, collaborative ties between general practitioners and specialists involve significantly lower pharmacy costs than weak, fragmented ties. • Pharmacy costs may be reduced by lowering patient care fragmentation through channelling a general practitioner’s patients to a small number of specialists and increasing collaboration between general practitioner and specialists. • Limited patient choice is financially more beneficial than complete freedom of choice, and no more detrimental to patient health.