Tanulságok a gazdasági és monetáris unió számára a 2008-as világgazdasági válság kapcsán (Lessons for the Economic and Monetary Union from the 2008 global economic crisis)

Írásunkban a 2008-ban kitört világgazdasági válságnak a Gazdasági és Monetáris Unióra gyakorolt hatásait elemezzük. Tanulmányunkban rávilágítunk a Gazdasági és Monetáris Unió két olyan problémájára, amelyek a válság után váltak igazán nyilvánvalóvá. Egyrészt a görög államcsődveszély, illetve egyes, korábban jól teljesítő országok botladozása jelzi, hogy a Monetáris Unió intézményrendszere legalábbis hiányos. A másik kérdés összefügg az előzővel, és azon országok szemszögéből érdekes, amelyek csatlakozni kívánnak a GMU-hoz: felerősödtek azok a vélemények, amelyek a csatlakozás elhalasztása mellett foglalnak állást. Tanulmányunk második részében ezt a kérdést járjuk körbe. / === / In our paper we are analyze the effects of the economic crisis of 2008 on the Economic and Monetary Union. We are focusing on two core problems of the EMU which came to surface only after the outbreak of the crisis. First, we address the fiscal problems of Greece and other member states which performed well before the crisis. These problems show that there are major institutional shortcomings in the Monetary Union. The second question is connected to the first one and concerns the new member states of the European Union and their strategies to join the Euro zone. After the crisis more and more voices in the new member states suggest postponing EMU membership.

Az európai gazdasági kormányzás előtt álló kihívások. A hármas tagadás lehetetlensége (Challenges of European economic governance. The impossible trinity of denial.)

Az európai gazdasági integráció folyamata olyan kényszerhelyzetekben formálódott a múltban, amelyek a közgazdaságtudományban jól ismert lehetetlen háromság alapján is leírhatók. Az Európai Monetáris Rendszer a rögzített árfolyam-mechanizmusra és önálló jegybanki politikára épített, korlátozva a tőkemozgásokat. A Gazdasági és Monetáris Unió ugyanakkor a tőke szabad áramlásával és az árfolyamok visszavonhatatlan rögzítésével felszámolta a tagállami szintű jegybanki autonómiát. Az euróövezet működése egyszersmind arra a háromszoros tagadásra épül(t), hogy 1. nem lehetséges az euróövezetből való kilépés, 2. nem engedélyezett a kimentés és 3. nem kerülhet sor államcsődre. A 2008-ban Európát is elérő pénzügyi és gazdasági válság azonban elemi erővel mutatott rá e hármas tiltás tarthatatlanságára. A gazdasági kormányzás körül kibontakozott viták így jól közelíthetők a három tiltó szabály egyidejű érvényesülése lehetetlenségének bemutatásával, számba véve az egyes opciók költségeit és lehetséges hasznait. / === / The process of economic integration in the EU has been shaped by the well-known theorem of the impossible trinity. Accordingly, the European Monetary System was built upon a mix of a fixed exchange-rate regime and an autonomous monetary policy, thereby constraining capital mobility. In launching the EMU project, the EU countries decided to fix national currencies irrevocably and maintain full capital mobility, in exchange for delegating their monetary policy upwards to a supranational level. The introduction of the Euro zone, however, has simultaneously meant denial of the following three elements: (1) exit, (2) bail-out, and (3) default. Nevertheless, the 2008–9 financial and economic crisis has demonstrated mercilessly that these three pillars are incompatible with each other. So the current debates on reshaping economic governance in the EU can be modelled by introducing the “impossible trinity of denial”, concentrating on the benefits and the costs of each option.

Rules-based economic governance in the European Union: A reappraisal of national fiscal rules.

The economic and financial crisis of 2007/2009 has posed unexpected challenges on both the global and the regional level. Besides the US, the EU has been the most severely hit by the current economic crisis. The financial and banking crisis on the one hand and the sovereign debt crisis on the other hand have clearly shown that without a bold, constructive and systematic change of the economic governance structure of the Union, not just the sustainability of the monetary zone but also the viability of the whole European integration process can be seriously undermined. The current crisis is, however, only a symptom, which made all those contradictions overt that were already heavily embedded in the system. Right from the very beginning, the deficit and the debt rules of the Maastricht Treaty and the Stability and Growth Pact have proved to be controversial cornerstones in the fiscal governance framework of the European Economic and Monetary Union (EMU). Yet, member states of the EU (both within and outside of the EMU) have shown an immense interest in adopting numerical constraints on the domestic level without hesitation. The main argument for the introduction of national fiscal rules was mostly to strengthen the accountability and credibility of national fiscal policy-making. The paper, however, claims that a relatively large portion of national rules were adopted only after the start of deceleration of the debt-to-GDP ratios. Accordingly, national rules were hardly the sole triggering factors of maintaining fiscal discipline; rather, they served as the key elements of a comprehensive reform package of public budgeting. It can be safely argued, therefore, that countries decide to adopt fiscal rules because they want to explicitly signal their strong commitment to fiscal discipline. In other words, it is not fiscal rules per se what matter in delivering fiscal stability but a strong political commitment.

Redefining economic reason

Despite of Martin Heidegger’s warning not modern technology but modern economizing destroys the Being. With its exclusive focus on profit-making modern economizing endangers the integrity and diversity of natural ecosystems, autonomy and culture of local communities, and chances of future generations for a decent life. This paper gives a critique of the profit principle and redefines economic rationality in a more holistic, substantive and humanistic form.