The extent of the population paradox in the Hungarian electoral system

The Hungarian mixed-member electoral system, adopted in 1989, is one of the world’s most complicated electoral systems, and, as this paper demonstrates, it suffers from the "population paradox". In particular, the governing coalition may lose as many as 8 seats either by getting more votes or by the opposition obtaining fewer votes on each territorial list.

Between plurality and proportionality: an analysis of vote transfer systems

The paper considers a general model of electoral systems combining district-based elections with a compensatory mechanism in order to implement any outcome between strictly majoritarian and purely proportional seat allocation. It contains vote transfer and allows for the application of three different correction formulas. Analysis in a two-party system shows that a trade-off exists for the dominant party between the expected seat share and the chance of obtaining majority. Vote transfer rules are also investigated by focusing on the possibility of manipulation. The model is applied to the 2014 Hungarian parliamentary election. Hypothetical results reveal that the vote transfer rule cannot be evaluated in itself, only together with the share of constituency seats. With an appropriate choice of the latter, the three mechanisms can be made functionally equivalent.

A költségvetési hiány politikai gazdaságtana (The political economy of budgetary deficit)

A fejlett ipari országokra a hetvenes évektől mind inkább jellemző tartós költségvetési hiányt sem a keynesi, sem pedig a neoklasszikus elmélet nem tudta kielégítően magyarázni. Az új politikai gazdaságtan azonban, úgy tűnik, sikerrel tárta fel nemcsak a tartós hiány és a növekvő eladósodottság okait, hanem a fiskális politikai teljesítményben országok között és időben mutatkozó jelentős eltérések forrásait is. A siker elsősorban annak köszönhető, hogy az új politikai gazdaságtan a költségvetési politika alakításának politikai és intézményi korlátai felé fordult, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy kiterjessze a főáramú közgazdaságtan határait, és beépítse modelljeibe a gazdaságpolitikai döntéshozatal folyamatát. Tanulmányunkban négy átfogó magyarázatot tekintünk át - ezek: 1. az adósságállomány stratégiai használata, 2. a stabilizáció elodázása, 3. a politikai és választási rendszerek különbözősége és 4. a gyenge vagy széttöredezett végrehajtói hatalom -, azzal az egyértelmű igénnyel, hogy a szokásos pozitív elemzést normatív vizsgálódással egészítsük ki. / === / Neither Keynesian nor Neoclassical theory managed to explain adequately the increasingly typical state of chronic budgetary deficit found in developed industrial countries since the 1970s. But the new political economy seems to have revealed the causes of the chronic deficit and mounting indebtedness and of the reasons for the marked differences in fiscal-policy performance between countries and periods. The success can be ascribed primarily to the fact that the new political economy turned to the political and institutional constraints on the formation of budgetary policy, with the unconcealed aim of broadening the bounds of mainstream economics and building the policy-making process into it. The study examines four comprehensive explanations: 1. strategic use of debt stock, 2. postponement of stabilization, 3. differences of political and electoral systems, and 4. weak or fragmented executive power, with the clear intention of complementing the customary positive analysis with a normative examination.