A fittség (m)értéke. A fizikai inaktivitás nemzetgazdasági terhei Magyarországon (The value (degree) of fitness. The national economic costs of physical inactivity in Hungary)

Az elmúlt években Magyarországon is fokozatosan nőtt az érdeklődés az életminőség vizsgálata iránt. A 2004-2006 közötti időszakra készült első Nemzeti Fejlesztési Terv fő célkitűzése a lakosság életminőségének javítása volt, de célját nem érte el, mivel a WHO 2010 májusában közzétett statisztikája szerint a magyarországi életminőség-mutatók az európai rangsor végén találhatók. Elszomorító az Eurobarométer 2010. évi reprezentatív kutatásának eredménye: a népesség 77 százalékának életmódja mozgásszegény, fizikailag inaktív. Kutatásunk során azt a ténylegesen hiánypótló célt kívántuk elérni, hogy meghatározzuk és számszerűsítsük a mozgásszegény életmódból adódó nemzetgazdasági terheket, valamint megbecsüljük a fizikai inaktivitás csökkentésével elérhető megtakarítások számszerűsíthető mértékét. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) és egy saját országos kérdőíves kutatás (n = 1158) adataira támaszkodtunk. A fizikai inaktivitás betegségeire vonatkozó megtakarítási lehetőségeket tételesen határoztuk meg, majd megállapítottuk az inaktivitásból származó gazdasági terheket, aminek alapján a döntéshozók elkészíthetik a fizikai inaktivitás csökkentésre alkalmas akcióterveiket. Ezzel nemcsak a lakosság "közérzete" javulhat számottevően, de komolyabb költségeket is meg lehet takarítani közép- és hosszú távon. / === / Interest in examining the quality of life has increased steadily in Hungary in recent years. Improving it was the main objective of the first National Development Plan, for the 2004-6 period, but it failed to do so, for Hungary's indices for quality of life were at the bottom of the European list according to figures published by the WHO in May 2010. The results of the representative research Furobarometer 2010 are saddening: 77 per cent of the population pursue a low-exercise, physically inactive lifestyle. The authors' researches sought to fill a gap by measuring and quantifying the national economic costs of a low-exercise lifestyle and to estimate quantitatively the savings to be made by reducing such physical inactivity. The paper relics on the data of the National Health Insurance Fund and on an authors' questionnaire (n = 1158). The potential savings on illness relating to physical activity are listed one by one. to arrive at the economic costs of such inactivity, based on which it is possible for decision-makers to prepare adequate action plans for reducing physical inactivity. This will improve the "morale" of the public and bring appreciable savings in the medium and long term.

Világgazdasági folyamatok és nemzetgazdasági alkalmazkodás 2001-2011: Fejlett országok (USA) – és Magyarország esete = World economic trends adjustment to changes 2001-2011: Developed countries (USA) and the case of Hungary

Az első rész az USA és a legfejlettebb ipari országok, a G7 konjunkturális ingadozásait kívánja értelmezni egy pénzügyileg jóval globalizáltabb világgazdaságban egy hosszabb1970-2010 és egy rövidebb 2001-2010 közötti időszakban. Mindenekelőtt arra keresve választ, hogy mennyire lehetett előre látni a súlyos pénzügyi válság és outputvesztés jövetelét. Továbbá arra, hogy a 2011-ig felgyülemlett empirikus tapasztalatok tükrében vajon beszélhetünk-e egységes, a fejlett ipari országok, /G7/ egészére általában jellemző, és a meghatározó országok esetében is megragadható válságlefolyásról? Megállapíthatók-e olyan univerzálisan megjelenő változások a kibocsátás, a munkapiacok, a fogyasztás, a beruházás tekintetében, amelyek jól illeszkednek a korábbi tapasztalatokhoz, nem kevésbé az ismert makro modellek predikcióihoz? A válasz nemleges. Sem a válság lefolyásának jellegzetességei és a makrogazdasági teljesítmények romlásának ütemei, sem a visszacsúszás mértékei és időbeli kiterjedésében a vizsgált fejlett országok nem mutattak jól azonosítható közös jegyeket, olyanokat, amelyeket a meglévő elméleti keretekbe jól beilleszthetők. A válság lefolyása és mélysége sokféle volt a G7 ország-csoportban. A korábbi válságértelmezések, főleg a pénzügyi csatornák szerepei tekintetében és a nemzetközi konjunkturális összefonódás jelentőségét és mechanizmusait, valamint a globális válságterjedés illetően elégtelennek bizonyultak. A tanulmány áttekinti a válsággal és makrogazdasági sokkokkal foglalkozó empirikus irodalom pénzügyi globalizáció értelmezési nyomán relevánsnak tartott gyakran idézett munkákat. Ezt követően egy hosszú történelemi, a II. vh. utáni 60 év távlatát átfogó vizsgálatban próbáljuk megítélni a recessziós időszakokban az amerikai gazdaság teljesítményét, annak érdekében, hogy az elmúlt válság súlyosságának megítélése legalább a fontosabb makro-változók változásának a nagyságrendje tekintetében a helyére kerüljön. A tartós output rés /output gap/ és munkapiaci eltérések magyarázata más és más elemeket takart az USA-ban, Japánban és Németországban. A pénzügyi csatornákban keletkező, a növekedést és a konjunktúrát érdemben befolyásoló, torzító és sokk-gerjesztő mechanizmusok nem tejesen új-keletűek, az USA-ban. A privát szféra eladósodottsági mutatói - a szövetségi kormány adósság-terheinek cipelésében - a bevett makro felfogással ellentétben - az elmúlt 30 évben nem mutattak szoros és egyirányú (negatív) összefüggést a növekedéssel és recessziókkal. A második rész a pénzügyi globalizáció után kialakult nemzeti alkalmazkodás lehetőségeit vizsgálja, különös tekintettel a kis nyitott gazdaságokra, és így Magyarországra nézve. E tanulmány a globális pénzügyi folyamatok két fontos kérdését taglalja: a nemzetközi tőkeáramlás fokozott liberalizációjából húzható előnyök közgazdasági lényegét; valamint a fokozott nemzetközi tőkeáramláshoz leginkább illeszkedő, „adekvát” árfolyamrendszer kérdését. A következetések részben elméletiek, részben gyakorlatorientáltak. Megerősítésre kerül azon állítás, hogy a tőkeforgalom liberalizációjának és a megvalósítandó árfolyam-politikának a kérdése mind a mai napig erősen problematikus. Sem a tőkeforgalom liberalizációját, sem a megvalósítandó adekvát árfolyamrezsimet illetően nem lehet egységes és elméletileg minden tekintetben megalapozott álláspontról beszélni. Az ún. „lehetetlen szentháromság”, a külföldi és a belföldi célok szimultán követésének különös nehézsége a kis nyitott gazdaságok, és így a magyar gazdaságban még fokozottabban érvényesül. A nemzetközi pénzügyi integráltság magas foka miatt a hagyományos eszközökkel – kamat és fiskális gazdaságélénkítő lépésekkel - nem lehetséges, egy irányba mutató, vagy egymást nem gyengítő, szimultán lépésekkel szabályozni a belföldi és külföldi hitelkeresletet, illetve a konjunktúrát. A kamatpolitika, a forint- és devizahitelezés nehézségei ezt fokozottan illusztrálják Magyarországon is. Ugyanakkor a mindenkori gazdaságpolitika nem bújhat ki azon kényszer alól, hogy egy változó globális pénzügyi környezetben is tatható arányokat találjon a belföldi és a külgazdasági célok között. „Királyi út” azonban nincs a gazdaságpolitika számára. Ez a megállapítás igaz a jegybanki szerepvállalásra is, amely a felduzzadt magyar devizaadósság által okozott bankrendszer szintű kockázatok kezelésére irányul.

One More Awareness Gap? The Behaviour–Impact Gap Problem

Preceding research has made hardly any attempt to measure the ecological impacts of pro-environmental behaviour in an objective way. Those impacts were rather supposed or calculated. The research described herein scrutinized the ecological impact reductions achieved through pro-environmental behaviour and raised the question how much of a reduction in carbon footprint can be achieved through voluntary action without actually affecting the socio-economic determinants of life. A survey was carried out in order to measure the difference between the ecological footprint of “green” and “brown” consumers. No significant difference was found between the ecological footprints of the two groups—suggesting that individual pro-environmental attitudes and behaviour do not always reduce the environmental impacts of consumption. This finding resulted in the formulation of a new proposition called the BIG (behaviour–impact gap) problem, which is an interesting addition to research in the field of environmental awareness gaps.

The Europe of Elites. A Study into the Europeanness of Europe's Political and Economic Elites

Contents: 1 Introduction: European integration as an elite project, Heinrich Best, György Lengyel, and Luca Verzichelli; 2 Europe à la carte? European citizenship and its dimensions from the perspective of national elites, Maurizio Cotta and Federico Russo; 3 Ready to run Europe? Perspectives of a supranational career among EU national elites, Nikolas Hubé and Luca Verzichelli; 4 National elites’ preferences on the Europeanization of policy making, José Real-Dato, Borbála Göncz, and György Lengyel; 5 The other side of European identity: elite perceptions of threats to a cohesive Europe, Irmina Matonyté and Vaidas Morkevicius; 6 Elites’ views on European institutions: national experiences sifted through ideological orientations, Daniel Gaxie and Nicolas Hubé; 7 Patterns of regional diversity in political elites’ attitudes, Mladen Lazic, Miguel Jerez-Mir, Vladimir Vuletic, and Rafael Vázquez-García; 8 The elites–masses gap in European integration, Wolfgang C. Müller, Marcelo Jenny, and Alejandro Ecker; 9 Party elites and the domestic discourse on the EU, Nicolo Conti; 10 Elite foundations of European integration: a causal analysis, Heinrich Best; 11 Elites of Europe and the Europe of elites: a conclusion, Heinrich Best; 12 Appendix. Surveying elites: information on the study design and field report of the IntUne elite survey, György Lengyel and Stefan Jahr.

Összegződnek-e az egyéni törekvések? A cselekvés és az eredmény közötti szakadék problémája (Can individual efforts be aggregated? The problem of the action-impact gap)

A szerző arra a kérdésre keresi a választ, hogyan alakulhat ki látványos szakadék az egyéni cselekvések iránya és azok együttes hatása között. A szándékok és tettek hatását felülírhatja a társadalmi gazdasági tényezőkből adódó tehetetlenség: a kritikus tömeg hiánya, szervezeti-infrastrukturális tényezők, kompenzációs hatások, egymás hatását kioltó cselekvések. A szerző a környezettudatosság és az ökológiai lábnyom példáján - ezerfős reprezentatív felmérésre alapozva - mutatja be, hogy az önkéntességre alapozó megközelítés sokszor túlbecsüli a fogyasztó - társadalmi-gazdasági tényezők által korlátozott - lehetőségeit és szuverenitását. _____ Behaviour impact gaps are demonstrably present in everyday life. It is increasingly found that environmental awareness in individuals fails to lead to reductions in the ecological footprint. Intensive agricultural practice reduces biodiversity in the EU even in areas where massive agri-environmental grant schemes are available and applied. Labour market training programmes do not necessarily facilitate job-finding for underprivileged segments of the society. So individual efforts may not add up or induce the expected effect. This outcome appears even for programmes that are successful in attaining the required behavioural change in a target group. The impact of attitudes and individual acts may be wiped out by structural and economic lock-ins such as trade-offs made for the gains, lack of a critical mass of actions, infrastructural deficiencies, or interfering acts of economic actors. The discrepancy between environmental awareness and ecological footprint is used to point out how awareness-raising programmes may miss their targets by overestimating the sovereignty and capabilities of consumers. Consumers are unwillingly locked into unsustainable practices and cannot be moved from that position unless economic and structural premises are also changed.