The Polluter Profits Principle: A Note on the Grandfathering of CO2 Emissions Rights in Lax-Cap Trading Regimes

Grandfathering is currently the main principle for the initial allocation of tradable CO2 emission rights under the European cap-and-trade scheme. Furthermore, political feasibility often requires non-restrictive emission caps. Grandfathering under lax cap is unjust, biased and brings polluters unintended windfall profits. Still, in any post-Kyoto international CO2 regime, lax caps may be critical in coaxing binding emission targets out of more countries, especially those in the less-developed world. This paper argues that there is a certain quantity of emission rights between the initial and the optimal emissions, the grandfathering of which brings polluters zero windfall profits or zero windfall losses. Our theoretical concept of zero-windfall grandfathering can be used to demonstrate the windfall profits that have emerged at company level during the first EU trading period. It might thus encourage governments to embrace auctioning, and to combine it with grandfathering as a legitimate tool in the initial allocation of emission rights in later trading regimes.

A széndioxid emisszió kereskedelem bevezetésének várható hatása a hazai villamos energia piacra

A tanulmány a szén-dioxid emisszió-kereskedelem szabályozás hazai bevezetésének hatását vizsgálja a villamos energia piacán. A szabályozás lényege, hogy a széndioxid-kibocsátást eladható joggá teszi, és ezen keresztül ösztönzi a vállalatokat az emisszió csökkentésére. A piaci feltételek alakulására többféle szcenáriót vázolunk, és ezekben elsősorban kétféle hatást vizsgálunk: a villamos energia piaci árak változását, illetve a várható állami bevételeket. A villamos energia kínálatát lépcsős görbével írjuk le, amely az egyes termelőkapacitások eltérő üzemeltetési költségeit és termelési kapacitását is kifejezi. A kereslet egy liberalizált és egy közüzemi szegmenst tartalmaz, ez utóbbiban az árak rendeletben szabályozottak. Az emisszió kereskedelmi szabályozás hatása a villamos energia piacra a kínálati görbe megváltozásán keresztül vizsgálható. A modellben a vállalatok saját széndioxid kibocsátásuk egységnyi csökkentésének várható költsége (elhárítási határköltség), a villamos energia piaci ára és a szennyezési jog (kvóta) ára alapján döntenek arról, hogy mennyit ruházzanak be saját kibocsátásuk csökkentésébe, és szennyezési jogaik (kvótájuk) mekkora részét adják el. Külső adottságként kezeljük az európai CO2 kvótaárat, a villamos energia import árat és a földgáz árát, és tizenkét modellváltozatot készítünk, aszerint, hogy ezek a külső adottságok hogyan alakulnak. A modellben a 2004. október 8-i Nemzeti Kiosztási Terv szerinti szabályozást vizsgáljuk, melyben a kvóták 2,5 százalékát árverés útján osztják ki. A szabályozás hatására csak akkor nő jelentősen a villamosenergia ára, ha a kvótaár 10€/t fölé emelkedik. 2007-re a magas kvótaár 3-6 százalékos áremelkedést eredményez a hazai villamos energia piacon a szabályozás hiányában kialakuló árszinthez képest. A hazai vállalatok széndioxid emissziója ugyanakkor 2010-re minden modellváltozatban számottevően alacsonyabb, mint a szabályozás nélkül lenne. Az állam kvóta-árverésből származó bevétele a vizsgált erőművi körből évi 0,3 és 1 Md forint között alakulhat 2005 és 2007 között 3 és 10 € közötti kvótaár esetén. További évi 2-11 Md forint bevételre tehetne szert a költségvetés, ha a jelenlegi kiosztási tervben ingyen kiosztott kvótamennyiség a jelenlegi tényleges emisszión felül kiosztott (túlallokált) részét is árverésre bocsátaná.

Environmental Management Accounting - Estimating the Benefit Side

The presentation focuses on estimating benefits of environmental projects and achievements like image improvement, gaining an environmental award, profit from environmentally benign products, risk reduction benefits, etc. The paper integrates the results and experience gained in three different fields: EMA, evaluation of natural resources and working as a consultant

From eco-efficiency to eco-effectiveness: The policy-performance paradox

The internalisation level of sustainability issues varies among topics and among countries. Companies give up less internalised issues for more internalised ones. Discrepancies between legal, market and cultural internalisation lead to different escape strategies: firms develop a high level environmental management system and they have nice sustainability policy and reports. These achievements cover the fact that their total emission keeps increasing and they do not proceed in solving the most crucial global community or corporate governance problems. ‘Escaper’ firms are often qualified as ‘leading’ ones, as a current stream of research is also ‘escapist’: it puts too much emphasis on sustainability efforts as compared to sustainability performance. Genuine strategies focus on hardcore sustainability issues and absolute effects rather than on issues easily solved and having high PR effects. They allow for growth in innovative firms, if they crowd out less efficient or more polluting ones. They produce positive environmental value added when sector average eco-efficiency is used as benchmark and do not accelerate market expansion and consumerism.

The calculation of dynamic ecological footprint on the basis of the dynamic input-output model

The Leontief input-output model is widely used to determine the ecological footprint of consumption in a region or a country. It is able to capture spillover environmental effects along the supply change, thus its popularity is increasing in ecology related economic research. These studies are static and the dynamic investigations are neglected. The dynamic Leontief model makes it possible to involve the capital and inventory investment in the footprint calculation that projects future growth of GDP and environmental impacts. We show a new calculation method to determine the effect of capital accumulation on ecological footprint. Keywords: Dynamic Leontief model, Dynamic ecological footprint, Environmental management, Allocation method

Maximizing the Efficiency of Greenhouse Gas Related Consumer Policy

Consumer policy approaches regarding green products and solutions can be differentiated by their main focus. “Green positioning” is basically targeted at environmentally aware consumers, while “efficiency-focused positioning” concentrates on the efficiency gain of the product or solution, targeting the whole society, regardless of consumers' environmental awareness. The paper argues that the scope and total environmental benefit can be increased if green products or solutions are promoted in different ways, not only as “green” but also based on other arguments (like cost-efficiency, return on investment, etc.). The paper suggests a model for improving the efficiency of greenhouse gas (GHG)-related consumer policy. Based on the marginal social cost curve and the marginal private cost curve, different (green, yellow, and red) zones of action are identified. GHG mitigation options chosen from those zones are then evaluated with the help of profiling method, addressing the barriers to implementation. Profiling may help design an implementation strategy for the selected options and make consumer policy more effective and acceptable for mass market. Case study results show three different ways of positioning of GHG-related consumer policy in Hungary from 2000 and give practical examples of profiling, based on the latest marginal social cost curve and the contemporary energy saving policy of the state regarding the residential sector.

Fenntartható fogyasztás: közösségi, vállalati és egyéni kibúvó stratégiák

Minél intenzívebben törekszik a fejlett világ a fenntartható fejlődés elérésére, annál távolabb kerül attól. A legtöbb fenntarthatósági intézkedést felmutató országok környezeti lábnyoma a legnagyobb, és a törekvések ellenére továbbra is nő. Ennek ellenére az empirikus kutatások azt mutatják, hogy a szubjektív boldogság szintje hosszú távon nem nő. Ha erőfeszítéseink nem elég őszinték, elutasítjuk azokat az átváltásokat, és áldozatokat, amelyeket a fenntarthatóság megkívánna, akkor egyszerű, olcsó megoldásokat keresünk, amelyek nem szükségszerűen érik el a kívánt célt. Az ökohatékonyság növekedéséből, a környezettudatos vállalatirányítás és a környezetbarát fogyasztói magatartás terjedéséből származó hasznokat viszont túlkompenzálja a fogyasztás növekedéséből származó megnövekedett környezeti terhelés. Az erőfeszítések és eredmények paradoxona, a szélesség-élesség paradoxona és a fenntarthatósági kérdések internalizáltságának eltérő foka lehetőséget ad arra, hogy a kibúvó stratégiák széles spektrumát hívják életre az államok, a vállalatok és az állampolgárok.A kibúvó stratégiák marginális kérdések megoldására koncentrálnak, miközben elszalasztják a lehetőséget, hogy valódi, lényeges problémákat kezeljenek.