5 resultados para Democracy and Liberalism
em Corvinus Research Archive - The institutional repository for the Corvinus University of Budapest
Resumo:
A tanulmány a demokrácia két közgazdaságtani elméletét mutatja be. A demokrácia klasszikus elmélete a közjó fogalmára épült: a klasszikus politikai filozófia érvelése szerint a demokrácia intézménye a közjó megvalósulásának eszköze. Schumpeter bírálta a klasszikus elméletet: a közgazdasági szemléletet alkalmazva a közjó értelmezésére leválasztotta a demokráciáról a közjó fogalmát. Schumpeter szerint a demokrácia szubsztantív felfogása nem tartható, ezért ehelyett a demokrácia procedurális értelmezését kínálta fel. Az alkotmányos közgazdaságtan nem fogadja el sem a közjó és demokrácia fogalmainak elválasztását, sem a közjó szubsztantív értelmezését, ehelyett a közjónak és a demokráciának egyaránt procedurális értelmezését javasolja. _____ This essay deals with two economic theories of democracy. The classical doctrine of democracy was built on the concept of the common good, classical political philosophy arguing that the institution of democracy was the instrument for realizing the common good. This theory was criticized by Schumpeter, who applied the method of modern economics to analysis of the concept, which he separated from democracy, arguing that the substantive concept of democracy was untenable, and proposing to replace it with the procedural concept of democracy. Constitutional economics does not accept such separation of the concepts of democracy and the common good, but it does not accept the substantive interpretation of the common good either. Rather, it proposes a procedural concept of both the common good and of democracy.
Resumo:
The paper addresses five issue areas. First it describes the plurality of trajectories in central and eastern European transformations, offering a broad typology. Then it addresses the drift between acceptance of democracy and the market, owing to growing inequalities. Third, problems of poverty and exclusion are addressed. Fourth, it is addressed if any known model of redistribution emerged in the post-transition economies. Fifth, consequences of the populist turn in European policies are being analyzed. Influences of the EU practices will be dealt with and some preliminary conclusions drawn. These suggest a strong intertwining between social and economic performance that limit theoretically conceivable – neoliberal, social democratic, postmodern or conservative - policy choices.
Resumo:
Az Európai Unió a világgazdaság egyik legfontosabb integrációja. A benne megvalósuló gazdasági integráció szorossága megfelel annak a szintnek, amit Rodrik hiperglobalizációnak nevez. Az elmélet szerint a politika szintjén egyszerre nem megvalósítható a demokratikus politikai döntéshozatal, a teljes világgazdasági integráció, illetve a nemzetállam. A trilemma a globalizáció útjában álló intézményi különbségeken alapszik. Megoldása három módon lehetséges: a demokrácia kiiktatásával a megoldás az arany kényszerzubbony, ahol a piaci mechanizmusok veszik át az állami gazdaságpolitika szerepét; a globális kormányzás megvalósulása esetén a szuverén nemzetállamok tűnnek el a nemzetközi rendszerből; végül a Bretton Woods kompromisszum esetében a globalizáció útjába állítunk akadályokat. Írásunkban a modellt az európai integrációra, egészen pontosan a Gazdasági és Monetáris Unióra alkalmazzuk. Érvelésünk szerint, ha fent kívánjuk tartani az integráció szorosságát, erősíteni kell az integráció szintjén a gazdasági kormányzást, ami pedig csak a tagállami szuverenitás rovására mehet. Ez, mely a GMU esetében leginkább a fiskális föderáció erősítését jelenti ugyanakkor, megnövelve az integráció költségeit, egy többsebességes Európa kialakulása irányába hathat. _____ The European Union with its sophisticated institutional system is the most important regional integration on Earth. This tight form of economic integration converges to the level that Dani Rodrik calls hyperglobalization in his model, the political trilemma of globalisation. In this model Rodrik assumes that from the three desired element of world politics (deep economic integration, the nation state, and democratic politics) only two can be chosen. We can either choose deep integration and the nation state but then we have to abandon democracy; or we can choose deep integration and democracy, but then we have to forfeit the nation state; or we have to circumscribe globalisation to maintain democracy and the nation state. In our paper we develop the mentioned model and then we apply it to the case of the European integration. We argue that if we want to maintain the deep integration among member states in the EU we have to pass more and more functions of the nation states to the federation level. In case of the EMU that means that federal fiscal policy is needed which could lead to multi-speed Europe considering new member states reluctance to give up their specific institutions.
Resumo:
Tanulmányunkban egy olyan rendszerrel foglalkozunk, amely köztes helyet foglal el a demokrácia és az autokrácia között, mindkettő jegyeit magán viseli, és amelyet ezért áldemokráciának nevezünk. A rendszer működési sajátosságait a járadékok szemszögéből vizsgáljuk, és arra keressük a választ, hogy demokratikus országokban hogyan képes egy párt tartósan domináns pozícióban maradni. Modellünk segítségével összekapcsoljuk a járadékteremtést a szavazatok maximalizálásának céljával, és bemutatjuk, miért jelenthet racionális döntést a hatalmon lévők számára a rövid távú optimumon túlmutató járadékteremtés is. A modell rávilágít arra, hogy a többletjáradékok segítségével a kormányzat - klientúrája megerősítése, a demokratikus rendszer határainak feszegetése, valamint az ellenzék visszaszorítása révén - hosszú távú előnyökre tehet szert, áldemokráciát hozva létre. Történelmi példák jól mutatják, hogy a rendszer bukását végül általában a gyengébb gazdasági teljesítmény és a korrupció széles körűvé válása kényszeríti ki. _____ The paper focuses on a specific political system lying between democracy and autocracy, which has similarities to both. Called here a pseudo-democracy, it is examined from the point of view of rents. The paper enquires how a democracy can allow a single party to dominate the political landscape for a long period. The author constructs a model to link rent creation to vote maximization, arguing that it can be rational for incumbents to increase rents beyond the short-term optimum. The model also reveals that surplus rents may offer long-term gains to an elite by strengthening its clientčle, challenging the systemic political framework and holding back the opposition. Historical examples show that the end-result of a pseudo-democratic system will usually be to weaken economic performance and increase corruption.
Resumo:
A tulajdonviszonyok és intézmények átalakulását is a fokozatosság, a szerves fejlődés jellemzi; Magyarországon a hosszú reformszocialista fázist a politikai fordulat után sem követte ugrás a piacgazdaság felé, bár az átalakulás felgyorsult. A cikk a fokozatosság érvényesülését az értékesítési stratégia sokféle változatát alkalmazó, burjánzó privatizációban, az új vállalkozások keletkezésének folyamatában, a liberalizálás menetében és a jogi infrastruktúra változásában mutatja be. Elemzi az átmenet során megerősödő korporatista elemek hatását a magyar gazdaságpolitikára. Végül néhány összefoglaló megjegyzést fűz a magyar fejlődéshez a politikai gazdaságtan és a politikai filozófia szemszögéből. Az elmúlt harminc évben a mindenkori kormánynak jól érzékelhető preferenciája volt a radikális intézkedések elodázása, a társadalmi adósság felhalmozódásának vállalása a konfliktusok elkerülése érdekében. A szerző felhívja a figyelmet a különböző nemzedékek eltérő időpreferenciájára és az ezzel kapcsolatos etikai problémákra. Befejezésül a népszerűtlen intézkedéseket az állampolgárok nagy hányadának véleményével szemben is felvállaló kormányzás és a demokrácia viszonyáról szól. / === / Gradualism and organic development also distinguish the transformation of property relations and institutions. Hungary's long reformsocialist phase was not followed, after the political change, by a leap towards a market economy, although the transformation became faster. The article shows how gradualism applies to the proliferating of privatization, with its wide variety of selling strategies, to the foundation process of new firms, to the course of liberalization, and to change in the legal infrastructure. It analyses the effect on Hungarian economic policy of corporatist elements which strengthen during the transition. Finally, it makes some comments summing up Hungarian development in terms of political economy and political philosophy. The government at any time in the last thirty years showed an obvious preference for putting off radical measures and accepting an accumulation of social debt as a way of averting conflict. The article notes differences of time preference between generations and the ethical problems these raise. Finally, it makes remarks on the relationship between democracy and an administration intent on unpopular measures opposed by a high proportion of citizens.