A költségvetési hiány politikai gazdaságtana (The political economy of budgetary deficit)

A fejlett ipari országokra a hetvenes évektől mind inkább jellemző tartós költségvetési hiányt sem a keynesi, sem pedig a neoklasszikus elmélet nem tudta kielégítően magyarázni. Az új politikai gazdaságtan azonban, úgy tűnik, sikerrel tárta fel nemcsak a tartós hiány és a növekvő eladósodottság okait, hanem a fiskális politikai teljesítményben országok között és időben mutatkozó jelentős eltérések forrásait is. A siker elsősorban annak köszönhető, hogy az új politikai gazdaságtan a költségvetési politika alakításának politikai és intézményi korlátai felé fordult, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy kiterjessze a főáramú közgazdaságtan határait, és beépítse modelljeibe a gazdaságpolitikai döntéshozatal folyamatát. Tanulmányunkban négy átfogó magyarázatot tekintünk át - ezek: 1. az adósságállomány stratégiai használata, 2. a stabilizáció elodázása, 3. a politikai és választási rendszerek különbözősége és 4. a gyenge vagy széttöredezett végrehajtói hatalom -, azzal az egyértelmű igénnyel, hogy a szokásos pozitív elemzést normatív vizsgálódással egészítsük ki. / === / Neither Keynesian nor Neoclassical theory managed to explain adequately the increasingly typical state of chronic budgetary deficit found in developed industrial countries since the 1970s. But the new political economy seems to have revealed the causes of the chronic deficit and mounting indebtedness and of the reasons for the marked differences in fiscal-policy performance between countries and periods. The success can be ascribed primarily to the fact that the new political economy turned to the political and institutional constraints on the formation of budgetary policy, with the unconcealed aim of broadening the bounds of mainstream economics and building the policy-making process into it. The study examines four comprehensive explanations: 1. strategic use of debt stock, 2. postponement of stabilization, 3. differences of political and electoral systems, and 4. weak or fragmented executive power, with the clear intention of complementing the customary positive analysis with a normative examination.

The Shapley value for airport and irrigation games

In this paper cost sharing problems are considered. We focus on problems given by rooted trees, we call these problems cost-tree problems, and on the induced transferable utility cooperative games, called irrigation games. A formal notion of irrigation games is introduced, and the characterization of the class of these games is provided. The well-known class of airport games Littlechild and Thompson (1977) is a subclass of irrigation games. The Shapley value Shapley (1953) is probably the most popular solution concept for transferable utility cooperative games. Dubey (1982) and Moulin and Shenker (1992) show respectively, that Shapley's Shapley (1953) and Young (1985)'s axiomatizations of the Shapley value are valid on the class of airport games. In this paper we show that Dubey (1982)'s and Moulin and Shenker (1992)'s results can be proved by applying Shapley (1953)'s and Young (1985)'s proofs, that is those results are direct consequences of Shapley (1953)'s and Young (1985)'s results. Furthermore, we extend Dubey (1982)'s and Moulin and Shenker (1992)'s results to the class of irrigation games, that is we provide two characterizations of the Shapley value for cost sharing problems given by rooted trees. We also note that for irrigation games the Shapley value is always stable, that is it is always in the core Gillies (1959).