Megtakarítási típusok - egy adaptív-evolúciós megközelítés = Types of saving - an adaptive-evolutionary approach

A közgazdaságtanban az ágensalapú modellezés egyik alkalmazási területe a makro ökonómia. Ebben a tanulmányban néhány népszerű megtakarítási szabály létét feltételezve adaptív-evolúciós megközelítésben endogén módon próbálunk következtetni e szabályok relatív életképességére. Három különböző típusú ágenst vezetünk be: egy prudens, egy rövidlátó és egy, a permanensjövedelem-elméletnek megfelelően működőt. Rendkívül erős szelekciós nyomás mellett a prudens típus egyértelműen kiszorítja a másik kettőt. A második legéletképesebbnek a rövidlátó típus tűnik, de már közepes szelekciós nyomásnál sem tűnik el egyik típus sem. Szokásos tőkehatékonyság mellett a prudens típus túlzott beruházási tendenciát visz a gazdaságba, és a gazdaság az aranykori megtakarítási rátánál magasabbat ér el. A hitelkorlátok oldása még nagyobb mértékű túlzott beruházáshoz vezethet, a hitelek mennyiségének növekedése mellett a tőketulajdonosok mintegy "kizsákmányoltatják" magukat azokkal, akiknek nincs tőkejövedelmük. A hosszú távú átlagos fogyasztás szempontjából a három típus kiegyensúlyozott aránya adja a legjobb eredményt, ugyanakkor ez jóval nagyobb ingadozással jár, mint amikor csak prudens típusú háztartások léteznek. ____ Agent-based modelling techniques have been employed for some time in macroeconomics. This paper tests some popular saving rules in an adaptive-evolutionary context of looking at their relative survival values. The three types are prudent, short-sighted, and responsive to the permanent-income hypothesis. It is found that where selection pressure is very high, only the prudent type persists. The second most resilient seems to be the short-sighted type, but all three coexist even at medium levels of selection pressure. When the efficiency of capital approaches the level usually assumed in macroeconomics, the prudent type drives the economy towards excessive accumulation of capital, i. e. a long-term savings rate that exceeds the golden rule. If credit constraints are relaxed, this tendency strengthens as credit grows and capital-owners seem to allow themselves to be exploited" by workers. From the angle of average consumption, the best outcome is obtained from a random distribution of types, although this is accompanied by higher volatility.

Hedging under liquidity constraints

Although risk management can be justified by financial distress, the theoretical models usually contain hedging instruments free of funding risk. In practice, management of the counterparty risk in derivative transactions is of enhanced importance, consequently not only is trading on exchanges subject to the presence of a margin account, but also in bilateral (OTC) agreements parties will require margins or collateral from their partners in order to hedge the mark-tomarket loss of the transaction. The aim of this paper is to present and compare two models where the financing need of the hedging instrument also appears, influencing the hedging strategy and the optimal hedging ratio. Both models contain the same source of risk and optimisation criterion, but the liquidity risk is modelled in different ways. In the first model, there is no additional financing resource that can be used to finance the margin account in case of a margin call, which entails the risk of liquidation of the hedging position. In the second model, the financing is available but a given credit spread is to be paid for this, so hedging can become costly.