Az egyensúlyi ráták unicitása és a bérráta pozitivitása a Neumann-modell általánosításaiban (Uniqueness of equilibrium rates and the positive value of the wage rate in generalizations from the Neumann model)

Cikkünk arról a paradox jelenségről szól, hogy a fogyasztást explicit módon megjelenítő Neumann-modell egyensúlyi megoldásaiban a munkabért meghatározó létszükségleti termékek ára esetenként nulla lehet, és emiatt a reálbér egyensúlyi értéke is nulla lesz. Ez a jelenség mindig bekövetkezik az olyan dekomponálható gazdaságok esetén, amelyekben eltérő növekedési és profitrátájú, alternatív egyensúlyi megoldások léteznek. A jelenség sokkal áttekinthetőbb formában tárgyalható a modell Leontief-eljárásra épülő egyszerűbb változatában is, amit ki is használunk. Megmutatjuk, hogy a legnagyobbnál alacsonyabb szintű növekedési tényezőjű megoldások közgazdasági szempontból értelmetlenek, és így érdektelenek. Ezzel voltaképpen egyrészt azt mutatjuk meg, hogy Neumann kiváló intuíciója jól működött, amikor ragaszkodott modellje egyértelmű megoldásához, másrészt pedig azt is, hogy ehhez nincs szükség a gazdaság dekomponálhatóságának feltételezésére. A vizsgált téma szorosan kapcsolódik az általános profitráta meghatározásának - Sraffa által modern formába öntött - Ricardo-féle elemzéséhez, illetve a neoklasszikus növekedéselmélet nevezetes bér-profit, illetve felhalmozás-fogyasztás átváltási határgörbéihez, ami jelzi a téma elméleti és elmélettörténeti érdekességét is. / === / In the Marx-Neumann version of the Neumann model introduced by Morishima, the use of commodities is split between production and consumption, and wages are determined as the cost of necessary consumption. In such a version it may occur that the equilibrium prices of all goods necessary for consumption are zero, so that the equilibrium wage rate becomes zero too. In fact such a paradoxical case will always arise when the economy is decomposable and the equilibrium not unique in terms of growth and interest rate. It can be shown that a zero equilibrium wage rate will appear in all equilibrium solutions where growth and interest rate are less than maximal. This is another proof of Neumann's genius and intuition, for he arrived at the uniqueness of equilibrium via an assumption that implied that the economy was indecomposable, a condition relaxed later by Kemeny, Morgenstern and Thompson. This situation occurs also in similar models based on Leontief technology and such versions of the Marx-Neumann model make the roots of the problem more apparent. Analysis of them also yields an interesting corollary to Ricardo's corn rate of profit: the real cause of the awkwardness is bad specification of the model: luxury commodities are introduced without there being a final demand for them, and production of them becomes a waste of resources. Bad model specification shows up as a consumption coefficient incompatible with the given technology in the more general model with joint production and technological choice. For the paradoxical situation implies the level of consumption could be raised and/or the intensity of labour diminished without lowering the equilibrium rate of the growth and interest. This entails wasteful use of resources and indicates again that the equilibrium conditions are improperly specified. It is shown that the conditions for equilibrium can and should be redefined for the Marx-Neumann model without assuming an indecomposable economy, in a way that ensures the existence of an equilibrium unique in terms of the growth and interest rate coupled with a positive value for the wage rate, so confirming Neumann's intuition. The proposed solution relates closely to findings of Bromek in a paper correcting Morishima's generalization of wage/profit and consumption/investment frontiers.

Közjavak optimális előállítása (Optimal production of public goods)

A közjavak közgazdaságilag optimális szintjének előállítása piaci körülmények között általában nehézségekbe ütközik. Napjainkban számos országban többféle közjószág áll rendelkezésre, a szakirodalomban pedig például a nyugdíjrendszer egyes elemeinek közjószágjellegével kapcsolatos felvetések is megjelentek már. Ezzel összefüggésben is érdekes a kérdés, milyen körülmények között fordulhat elő, hogy racionális egyéni döntéshozók egyénileg optimális döntéseikkel valamely közjószág optimális szintjét hozzák létre. Jelen tanulmány ezzel a kérdéssel foglalkozik. / === / It is difficult to produce the economically optimal level of public goods in a market environment. There are many different types of public goods, and today even some aspects of the pension system are considered as such. Still, it is an interesting question if individually optimal decisions made by rational individuals could lead to an optimal level of public goods. The paper attempts to analyze this question.

The regulatory environment of the section of the non-standardized goods market - The findings of an interview research on Hungarian construction industry small enterprises

In this paper the behavior of economic actors shown in the uncertain quality goods markets is examined from the perspective of the sociology of markets. The analysis uses the findings of in-depth interviews conducted in 2011 and 2012 respectively amongst small and medium size entrepreneurs working in construction industry. In the Hungarian construction industry neither formal rules, nor vocational chambers, are able to create a safe environment for entrepreneurs. Nevertheless, networks created as a result of micro-selection steps might be able to enforce the quality of services, observe deadlines and what is more, ensure payment discipline. In this market, the typical high risk can be reduced by relationships. Networks reduce also the cost of transactions, since the important part of the services in this field could only be standardized at significant costs.