Kiigazítás recesszió nélkül. Esettanulmány a magyar stabilizációról = Adjustment without recession: A Case Study of Hungarian Stabilization

1995. március 12-én a magyar kormány és a központi bank szigorú kiigazítási és stabilizációs programot hirdetett meg. A cikk az első eredmények számbavételére tesz kísérletet. A program meghirdetése előtt Magyarország két egymást követő év- ben hatalmas fizetésimérleg-hiányt mutatott fel, és nemzetközi megítélése romlani kezdett. A program radikális intézkedései nyomán elkerülhetővé vált a mexikói vál- sághoz hasonló pénzügyi katasztrófa. Sok makrogazdasági mutató jól érzékelhető javulást jelez: lényegesen csökkent a kereskedelmi mérleg és a folyó fizetési mérleg hiánya, a költségvetés elsődleges egyenlege pozitív lett. Az ilyesféle stabilizációs programokat rendszerint súlyos visszaesés és a munkanélküliség nagy növekedése kíséri. Magyarország elkerülte ezeket a mellékhatásokat: a GDP drasztikus vissza- esés helyett valamelyest tovább növekedett, és a munkanélküliség változatlan ma- radt. A javulásnak nagy ára volt: az életszínvonal erőteljes csökkenése, az infláció felgyorsulása, bár a magyarországi infláció még mindig a kézben tartott, mérsékelt infláció sávjában maradt. A cikk ismerteti a program heterodox módszereit: 1. nagy leértékelés, az előre meghirdetett csúszó árfolyam rezsimjének bevezetése, valamint ideiglenes import- vámpótlék kivetése; 2. határozott jövedelempolitika, amely 12 százalékos reálbércsök- kenést kényszerített ki; 3. fiskális intézkedések, köztük jóléti jogosultságok csök- kentése (a program meghirdetése előtt ezek a jogosultságok tabuk voltak); 4. a hitel- kínálat átcsoportosítása a vállalati szektor javára, a jövedelmezőség növekedése; 5. feszített (bár nem mértéktelenül feszített) monetáris politika, amely lehetővé tette a sikeres vállalatok expanzióját; 6. a privatizáció felgyorsítása, nagy és sikeres lépé- sek egyes kulcsszektorok (energia, telekommunikáció) privatizációjában. Végezetül a tanulmány óva int a túlzott magabiztosságtól és felhívja a figyelmet a potenciális veszélyekre. A makrogazdasági javulás még törékeny. A magyar fejlődés legbiztatóbb sajátossága a termelékenység erőteljes és folyamatos növekedése. / === / On March 12, 1995 Hungary s government and central bank announced a tough program of adjustment and stabilization. This study is an attempt to asses the first results. Before the announcement of the program Hungary had a huge current account deficit for two consecutive years, and her international reputation started to decline. The program s radical measures made it possible to avoid a Mexico-style financial catastrophe. Many macroeconomic indicators show tangible improvement: the trade deficit and the deficit on the current account have been reduced significantly, the primary budget shifted to surplus. These kinds of adjustment programs are usually associated with deep recession and a large increase of unemployment. Hungary avoided these adverse side-effects: GDP instead of a drastic decline, continued to grow somewhat, and unemployment remained unchanged. There was a high price for the improvement: a sharp decline in the standard of living, and an acceleration of inflation, although Hungary is still in the range of controlled, moderate inflation. The paper describes the heterodox instruments of the program: (1) large devaluation, followed by a new exchange rate regime of pre-announced crawling peg, and a temporary import surcharge, (2) energetic income policy, enforcing a 12% cut in real wages; (3) fiscal measures, including cuts in welfare entitlements. That happened for the first time: before the program entitlements had been regarded as taboo ; (4) reallocation of credit supply in favor of the enterprise sector; increase of profitability; (5) tight (but not excessively tight) monetary policy, allowing the expansion of successful private busi- ness; (6) acceleration of privatisation, including large and successful steps in the privatisation of some key sectors (energy, telecommunication). Finally the paper warns against excessive self- confidence and draws the attention to potential dangers. The macroeconomic improvement is still fragile. The most reassuring feature of Hungary s development is the impressive and persistent improvement of productivity.

Monetary efficacy in the community level

Hypothesis of the paper is that the monetary room for manoeuvre in the European Community is determined by the institutional and strategic characteristics of the ECB, moreover the financial market environment composed by multi-state community. The methodology of the paper is built on the evaluation of the decision making and strategy of ECB as institutional aspect, and the monetary transmission in national financial markets. In policy evaluation, the monetary targeting is surveyed through HICP, monetary base, central bank rates, exchange rates and treatment of price impacts. The transmission is examined through analysis of structure of the member state’s financial markets.

The Reverse Balassa–Samuelson Effect in the Euro Zone

The debt crisis of the eurozone revealed a structural problem of the single market. The single currency created a pegged foreign exchange system among the euro member states. Thus, the less competitive countries can not improve their wage competitiveness through devaluation, but are motivated to extend the current consumption as the single central bank rate and the zone stability created cheap debt financing. The paper overviews the process of Reverse Balassa-Samuelson effect to explain the importance of external imbalance in the debt crisis.

Odüsszeuszi utazás – az előretekintő iránymutatás tapasztalatai = An Odysseian journey - experience with forward guidance

Az alsó kamatkorlát melletti előretekintő iránymutatás a kamatpolitika helyettesítője, a várakozások és a pénzpiaci hozamok befolyásolásának nem konvencionális monetáris politikai eszköze. A jegybank a piaci szereplők számára előre jelezheti az alacsony kamatkörnyezet tartós fennmaradását (delphoi típus), és kötelezettséget is vállalhat erre (odüsszeuszi típus). Ez utóbbi esetben megváltozik a jegybanki reakciófüggvény: a jegybanki kamatdöntésekben nem az inflációs kilátások és az inflációs cél közötti eltérés, illetve a kibocsátási rés jut kitüntetett szerephez, hanem valamilyen állapotváltozó alakulása vagy az időtényező. A reakciófüggvény változásának hitelessége esetén a hozamok csökkenésére lehet számítani. Ha a jegybank a kamatszint fenntartásának feltételéül az állapotváltozók olyan értékeit jelöli meg, amelyek teljesülése esetén az inflációs célkövetés szabályai szerint amúgy sem emelt volna kamatot, akkor az előretekintő iránymutatás „üres beszéd”, és a hozamokra gyakorolt hatás is elmaradhat. Egyelőre nem eldönthető, hogy az előretekintő iránymutatás a kamatpolitika átmeneti helyettesítőjéből annak tartós kiegészítő elemévé válik-e. _____ Forward guidance is a substitute for interest-rate policy where the zero lower boundary applies. It is an unconventional monetary policy instrument intended to influence market yields and expectations. The central bank may give signals (forecasts) to the market on lasting maintenance of a low interest-rate environment (Delphi type) or may commit itself to do so (Odysseus type). In the latter case the reaction function changes: instead of inflation prospects and output gap, the main role in central bank rate decisions becomes the evolution of given macroeconomic state variables or the time factor. If changes of the reaction function are credible, a drop in security yields are expected. Forward guidance is just cheap talk if such values in economic state variables are set as conditions for keeping interest rates unchanged, which based on the rules of inflation targeting would not trigger an interest rate increase, regardless. In that case, no impact on yields may occur. For the time being it cannot be decided whether forward guidance is transitory or a lasting instrument of monetary policy.

A közép-kelet-európai bankfúziók eredményessége (The success of the bank mergers in Central Eastern Europe)

Az elmúlt években a nagy európai bankcsoportok egyre több közép-kelet-európai bankot vásároltak fel. Tanulmányunkban a bankfúziók értékteremtő hatását részvényesi szemmel elemezzük. A közép-kelet-európai régióban tevékenykedő hét legnagyobb bankcsoport 2000 és 2008 közötti akvizíciós tranzakcióit az eseményelemzés módszerével vizsgáljuk. Úgy tűnik, a részvényesek összességében értékelik a bankcsoportok akvizíciós törekvéseit: a fúziók kicsit több mint felében pozitív a kumulált abnormális hozam, és enyhén pozitív az összes esemény abnormális hozamának átlaga is. Számításaink során elsőként az egyes bankcsoportok felvásárlási stratégiáját értékeljük. A felvásárlás bejelentése körüli háromnapos időintervallumot alapul véve, a Raiffeisen és az OTP stratégiája tekinthető a legsikeresebbnek, míg az Erste felvásárlásai a legkevésbé eredményesnek. Ezt követően rávilágítunk arra, hogy eltérő befektetői szándékból ugyan, de mind a legmagasabb, mind a legalacsonyabb értékű ügyletek esetében a pozitív abnormális hozamú fúziók vannak túlsúlyban. Végezetül megállapítjuk, hogy az országhatáron átívelő ügyletek befektetői megítélése nem rosszabb az országhatáron belüli tranzakciókénál. /===/ The big European banking groups have been buying up more and more banks in Central Eastern Europe. The study analyses the value-enhancing effects of the mergers from the shareholder’s angle by examining by occurrence analysis methods the Central East European acquisition transactions of the seven biggest banking groups between 2000 and 2008. The shareholders as a whole seem to appreciate the acquisition activity of the banks: cumulative abnormal yield is positive in over half the mergers and average abnormal yield of all occurrences is mildly positive as well. The authors evaluate first the acquisition strategies of each banking group. Based on a three-day period round the acquisition announcement, Raiffeisen and OTP seem to have the most successful strategies and Erste the least successful. Light is then shed on investment intentions in each case, but mergers with a positive abnormal yield predominate among the highest and the lowest value transactions. Finally, the investor evaluation of cross-border transactions is no worse than for domestic ones.

A jelzálogpiaci válság és a Közép-Kelet-Európában aktív nagybankok részvényárfolyama (The impact of the subprime crisis on the banks being active in Central and Eastern Europe)

Tanulmányunkban azt vizsgáljuk, hogy a jelzálogpiaci válsághoz köthető hírek milyen hatással vannak a Közép-Kelet-Európában aktív nagybankokra. A vizsgálathoz tíz Közép-Kelet-Európában aktív, tőzsdei nagybankot választottunk ki, amelyek közül hat nyugat-európai, míg négy közép-kelet-európai székhelyű bank volt. A tíz pénzintézettel kapcsolatosan 128 hírt gyűjtöttünk össze a 2007. június 1. és 2009. december 31. közötti időszakból. A híreket öt kategóriába csoportosítottuk, és az egyes kategóriáknak a részvényárfolyamokra gyakorolt, rövid távú hatását külön vizsgáltuk. Számításaink alapján a jelzálogpiaci válság során a befektetők pozitívan fogadták az állami feltőkésítéssel kapcsolatos bejelentéseket és a kielégítő védelmet nyújtó, átfogó kormányzati bankmentő csomagokat. A veszteségekkel, a leminősítéssel és az ECB intézkedéseivel kapcsolatos hírek esetén rövid távon nem tudtunk szignifikáns hatást kimutatni. A kutatás során a hírek számosságában igen, de a hírek által kiváltott hatás nagyságrendjében nem észleltünk jelentős különbséget a nyugat-európai és a középkelet- európai bankok között. ______ The research measures the impact of the subprime crisis on the shareholders of the banks being active in Central and Eastern Europe. The analysis focuses on the ten largest banks of the region measured by the asset size. The authors address the question whether the crisis affected more signifi cantly the large banks headquartered in Western Europe or the banks domiciled in Central and Eastern Europe. With the aim of capturing the short-term impact of various news on the shareholders of the banks, the popular event-study methodology with a one-day event window is employed. Within the period of 1 June 2007 and 31 December 2009, altogether 128 news were collected and grouped into fi ve categories (downgrades, loss, capital strengthening, governmental rescue packages, interventions of the ECB). Among others, the authors found empirical evidence that the shareholders appreciated the interventions of the governments: their capital injections resulted in signifi cant positive abnormal returns. Governmental rescue packages also resulted in signifi cant abnormal returns in the share price, however, the sign of the returns was unambiguous. No empirical evidence was found that in the short run the news in connection with loss announcements, downgrades and ECB interventions resulted in signifi cant abnormal returns. We concluded that although Western European banks and banks domiciled in Central and Eastern Europe differed in the number of news announced, the crisis affected the banks in both regions in a similar manner.

A központi bankok társadalmi felelőssége (Social responsibility of central banks)

A szerzők tanulmányukban bemutatják a vállalati gyakorlatból ismert vállalati társadalmi felelősségvállalás (CSR) koncepció lehetséges központi banki értelmezését, kitérve a központi bankok gazdasági, jogi, etikai és filantróp (jótékonysági) felelősségére. Megközelítésüket az amerikai (FED), az európai (EKB) és a magyar (MNB) központi bank gyakorlatán keresztül mutatják be. Dolgozatuk alapgondolata, hogy egy valóban felelős intézmény minden rendelkezésére álló eszközzel a társadalmi jólétet segíti elő, ahogy a társadalom tagjai vonatkozásában Adam Smith megfogalmazta bő kétszáz évvel ezelőtt. ____ This paper studies a possible interpretation of Corporate Social Responsibility (CSR) known from business translated to the sphere of central banks, including the central banks’ economic, legal, ethical, and philanthropic (charity) responsibilities. The authors’ approach is presented through practices of the American (FED), the European (ECB), and the Hungarian (MNB) Central Banks. The main idea in this paper is that a responsible organisation uses all means possible to improve social wealth, as stated by Adam Smith in relevance to the members of the society over two hundred years ago.