Modernitás és népesedés - Ami a Felelősségünk a teremtett világért című körlevélből kimaradt

A cikk a népesedéssel kapcsolatos problémák közül néhányat alaposabban is körüljár. A tanulmány bemutatja a különféle, egymással összebékíthetetlennek látszó „zöld” elképzelések mozgatórugóit és a törésvonalat: a modernitást és a modernitás tagadását; s a gyermekszám meghatározására felelős döntéshozatalt javasol, amelybe, tekintettel a világ népességszámban fogyatkozó régióira, a több gyermek vállalása is beletartozhat; a modernitás és a fenntarthatóság összefüggésében vizsgálja a születésszabályozást és a családtervezést, s a felmerülő súlyos erkölcsi nehézségeket; a „zöld”, illetve a keresztény-katolikus megfontolások közötti ellentétek feloldásaként pedig a „zöld” erőfeszítések nem-modern keretbe helyezését javasolja.

Megjegyzések Joseph Stiglitz és Amartya Sen "A gazdasági teljesítmények és a szociális haladás mérése" című jelentéséhez

A jelentés nem jöhetett volna soha jobbkor. A felkérés még 2008 februárjában történik. Akkor, amikor sok szakértő azt nyilatkozza, hogy a válságot Európa meg fogja úszni. Valószínűleg a megbízó, Nicolas Sárközy francia elnök sem előrelátóbb, de ösztönösen ráérez a problémára és a lehetőségre. Vagy okos tanácsadói javasolják. A válság mindenesetre még egyértelműbbé teszi, hogy statisztikai rendszerünk több szempontból is tökéletlen. A bizottság mandátuma eredetileg szerényebb, de az új események fényében tevékenységük felértékelődik. A rangos munkaközösség tagjai Joseph E. Stiglitz (Columbia Egyetem) és Amartya Sen (Harvard Egyetem) Nobel-díjasok, a testület koordinátorának Jean-Paul Fitoussi neves francia professzort kérik fel. Rajtuk kívül még 21 közismert szakértő vesz részt a munkában, főként amerikai és francia egyetemekről. A jelentést 2009. szeptember 14-én mutatják be egész napos konferencia keretében a Sorbonne egyetem aulájában.

Bevezetés a Központosítás és piaci reform című kötethez = Introduction to the volume Centralization and Market Reform

Az alábbi írás Kornai János életműsorozata közeljövőben megjelenő harmadik kötetének bevezetője alapján készült. (A sorozat első kötete, A hiány és második kötete, A szocialista rendszer 2012-ben jelent meg.) Ritkán fordul elő, hogy életművét rendszerezve, egy szerző maga veszi tételesen sorra írásait, tárja fel az írások megszületésének körülményeit, és elemzi őket több évtized távlatából. Kornai János életműsorozatának összeállításakor erre a rendkívüli feladatra vállalkozott. A kötetben megjelenő 22 íráshoz fűzött gondolatainak közlésekor mai szemmel veszi górcső alá az egy kivételével a rendszerváltás előtt írt cikkeit, valamint 1956-ban írott első könyvét, A túlzott központosítást. Az írásokat rendszerező bevezető a központosításra és a piaci reformra összpontosítja a figyelmet - e témakörről bebizonyosodott, hogy korai még csupán a közgazdaságtani elmélettörténet fejezeteként számon tartani. A kötetben megjelenő írások egy része közvetlenül kapcsolódik a magyar gazdaság tapasztalataihoz, másik része pedig elméleti jellegű. Ennek megfelelően az itt közölt bevezetés is foglalkozik mind a magyar gazdaságtörténet máig is figyelemre méltó és tanulságos gyakorlati problémáival, mind pedig a szocializmust és a kapitalizmust, a centralizált és decentralizált formákat összehasonlító általános elméletekkel. ______ This piece forms the introduction to the forthcoming third volume of János Kor-nai s life s work series reissued in Hungarian. (The first and second volumes, Economics of Shortage and The Political Economy of the Socialist System, ap-peared in 2012.) It is rare for an author to arrange his own life s work, taking his writings item by item, presenting the circumstances in which they arose, and ana-lysing them decades later. His thoughts on the twenty-two writings in the volume, at the time of republication, involve scrutinizing with present-day eyes articles written, with one exception, before the change of system, along with his first book, Overcentralization, written in 1956. The introduction that systematizes these fo-cuses on centralization and on market reform - events show it is still too soon to see these subjects simply as a chapter in the theoretical history of economics. Some of the articles draw directly on experiences with the Hungarian economy, while others have a theoretical nature. So the introduction also deals both with practical problems of Hungarian economic history that remain notable and instructive, and with comparative general theories of socialism and capitalism and centralized and decentralized forms.

Bevezetés A puha költségvetési korlát című kötethez

A puha költségvetési korlát gondolatának első felvetése óta eltelt négy évtizedben sokat haladt előre a probléma megértése. Vitatkozva azokkal, akik csupán a veszteséges szocialista vállalatok kimentésére szűkítenék le a jelenség értelmezését, a tanulmány rámutat arra, hogy sokféle szervezetben és formában, a gazdaság sok szférájában felléphet a szindróma, s pénzügyi baj esetén sokféle eszközt használhatnak kimentésre. Egy-egy kimentési akció önmagában még nem hozza létre a puha költségvetési korlát szindrómáját, ez akkor bontakozik ki, ha a kimentés beépül a várakozásokba. Különös figyelmet kívánnak azok a motívumok, amelyek kiváltják a jelenséget mind a kimentett, mind a kimentő szervezetben. A tanulmány helyzetjelentést ad a szindróma elterjedtségéről a szocialista és kaptalista rendszer különböző periódusaiban, illetve különböző szektoraiban. A szerző kifejti álláspontját normatív kérdésekben, hozzászól a káros hatások ellen fellépő terápiához. Először a valóságos gyakorlattal foglalkozik, majd kijelöli a puha költségvetési korláttal kapcsolatos elmélet helyét az eszmék és modellek világában. Bemutatja, hogyan viszonyul más elméleti irányzatokhoz, többek között az intézményi és viselkedési közgazdaságtanhoz, az erkölcsi kockázat és az időbeli következetlenség elméleteihez. Számot ad arról, mennyire terjedt el a puha költségvetési korlát gondolkodási apparátusa a szakirodalomban; hol tart a közgazdászszakma általi „kanonizálása”. Végül áttekinti a főbb kutatási feladatokat.

Nagyobb kockázat, nagyobb növekedési ütem - kockázat nélkül nincs növekedés! Hozzászólás Thomas Piketty A tőke a 21. században című könyvéhez (Why are interest rates higher than growth rates? A comment on Thomas Piketty's Capital in the Twenty-First Century)

E rövid írás aktualitását az adja, hogy nemrégen jelent meg magyarul Thomas Piketty híres könyve: A tőke a 21. században. A könyv központi gondolata, hogy az elmúlt kétszáz év átlagában a gazdaság átlagos növekedési üteme, a g jelentősen elmarad az r értékétől, vagyis a tőke átlagos hozamától. A nevezetes r>g összefüggés egyik lehetséges oka, hogy az r szórása nagyobb, mint a g-é. A nagyobb szórás mögött nagyobb kockázati motívumok állhatnak. Ebből következően a Piketty által javasolt adókat jelentős mértékben a pénzügyi tőkének kellene viselnie. ____ The immediacy of this note derives from the fact that Picatty's famous Capital in the Twenty-First Century has been recently published in Hungarian. The central issue in the book is that taking the average of 200 years, the mean growth rate g is lower than the average return on capital r. One possible explanation of this famous r > g inequality may be that the standard deviation of r is greater than that of g because of the greater appetite for risk. The implication to draw from this is that financial capital should bear the majority of the taxes being suggested by Piketty.