A New Method For Combining Detrending Techniques with Application to Business Cycle Synchronization of the New EU Members

Decomposing output into trend and cyclical components is an uncertain exercise and depends on the method applied. It is an especially dubious task for countries undergoing large structural changes, such as transition countries. Despite their deficiencies, however, univariate detrending methods are frequently adopted for both policy oriented and academic research. This paper proposes a new procedure for combining univariate detrending techniques which is based on revisions of the estimated output gaps adjusted by the variance of and the correlation among output gaps. The procedure is applied to the study of the similarity of business cycles between the euro area and new EU Member States.

Fiscal Divergence and Business Cycle Synchronization: Irresponsibility is Idiosyncratic

Using a panel of 21 OECD countries and 40 years of annual data, we find that countries with similar government budget positions tend to have business cycles that fluctuate more closely. That is, fiscal convergence (in the form of persistently similar ratios of government surplus/deficit to GDP) is systematically associated with more synchronized business cycles. We also find evidence that reduced fiscal deficits increase business cycle synchronization. The Maastricht "convergence criteria," used to determine eligibility for EMU, encouraged fiscal convergence and deficit reduction. They may thus have indirectly moved Europe closer to an optimum currency area, by reducing countries’ abilities to create idiosyncratic fiscal shocks. Our empirical results are economically and statistically significant, and robust.

A fiskális divergencia és a konjunktúraciklusok együttmozgása - a felelőtlen fiskális politika az aszimmetrikus sokkok forrása (Fiscal divergence and business cycle synchronization: irresponsibility is idiosyncratic)

A világ 115 országának - köztük 21 OECD-tagország - 40 évnyi adatait vizsgálva, arra a következtetésre jutottunk, hogy a hasonló állami költségvetési pozíciójú országok konjunktúraciklusai között szorosabb együttmozgás mutatható ki. Azaz, a fiskális konvergenciát (amelyet a költségvetési egyenleg GDP-hez viszonyt arányának konvergenciájaként definiáltunk) összehangoltabb konjunktúraciklusokkal lehet összefüggésbe hozni. Kutatásaink során arra is találtunk bizonyítékot, hogy a kisebb mértékű költségvetési deficitek növelik a konjunktúraciklusok együttmozgását. A maastrichti konvergenciakritériumok - amelyek az európai monetáris unió követelményeinek való megfelelést hivatottak meghatározni - a fiskális konvergenciát és a költségvetési deficit csökkentését ösztönözték, s ezzel közvetett módon hozzásegítették Európát egy optimális valutaövezet létrehozásához azáltal, hogy csökkent az egyes országok lehetősége a felelőtlen fiskális politika által gerjesztett sokkhatások létrehozására. Az általunk feltárt empirikus eredmények gazdasági és statisztikai szempontból is szignifikánsak és robusztusak. _____ Using panels of 115 countries of world – including 21 OECD countries – and 40 years of annual data, the authors find that countries with similar government budget positions tend to have business cycles that fluctuate more closely. Thus fiscal convergence (in the form of persistently similar ratios of government surplus/deficit to GDP) is systemati-cally associated with more strongly synchronized business cycles. Evidence is also found that reduced fiscal deficits increase business-cycle synchronization. The Maastricht "con-vergence criteria", used to determine eligibility for EMU, encouraged fiscal convergence and deficit reduction. So they may, indirectly, have moved Europe closer to an optimum currency area, by reducing countries abilities to create idiosyncratic fiscal shocks. The empirical results of the study are economically and statistically significant, and robust.

Konjunktúraingadozások az Egyesült Államokban 1970-2010 - Értelmezési nehézségek = Business cycles and recession patterns in the US economy and in the G7

Lehet-e beszélni a 2011-ig felgyülemlett empirikus tapasztalatok tükrében egy egységes válságlefolyásról, amely a fejlett ipari országok egészére általában jellemző, és a meghatározó országok esetében is megragadható? Megállapíthatók-e olyan univerzális változások a kibocsátás, a munkapiacok, a fogyasztás, valamint a beruházás tekintetében, amelyek jól illeszkednek a korábbi tapasztalatokhoz, nem kevésbé az ismert makromodellek predikcióihoz? A válasz – legalábbis jelen sorok írásakor – nemleges: sem a válság lefolyásának jellegzetességeiben és a makrogazdasági teljesítmények romlásának ütemében, sem a visszacsúszás mértékében és időbeli kiterjedésében sincsenek jól azonosítható közös jegyek, olyanok, amelyek a meglévő elméleti keretekbe jól beilleszthetők. A tanulmány áttekinti a válsággal és a makrogazdasági sokkokkal foglalkozó empirikus irodalom – a pénzügyi globalizáció értelmezései nyomán – relevánsnak tartott munkáit. Ezt követően egy 60 év távlatát átfogó vizsgálatban próbáljuk megítélni a recessziós időszakokban az amerikai gazdaság teljesítményét azzal a célkitűzéssel, hogy az elmúlt válság súlyosságának megítélése kellően objektív lehessen, legalább a fontosabb makrováltozók elmozdulásának nagyságrendje tekintetében. / === / Based on the empirical evidence accumulated until 2011, using official statistics from the OECD data bank and the US Commerce Department, the article addresses the question whether one can, or cannot, speak about generally observable recession/crisis patterns, such that were to be universally recognized in all major industrial countries (the G7). The answer to this question is a firm no. Changes and volatility in most major macroeconomic indicators such as output-gap, labor market distortions and large deviations from trend in consumption and in investment did all, respectively, exhibit wide differences in depth and width across the G7 countries. The large deviations in output-gaps and especially strong distortions in labor market inputs and hours per capita worked over the crisis months can hardly be explained by the existing model classes of DSGE and those of the real business cycle. Especially bothering are the difficulties in fitting the data into any established model whether business cycle or some other types, in which financial distress reduces economic activity. It is argued that standard business cycle models with financial market imperfections have no mechanism for generating deviation from standard theory, thus they do not shed light on the key factors underlying the 2007–2009 recession. That does not imply that the financial crisis is unimportant in understanding the recession, but it does indicate however, that we do not fully understand the channels through which financial distress reduced labor input. Long historical trends on the privately held portion of the federal debt in the US economy indicate that the standard macro proposition of public debt crowding out private investment and thus inhibiting growth, can be strongly challenged in so far as this ratio is neither a direct indicator of growth slowing down, nor for recession.

The Case for Reforming Euro Area Entry Criteria

The global economic and financial crisis has raised further concerns about the euro-entry criteria, in addition to other factors, such as the effective tightening of the criteria due to the enlargement of the EU from 12 to 27 members, the highly unfavourable property of business cycle dependence, the internal inconsistency of the criteria due to the structural price level convergence of Central and Eastern European countries, and the continuous violation of the criteria by euro-area members. The interest rate criterion became a highly volatile measure. Many US metropolitan areas would fail to qualify to be members of the US monetary union by applying the currently used inflation criterion to the US. It is time to reform the criteria and to strengthen their economic rationale within the legal framework of the EU treaty. A good solution would be to relate all criteria to the average of the euro area and simultaneously to extend the compliance period from the currently considered one year to a longer period.

Lokális energiamódszer kicsi rendben gerjesztett Liénard-egyenletekre (Local energy method for little order forced equations)

Az x''+f(x) x'+g(x) = 0 alakú Liénard-típusú differenciálegyenlet központi szerepet játszik az üzleti ciklusok Káldor-Kalecki-féle [3,4] és Goodwin-féle [2] modelljeiben, sőt egy a munkanélküliség és vállalkozás-ösztönzések ciklikus változásait leíró újabb modellben [1] is. De ugyanez a nemlineáris egyenlettípus a gerjesztett ingák és elektromos rezgőkörök elméletét is felöleli [5]. Az ezzel kapcsolatos irodalom nagyrészt a határciklusok létezését vizsgálja (pl. [5]), pedig az alapvető stabilitási kérdések jóval áttekinthetőbb módon kezelhetők, s a kapott eredmények közvetve a határciklusok létezésének feltételeit is sokkal jobban be tudják határolni. Jelen dolgozatban az egyváltozós analízis hatékony nyelvezetével olyan egyszerűen megfogalmazható eredményekhez jutunk, amelyek képesek kitágítani az üzleti és más közgazdasági ciklusok modelljeinek kereteit, illetve pl. az [1]-beli modellhez újabb szemléltető speciális eseteket is nyerünk. ____ The Liénard type differential equation of the form x00 + f(x) ¢ x0 + g(x) = 0 has a central role in business cycle models by Káldor [3], Kalecki [4] and Goodwin [2], moreover in a new model describing the cyclical behavior of unemployment and entrepreneurship [1]. The same type of nonlinear equation explains the features of forced pendulums and electric circuits [5]. The related literature discusses mainly the existence of limit cycles, although the fundamental stability questions of this topic can be managed much more easily. The achieved results also outline the conditions for the existence of limit cycles. In this work, by the effective language of real valued analysis, we obtain easy-formulated results which may broaden the frames of economic and business cycle models, moreover we may gain new illustrative particular cases for e.g., [1].

Üzleti kapcsolatok modellezése (Modelling business relations)

Ebben a tanulmányban az ellátási láncok egyik építőelemét, az ellátási láncokban együttműködő diadikus kapcsolatokat állítjuk a vizsgálatok középpontjába. Az irodalomban számtalan megközelítés ismert az ilyen típusú megrendelő-beszállító vállalatok közötti kapcsolatok fejlődésének leírására. Az egyes fejlődési elméletek a diadikus kapcsolatok időbeli alakulását elméleti szinten tárgyalják, de az empirikus vizsgálatokat nem végeznek. Ebben a tanulmányban mi kísérletet teszünk az ellátási lánc típusú kapcsolatok fejlődésének empirikus vizsgálatára. Arra próbálunk választ találni, hogy alkalmazható-e az életciklus-hipotézis az üzleti kapcsolatok időbeli fejlődésének leírására. (===) The study places in the centre of discussion the cooperative dyadic relations that form one element in the chain of supply. Writers have taken numerous approaches to describing the development of such relations between buyer and supplier firms. The various theories discuss on a theoretical level the development over time of these dyadic relations, but they eschew empirical examinations. An attempt is made in this study to conduct such an empirical examination of the chain-like relations of supply, with the aim of discovering whether the life-cycle hypothesis can be applied to the development of business relations over time.