Kérdőjelek a közgazdaságtanban és oktatásában = Challenges in economic research and education

Ez az esszé a teljesség igénye nélkül kísérli meg áttekinteni azt, hogy mire vezetett a közgazdaságtan világméretekben megindult és a 2008-2009. évi válság lezáratlansága miatt vélhetően évtizedes szinten zajló önvizsgálata. A tudományszak egészét egyszerre jellemzi egyfajta tartalmi kiüresedés és a társtudományokkal való erőteljesebb kapcsolatkeresés, a módszertanok és az iskolák egymás mellett élése - ami egyáltalán nem békés -, valamint a gyakorlat által felvetett kérdések elméleti általánosításának igénye. A magyar közgazdaságtan hagyományos követő szerepe megmaradt, viszont a képzésben szerzett negyedszázados tapasztalatok és az új globális kihívások lényegi átalakításokat indokolnának a mai, túlságosan egységesített képzésben. _____ This essay joins the soul-searching that has developed globally among economists since the financial crisis of 2008-2009, whose still open-ended outcomes make it likely that such self-critical reassessments will continue in the years to come. Economics is marked by the parallel existence of substantive hollowing and in-creased reliance on interfaces with neighbouring disciplines. So the plurality and none-too-peaceful coexistence of schools and methodologies is likely to persist. Similarly abundant are the attempts to theorize and generalize new phenomena in policy and business practices. Hungarian economics continues to be a follower - a trend-taker rather than trend-setter - as it was in the inter-war period. Experience has been accumulating for over 25 years in introducing Western-style higher education in economics. The increase of student numbers and steep decrease in public funding thereof call for major restructuring in curricula, institutions and teaching methods and styles alike.

Teaching economics in Hungary after the crisis

In the wake of the economic crisis, a question arises increasingly often: what is the role of economic culture in overcoming the crisis? Since the mid-2000s, leaders of developed countries have kept pointing out that fostering political and economic education is a driver of growth and development. Curricula are being overhauled; new modules are appearing in the study programmes of secondary schools, colleges, and university-level undergraduate courses; significant curriculum developments have been launched at the world’s leading universities in the last few years. Hungarian higher education cannot exclude itself from this process.