A költségvetési hiány politikai gazdaságtana (The political economy of budgetary deficit)

A fejlett ipari országokra a hetvenes évektől mind inkább jellemző tartós költségvetési hiányt sem a keynesi, sem pedig a neoklasszikus elmélet nem tudta kielégítően magyarázni. Az új politikai gazdaságtan azonban, úgy tűnik, sikerrel tárta fel nemcsak a tartós hiány és a növekvő eladósodottság okait, hanem a fiskális politikai teljesítményben országok között és időben mutatkozó jelentős eltérések forrásait is. A siker elsősorban annak köszönhető, hogy az új politikai gazdaságtan a költségvetési politika alakításának politikai és intézményi korlátai felé fordult, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy kiterjessze a főáramú közgazdaságtan határait, és beépítse modelljeibe a gazdaságpolitikai döntéshozatal folyamatát. Tanulmányunkban négy átfogó magyarázatot tekintünk át - ezek: 1. az adósságállomány stratégiai használata, 2. a stabilizáció elodázása, 3. a politikai és választási rendszerek különbözősége és 4. a gyenge vagy széttöredezett végrehajtói hatalom -, azzal az egyértelmű igénnyel, hogy a szokásos pozitív elemzést normatív vizsgálódással egészítsük ki. / === / Neither Keynesian nor Neoclassical theory managed to explain adequately the increasingly typical state of chronic budgetary deficit found in developed industrial countries since the 1970s. But the new political economy seems to have revealed the causes of the chronic deficit and mounting indebtedness and of the reasons for the marked differences in fiscal-policy performance between countries and periods. The success can be ascribed primarily to the fact that the new political economy turned to the political and institutional constraints on the formation of budgetary policy, with the unconcealed aim of broadening the bounds of mainstream economics and building the policy-making process into it. The study examines four comprehensive explanations: 1. strategic use of debt stock, 2. postponement of stabilization, 3. differences of political and electoral systems, and 4. weak or fragmented executive power, with the clear intention of complementing the customary positive analysis with a normative examination.

A megszokott keretek csapdájában. Gondolatok az Európai Unió 2014-2020 közötti költségvetési kiadásairól (Falling into the trap of usual frameworks. Thoughts on the eu level budgetary expenditures in 2014–2020)

Ebben a cikkben az egész európai integrációs folyamat szempontjából jelentős kérdéskör: az uniós szinten működő közös költségvetés kiadási oldalának 2014–2020 közötti kereteit vizsgálom. Bár kétségtelen, hogy számos megoldatlan probléma a bevételi oldalhoz kapcsolódó ügyek rendezetlenségéből is eredeztethető, ennek elemzésére most terjedelmi okok miatt nem térünk ki. Az uniós szintű költségvetéssel szemben támasztható általános elvi megfontolások elemzése után a 2014–2020 közötti költségvetési keret fő kiadási tételeihez kapcsolódó elmozdulásokat értékelem, rámutatva arra, hogy az új elnevezések mögött alapvetően a régi tartalom húzódik meg, s most is elmaradt a radikális átalakítás. _____ The article examines an important topic from the point of view of the whole integration process: the expenditure side of the union level common budgetary frameworks for 2014–2020. Undoubtedly, several problems are coming from the unsolved issues of the revenue side, however, due to length limits the article doesn’t deal with these issues. The investigation starts with a comprehensive analysis of theoretical background on the main tasks of a union level budget, then the author evaluates shifts among the new expenditure headings in the period 2014–2020. The author points out that the new headings reflect old contents and he concludes that the radical restructuring within the common budget was postponed again.

A minimálbér költségvetési hatásai = The budgetary effects of the minimum wage

A minimálbér-emelés a munkapiacon közvetlenül hat a keresletre és a kínálatra. Közvetett hatásai azonban túlmutatnak a munkapiacon, ezért azokat egy makromodell keretei között elemezzük. A makromodellben háromféle munkafajta és tíz ágazat van; az egyes ágazatok az árképzésükben és az adó- és járulékelkerülésük szerkezetében különböznek. A minimálbér-emelés munkapiaci feszültséget generál: csökkenti a foglalkoztatást a szakképzetlenek körében. Mivel az árszint az átlagbérnél gyorsabban nő, és az aggregált foglalkoztatás is csökken, így csökken a reálfogyasztás. A vállalatok profitja és beruházása csökken, ugyanakkor a vállalati profit csökkenése már csekély mértékű adóelkerülés-növeléssel is kiegyensúlyozható. A minimálbér-emelés hatására nőnek ugyan az adóbevételek, viszont a kiadások nagyobb mértékben nőnek, így általában romlik az egyenleg. Aki tehát a minimálbér emelését követeli, annak a felelős döntés során számolnia kell ezekkel a következményekkel. _____ Raising the minimum wage on the labour market has direct effects on supply and demand. But its indirect effects extend beyond the labour market. They are analysed here with a macro model that distinguishes three types of work and ten industries, whose firms differ in their price structures and the degrees to which tax and social-insurance payments are avoided. Raising the minimum wage generates tension on the labour market and reduces employment of the unskilled. Since the price level rises faster than average pay and aggregate employment falls, so does real consumption. The firms’ profits and investment decline, but the former can be offset even by a small increase in tax avoidance. Although the rise in the minimum wage boosts tax revenues, budgetary expenditures rise more and the balance deteriorates. Advocates of a higher minimum wage need to consider these consequences if they are to reach a responsible decision.