Igazolható-e az üzleti ciklus az iparágak viselkedésével? = Can business cycles be proved with the behavior of enterprises?

A dolgozat alapja egy olyan Leontief-típusú gazdaság, ahol minden egyes ágazatban egy vállalat termel, tehát monopóliumokból áll a gazdaság. A vállalatok termelnek, és a termékeiket a piacon értékesítik. A gazdaság mozgásegyenleteit a vállalati mérleg összefüggések, valamint a piaci csere után a gazdaságban, a termékek készletváltozása írja le. Az így létrejött mozgásegyenletekből arra következtethetünk, hogy a ciklusok egy ilyen modellben szükségszerűen kialakulnak, tehát az üzleti ciklus a gazdaság működéséhez hozzátartozik. Journal of Economic Literature (JEL) kód: D46, E32. = The aim of the paper is to analyze a Leontief-type economy, i.e. all firms produce only one product and only one technology. The firms sell the products on a monopolistic market. The move of this economy is controlled by the balance sheet expressions and the inventory level fluctuations. The differential equations of the move of this economy show a cyclical movement of the economy along the balanced growth path. Journal of Economic Literature (JEL) kód: D46, E32.

Konjunktúraingadozások az Egyesült Államokban 1970-2010 - Értelmezési nehézségek = Business cycles and recession patterns in the US economy and in the G7

Lehet-e beszélni a 2011-ig felgyülemlett empirikus tapasztalatok tükrében egy egységes válságlefolyásról, amely a fejlett ipari országok egészére általában jellemző, és a meghatározó országok esetében is megragadható? Megállapíthatók-e olyan univerzális változások a kibocsátás, a munkapiacok, a fogyasztás, valamint a beruházás tekintetében, amelyek jól illeszkednek a korábbi tapasztalatokhoz, nem kevésbé az ismert makromodellek predikcióihoz? A válasz – legalábbis jelen sorok írásakor – nemleges: sem a válság lefolyásának jellegzetességeiben és a makrogazdasági teljesítmények romlásának ütemében, sem a visszacsúszás mértékében és időbeli kiterjedésében sincsenek jól azonosítható közös jegyek, olyanok, amelyek a meglévő elméleti keretekbe jól beilleszthetők. A tanulmány áttekinti a válsággal és a makrogazdasági sokkokkal foglalkozó empirikus irodalom – a pénzügyi globalizáció értelmezései nyomán – relevánsnak tartott munkáit. Ezt követően egy 60 év távlatát átfogó vizsgálatban próbáljuk megítélni a recessziós időszakokban az amerikai gazdaság teljesítményét azzal a célkitűzéssel, hogy az elmúlt válság súlyosságának megítélése kellően objektív lehessen, legalább a fontosabb makrováltozók elmozdulásának nagyságrendje tekintetében. / === / Based on the empirical evidence accumulated until 2011, using official statistics from the OECD data bank and the US Commerce Department, the article addresses the question whether one can, or cannot, speak about generally observable recession/crisis patterns, such that were to be universally recognized in all major industrial countries (the G7). The answer to this question is a firm no. Changes and volatility in most major macroeconomic indicators such as output-gap, labor market distortions and large deviations from trend in consumption and in investment did all, respectively, exhibit wide differences in depth and width across the G7 countries. The large deviations in output-gaps and especially strong distortions in labor market inputs and hours per capita worked over the crisis months can hardly be explained by the existing model classes of DSGE and those of the real business cycle. Especially bothering are the difficulties in fitting the data into any established model whether business cycle or some other types, in which financial distress reduces economic activity. It is argued that standard business cycle models with financial market imperfections have no mechanism for generating deviation from standard theory, thus they do not shed light on the key factors underlying the 2007–2009 recession. That does not imply that the financial crisis is unimportant in understanding the recession, but it does indicate however, that we do not fully understand the channels through which financial distress reduced labor input. Long historical trends on the privately held portion of the federal debt in the US economy indicate that the standard macro proposition of public debt crowding out private investment and thus inhibiting growth, can be strongly challenged in so far as this ratio is neither a direct indicator of growth slowing down, nor for recession.

A New Method For Combining Detrending Techniques with Application to Business Cycle Synchronization of the New EU Members

Decomposing output into trend and cyclical components is an uncertain exercise and depends on the method applied. It is an especially dubious task for countries undergoing large structural changes, such as transition countries. Despite their deficiencies, however, univariate detrending methods are frequently adopted for both policy oriented and academic research. This paper proposes a new procedure for combining univariate detrending techniques which is based on revisions of the estimated output gaps adjusted by the variance of and the correlation among output gaps. The procedure is applied to the study of the similarity of business cycles between the euro area and new EU Member States.

Fiscal Divergence and Business Cycle Synchronization: Irresponsibility is Idiosyncratic

Using a panel of 21 OECD countries and 40 years of annual data, we find that countries with similar government budget positions tend to have business cycles that fluctuate more closely. That is, fiscal convergence (in the form of persistently similar ratios of government surplus/deficit to GDP) is systematically associated with more synchronized business cycles. We also find evidence that reduced fiscal deficits increase business cycle synchronization. The Maastricht "convergence criteria," used to determine eligibility for EMU, encouraged fiscal convergence and deficit reduction. They may thus have indirectly moved Europe closer to an optimum currency area, by reducing countries’ abilities to create idiosyncratic fiscal shocks. Our empirical results are economically and statistically significant, and robust.

A fiskális divergencia és a konjunktúraciklusok együttmozgása - a felelőtlen fiskális politika az aszimmetrikus sokkok forrása (Fiscal divergence and business cycle synchronization: irresponsibility is idiosyncratic)

A világ 115 országának - köztük 21 OECD-tagország - 40 évnyi adatait vizsgálva, arra a következtetésre jutottunk, hogy a hasonló állami költségvetési pozíciójú országok konjunktúraciklusai között szorosabb együttmozgás mutatható ki. Azaz, a fiskális konvergenciát (amelyet a költségvetési egyenleg GDP-hez viszonyt arányának konvergenciájaként definiáltunk) összehangoltabb konjunktúraciklusokkal lehet összefüggésbe hozni. Kutatásaink során arra is találtunk bizonyítékot, hogy a kisebb mértékű költségvetési deficitek növelik a konjunktúraciklusok együttmozgását. A maastrichti konvergenciakritériumok - amelyek az európai monetáris unió követelményeinek való megfelelést hivatottak meghatározni - a fiskális konvergenciát és a költségvetési deficit csökkentését ösztönözték, s ezzel közvetett módon hozzásegítették Európát egy optimális valutaövezet létrehozásához azáltal, hogy csökkent az egyes országok lehetősége a felelőtlen fiskális politika által gerjesztett sokkhatások létrehozására. Az általunk feltárt empirikus eredmények gazdasági és statisztikai szempontból is szignifikánsak és robusztusak. _____ Using panels of 115 countries of world – including 21 OECD countries – and 40 years of annual data, the authors find that countries with similar government budget positions tend to have business cycles that fluctuate more closely. Thus fiscal convergence (in the form of persistently similar ratios of government surplus/deficit to GDP) is systemati-cally associated with more strongly synchronized business cycles. Evidence is also found that reduced fiscal deficits increase business-cycle synchronization. The Maastricht "con-vergence criteria", used to determine eligibility for EMU, encouraged fiscal convergence and deficit reduction. So they may, indirectly, have moved Europe closer to an optimum currency area, by reducing countries abilities to create idiosyncratic fiscal shocks. The empirical results of the study are economically and statistically significant, and robust.