A magyar pénzpolitika nemzetközi meghatározottságáról

A magyar gazdaságpolitikát negyed évszázada kritikusan befolyásolja a nemzetközi finanszírozási helyzet, a pénzügyi piacokhoz és a nemzetközi pénzintézetekhez fűződő viszony. A 2010-től folytatott magyar politika fontos vonatkozásokban eltér a nemzetközi szervezetek ajánlásaitól. Európában a recesszió alatt a gazdaságpolitikák sokfélesége mutatkozott meg: a korábbi doktrinális egyöntetűség helyébe a gazdasági felfogások pluralizálódása lépett, gyakoribbak az aktivista kormánypolitikák. A recessziós időszak után azonban nem állt vissza a status quo, hanem elnyúló konszolidációs szakasz következett, amelynek során a nemzetközi pénzügyi piacok már kritikusabbak a nem szabványos kormányzati megoldásokkal szemben. Az európai intézményrendszer pedig a közös szabályok által kikényszerített, pénzügyi fegyelem irányába mozdult el 2009 után. Mindezek következtében az ideiglenesen tágabbá váló magyar gazdaságpolitikai mozgástér ismét visszaszűkülhet az európai konszolidációs erőfeszítések miatt.

Heterodox gazdaságpolitikák korszaka? (An Age of Heterodox Economic Policies?)

A világ fejlett pénzügyi piacainak válságát követően önvizsgálatra kényszerült a közgazdaságtudomány, amelyet nemcsak az alternatív és heterodox irányzatok képviselői, a média és a nagyközönség, hanem a gazdasági döntéshozók részéről is erős kritikák értek. Egyidejűleg gyors változásokon ment át a gazdaságpolitikai gyakorlat, különösen a válság által erősen érintett országokban, megszaporodtak a korábbi mérvadó kormányzati gyakorlat (best practice) ajánlásaitól távol álló, nem szokványos megoldások, heterodox politikák. Az esszé szerzője meghatározó személyiségek véleményének, vezető intézmények álláspontjának és kormányzati gazdaságpolitikáknak az áttekintése alapján egyfelől azt a kérdést vizsgálja, hogy körvonalazódik-e új gazdaságelméleti irányzat, amely doktrinális alapul szolgálhatna a gazdaságpolitikai döntéshozatalhoz, másodsorban pedig: átmeneti jelenség-e az egymástól alapvetően különböző felfogású, logikájú gazdaságpolitikák egyidejű megléte, avagy várható-e egy új konszenzus kialakulása. ______ In the wake of the recent financial turmoil emanating from top financial centers, the economic profession has been forced to conduct introspection due to harsh criticism from alternative and heterodox economists, the media, and the general public as well as from decision makers. Meanwhile, the economic policy making practice has profoundly changed, particularly in countries heavily affected in the crisis; decision makers increasingly apply non customary (heterodox) measures in defiance of former best practice of economic policy making. The author of this essay, having investigated the related views of leading economists and influential international institutions and having reviewed economic policy making practice, raises two questions. One: is there a new economic theory evolving that will provide doctrinal underpinning to post crisis economic policy making? Second: is the simultaneity of widely differing economic policy practices and policy orientations a transitional phenomenon, or are there signs of a new policy consensus emerging? It may be too early to give argued answers to the questions, but the present – rather technical – economic theory mainstream seems to maintain its central position, yet is becomes more open to research topics and methods acknowledging the complexity of economic processes and social institutions, and to impulses emanating from economic practice. As for economic policy making is concerned, continuous decline of the economic importance of leading Western nations prolongs the period of heterogeneity of non conventional, heterodox policies both in advanced and in emerging countries until new policy norms, a “new normal” emerges.

A temporary loss of pace or the "middle income trap" - a commentary on the tasks for Hungary's economic development

The latest Hungarian economic growth data, though favourable, do not let us forget that in the longer term growth is weak compared to the preceding period – as well as to the performance of the East-Central European region, which is more dynamic than the European average. In order to make sense of the past decade’s relative loss of pace and lay the foundations for future development policy, it is worth placing Hungary’s case in the context of the slowing tempo typical of middle-income countries. The economic development policies currently pursued by the government are aimed at increasing output in the processing industry, and by extension exports, while relevant international experience advises that it is the higher value-added activities of the global value chain, particularly business services, which should be developed further. In this way real wages and income levels could be increased, and the economy would be less exposed to the fluctuations of international cycles.

Átmeneti ütemvesztés vagy a "közepes jövedelem csapdája" – kommentár a magyar gazdaságfejlesztési teendőkhöz

A magyar gazdaság legújabb, kedvező növekedési adatai nem feledtetik, hogy hosszabb távot tekintve, a megelőző időszakhoz – valamint az európai átlagnál dinamikusabb kelet-közép-európai térséghez – képest gyenge a növekedési teljesítmény. Az utóbbi évtized relatív ütemvesztésének értelmezéséhez és a követendő fejlesztéspolitika megalapozásához érdemes a magyar esetet a közepes jövedelmű országokra jellemző ütemlassulás kontextusába helyezni. A jelenleg alkalmazott gazdaságfejlesztési kormánypolitikák a feldolgozóipari termelés és azon keresztül a kivitel növelésére irányulnak, miközben a releváns nemzetközi tapasztalatok arra intenek, hogy a globális értéklánc nagyobb hozzáadott értékű tevékenységeit, különösen pedig az üzleti szolgáltatásokat kellene fejleszteni. Ezáltal növelhető lenne a reálbér, a jövedelmi szint, és kevésbé lenne kitéve a gazdaság a nemzetközi konjunktúra ingadozásainak.

Az állami szerepvállalás új trendjei a pénzügyi válság következményeként

Az európai gazdaságpolitika aktivista jelleget öltött a nemzetközi pénzügyi válság következtében: a legtöbb országot expanzív költségvetési és gyorsan változó adópolitika, laza monetáris politika jellemezte. Kérdéses azonban az, hogy tartós lesz-e a nemzetállami (tagállami) gazdaságpolitikai aktivitás, vagy inkább rendkívüli helyzetekre adott átmeneti megoldásokról van szó. A cikk középpontjában a nemzeti gazdaságpolitikai mozgásteret és a döntéshozói motivációt érintő stratégiai vonatkozások állnak: a globalizációs folyamat menete, a korlátozott (moderált) gazdasági szuverenitásra épülő világrend állapota, az üzleti szereplők és a politikai ágensek közötti viszony alakulása. Következtetése: várható a gazdaságpolitikai gyakorlat újbóli konszolidációja a válság(ok) akut szakaszát követően, ám a körvonalazódó új gyakorlat (new normal) sok ponton eltér a nemzetközi pénzügyi szervezetek és a fejlett országok által korábban hirdetett élenjáró gyakorlattól. Mindez tanulságokkal szolgál a magyar költségvetési és adópolitika, és általában az állami szerepvállalás jövőbeli feltételeit illetően.