Tőkeallokációs módszerek és tulajdonságaik a gyakorlatban (Methods of capital allocation and their characteristics in practice)

A pénzügyekben mind elméletileg, mind az alkalmazások szempontjából fontos kérdés a tőkeallokáció. Hogyan osszuk szét egy adott portfólió kockázatát annak alportfóliói között? Miként tartalékoljunk tőkét a fennálló kockázatok fedezetére, és a tartalékokat hogyan rendeljük az üzleti egységekhez? A tőkeallokáció vizsgálatára axiomatikus megközelítést alkalmazunk, tehát alapvető tulajdonságok megkövetelésével dolgozunk. Cikkünk kiindulópontja Csóka-Pintér [2010] azon eredménye, hogy a koherens kockázati mértékek axiómái, valamint a tőkeallokációra vonatkozó méltányossági, ösztönzési és stabilitási követelmények nincsenek összhangban egymással. Ebben a cikkben analitikus és szimulációs eszközökkel vizsgáljuk ezeket a követelményeket. A gyakorlati alkalmazások során használt, illetve az elméleti szempontból érdekes tőkeallokációs módszereket is elemezzük. A cikk fő következtetése, hogy a Csóka-Pintér [2010] által felvetett probléma gyakorlati szempontból is releváns, tehát az nemcsak az elméleti vizsgálatok során merül fel, hanem igen sokszor előforduló és gyakorlati probléma. A cikk további eredménye, hogy a vizsgált tőkeallokációs módszerek jellemzésével segítséget nyújt az alkalmazóknak a különböző módszerek közötti választáshoz. / === / Risk capital allocation in finance is important theoretically and also in practical applications. How can the risk of a portfolio be shared among its sub-portfolios? How should the capital reserves be set to cover risks, and how should the reserves be assigned to the business units? The study uses an axiomatic approach to analyse risk capital allocation, by working with requiring basic properties. The starting point is a 2010 study by Csoka and Pinter (2010), who showed that the axioms of coherent measures of risk are not compatible with some fairness, incentive compatibility and stability requirements of risk allocation. This paper discusses these requirements using analytical and simulation tools. It analyses methods used in practical applications that have theoretically interesting properties. The main conclusion is that the problems identified in Csoka and Pinter (2010) remain relevant in practical applications, so that it is not just a theoretical issue, it is a common practical problem. A further contribution is made because analysis of risk allocation methods helps practitioners choose among the different methods available.

Az árfolyamsávok empirikus modelljei és a devizaárfolyam sávon belüli előrejelezhetetlensége = Empirical models of exchange rate target zones

A sávosan rögzített devizaárfolyamok elméleti és gyakorlati vizsgálatai a nemzetközi közgazdaságtan egyik legnépszerűbb témaköre volt a kilencvenes évek elején. A gyakorlati módszerek közül az alkalmazások és hivatkozások száma tekintetében az úgynevezett eltolódással igazítás módszere emelkedett ki. A módszert alkalmazó szerzők szerint amíg a lebegő árfolyamú devizák előrejelzése céltalan feladatnak tűnik, addig sávos árfolyam esetén az árfolyam sávon belüli helyzetének előrejelzése sikeresen végezhető. E tanulmány bemutatja, hogy az Európai Monetáris Rendszer és az északeurópai államok sávos árfolyamrendszereinél e módszer alkalmazásával adódott eredmények például a lebegő árfolyamú amerikai dollárra és az egységgyökfolyamatok többségére is érvényesek. A tanulmány feltárja e látszólagos ellentmondás okait, és bemutat egy olyan, a sávos árfolyamrendszerek főbb megfigyelt jellemzőire épülő modellt, amelynek keretei között a sávon belüli árfolyam előrejelzése nem feltétlenül lehetséges, mert a leértékelés előtti időszakban a sávon belüli árfolyam alakulása kaotikus lehet. / === / Following the development of the first exchange rate target zone model at the end of the eighties dozens of papers analyzed theoretical and empirical topics of currency bands. This paper reviews different empirical methods to analyze the credibility of the band and lays special emphasis on the most widely used method, the so-called drift-adjustment method. Papers applying that method claim that while forecasting a freely floating currency is hopeless, predicting an exchange rate within the future band is successful. This paper shows that the results achieved by applications to EMS and Nordic currencies are not specific to data of target zone currencies. For example, application to US dollar and even to most unit root processes leads qualitatively to the same. This paper explores the solutions of this puzzle and shows a model of target zones in which the exchange rate within the band is not necessarily predictable since the process might follow chaotic dynamics before devaluation.

Páros összehasonlításon alapuló pontozási eljárások monotonitása: önkonzisztencia és önkonzisztens monotonitás. Adalékok a pontozási eljárások axiomatikus tárgyalásához = Monotonicity of paired comparison-based ranking methods: self-consistency and self-consistent monotonicity. Contributions to an axiomatic analysis of scoring methods

A cikk a páros összehasonlításokon alapuló pontozási eljárásokat tárgyalja axiomatikus megközelítésben. A szakirodalomban számos értékelő függvényt javasoltak erre a célra, néhány karakterizációs eredmény is ismert. Ennek ellenére a megfelelő módszer kiválasztása nem egy-szerű feladat, a különböző tulajdonságok bevezetése elsősorban ebben nyújthat segítséget. Itt az összehasonlított objektumok teljesítményén érvényesülő monotonitást tárgyaljuk az önkonzisztencia és önkonzisztens monotonitás axiómákból kiindulva. Bemutatásra kerülnek lehetséges gyengítéseik és kiterjesztéseik, illetve egy, az irreleváns összehasonlításoktól való függetlenséggel kapcsolatos lehetetlenségi tétel is. A tulajdonságok teljesülését három eljárásra, a klasszikus pontszám eljárásra, az ezt továbbfejlesztő általánosított sorösszegre és a legkisebb négyzetek módszerére vizsgáljuk meg, melyek mindegyike egy lineáris egyenletrendszer megoldásaként számítható. A kapott eredmények új szempontokkal gazdagítják a pontozási eljárás megválasztásának kérdését. _____ The paper provides an axiomatic analysis of some scoring procedures based on paired comparisons. Several methods have been proposed for these generalized tournaments, some of them have been also characterized by a set of properties. The choice of an appropriate method is supported by a discussion of their theoretical properties. In the paper we focus on the connections of self-consistency and self-consistent-monotonicity, two axioms based on the comparisons of object's performance. The contradiction of self-consistency and independence of irrel-evant matches is revealed, as well as some possible reductions and extensions of these properties. Their satisfiability is examined through three scoring procedures, the score, generalised row sum and least squares methods, each of them is calculated as a solution of a system of linear equations. Our results contribute to the problem of finding a proper paired comparison based scoring method.