Járadékteremtés és az áldemokráciák = Rent creation and pseudo-democracies

Tanulmányunkban egy olyan rendszerrel foglalkozunk, amely köztes helyet foglal el a demokrácia és az autokrácia között, mindkettő jegyeit magán viseli, és amelyet ezért áldemokráciának nevezünk. A rendszer működési sajátosságait a járadékok szemszögéből vizsgáljuk, és arra keressük a választ, hogy demokratikus országokban hogyan képes egy párt tartósan domináns pozícióban maradni. Modellünk segítségével összekapcsoljuk a járadékteremtést a szavazatok maximalizálásának céljával, és bemutatjuk, miért jelenthet racionális döntést a hatalmon lévők számára a rövid távú optimumon túlmutató járadékteremtés is. A modell rávilágít arra, hogy a többletjáradékok segítségével a kormányzat - klientúrája megerősítése, a demokratikus rendszer határainak feszegetése, valamint az ellenzék visszaszorítása révén - hosszú távú előnyökre tehet szert, áldemokráciát hozva létre. Történelmi példák jól mutatják, hogy a rendszer bukását végül általában a gyengébb gazdasági teljesítmény és a korrupció széles körűvé válása kényszeríti ki. _____ The paper focuses on a specific political system lying between democracy and autocracy, which has similarities to both. Called here a pseudo-democracy, it is examined from the point of view of rents. The paper enquires how a democracy can allow a single party to dominate the political landscape for a long period. The author constructs a model to link rent creation to vote maximization, arguing that it can be rational for incumbents to increase rents beyond the short-term optimum. The model also reveals that surplus rents may offer long-term gains to an elite by strengthening its clientčle, challenging the systemic political framework and holding back the opposition. Historical examples show that the end-result of a pseudo-democratic system will usually be to weaken economic performance and increase corruption.

Még egyszer a "rendszerparadigmáról". Tisztázás és kiegészítések a posztszocialista régió tapasztalatainak fényében = About the system paradigm once again: Clarification and additions in the light of experiences in the post-socialist region

A paradigma kifejezést Thomas Kuhn honosította meg a tudományfilozófiában: így nevezte el azt a sajátos szemléletmódot, ahogyan egy kutatási irányzat rátekint vizsgálata tárgyára. Azonos paradigmát használó kutatók hasonló kérdésekre keresik a választ, hasonló módszereket és fogalmakat alkalmaznak. A szerző 1999-ben publikált cikkében vezette be a "rendszerparadigma" kifejezést, amely a társadalomban működő rendszereket helyezi a vizsgálat középpontjába. A tanulmány a posztszocialista átalakulás során szerzett tapasztalatok alapján fejleszti tovább a korábbi cikkben kifejtett elméleti gondolatokat. Az első rész a szocialista és a kapitalista rendszert hasonlítja össze; leírja fő jellemzőiket, majd megállapítja, hogy Észak-Korea és Kuba kivételével az egykori szocialista országokban meghonosodott a kapitalista rendszer. A második rész a politikai-kormányzati formák szerint tipologizálja a kapitalizmus változatait. Három markáns típust különböztet meg: a demokráciát, az autokráciát és a diktatúrát. Huntington a demokratizálás harmadik hullámáról írt. A tanulmány arra a következtetésre jut, hogy ez a hullám elapadt, a 47 posztszocialista ország lakosságának mindössze egytizede él demokráciában, a többiben autokrácia vagy diktatúra uralkodik. A harmadik rész Magyarországra alkalmazza a kialakított fogalmi és elemzési apparátust: itt kapitalizmus van, a politikai-kormányzati forma autokrácia - lényeges közös jellemzők mutathatók ki más kapitalista országokkal, illetve más autokráciákkal. Ez összefér azzal a felismeréssel, hogy egyes - nem alapvető jelentőségű - vonások egyediek, "hungarikumok", különböznek minden más ország tulajdonságaitól. _____ The expression paradigm, introduced into the philosophy of science by Thomas Kuhn for the way a research trend views the subject examined, denotes a case where researchers pursue similar questions by similar methods with similar concepts. The author introduced the expression system paradigm" in a 1999 article centred on the systems operating in society. This paper takes those theoretical ideas further, based on experience in the post-socialist transformation. The first part compares the socialist and capitalist systems and their main features, establishing that all former socialist countries but North Korea and Cuba have embraced the capitalist system. The second adds a typology of the varieties of capitalism by politico-governmental form, marking three types: democracy, autocracy and dictatorship. Huntington writes of a third wave of democratization, which this study concludes has ceased. Democracy reigns in only 10 per cent of the 47 post-socialist countries, autocracy or dictatorship in the others. The third part applies this conceptual and analytical framework to Hungary, where capitalism prevails, with autocracy as its politico-governmental form. It shows strongly similar features to other capitalist countries and other autocracies. This is compatible with recognizing that some features of less than fundamental importance are specific to Hungary and differ from those elsewhere.