Válaszúton: Konszolidált vagy színlelt demokrácia? (At the crossroads: consolidated or simulated democracy)

Az írás az utóbbi néhány év magyarországi válságjelenségeinek magyarázatát keresi. Elméletileg egyrészt a demokratikus elitizmus fogalmi rendszere alkalmazhatóságának kérdőjeleit fogalmazza meg, másrészt a szimulált demokrácia fogalmának megalkotására tesz kísérletet. A színlelt demokrácia feltételei között a társadalom jelentős csoportjai és az elit csak imitálják a szabályok elfogadását, ami kiegészül a demokratikus játékszabályokat illető elitkonszenzus hiányával, valamint a politikai vezetőréteg és a társadalom kapcsolatában a szimbolikus képviselet dominanciájával – a tartalmi képviselet és a felelősség helyett. A populista tendenciák bátorítása, a transzformatív elemek túlsúlya, a politika perszonalizációja, a hétköznapi élet és a szakmai kérdések átpolitizálása, az ellenfelek legitimációjának megkérdőjelezése, eltérő irányú üzenetek küldése a köz és az elit számára, a közpénzek nem transzparens felhasználása, a széles körben elterjedt adóelkerülés és normaszegés, valamint az ígérgetés fatális lehet a demokratikus stabilitás és a politikai rendszer működése szempontjából. ________ The article seeks to identify the causes of the Hungarian crisis phenomena that emerged in the past couple of years. Theoretically, fi rst it asks whether the conceptual framework of democratic elitism can be applied, and then it attempts to outline the concept of simulated democracy. The article argues that in a simulated democracy both the elite and large groups within society only imitate that they accept the rules of the game. Moreover, there is no elite consensus about these rules and instead of substantive representation and responsibility symbolic representation does dominate the linkage between political elite and society. Both democratic stability and the performance of the regime will be seriously undermined because the elite encourage populist tendencies, transformative elements dominate, politics is personalized, everyday life and professional issues are over-politicized. In addition, the legitimacy of the opponents tends to be questioned, different and opposing messages are sent to the public and to the elite, public monies are spent in a nontransparent way, and tax-evasion, norm-breaching and over-bidding prevail.

Közjó és demokrácia. Két közgazdaságtani elmélet a demokráciáról (Common good and democracy. Two economic theories of democracy)

A tanulmány a demokrácia két közgazdaságtani elméletét mutatja be. A demokrácia klasszikus elmélete a közjó fogalmára épült: a klasszikus politikai filozófia érvelése szerint a demokrácia intézménye a közjó megvalósulásának eszköze. Schumpeter bírálta a klasszikus elméletet: a közgazdasági szemléletet alkalmazva a közjó értelmezésére leválasztotta a demokráciáról a közjó fogalmát. Schumpeter szerint a demokrácia szubsztantív felfogása nem tartható, ezért ehelyett a demokrácia procedurális értelmezését kínálta fel. Az alkotmányos közgazdaságtan nem fogadja el sem a közjó és demokrácia fogalmainak elválasztását, sem a közjó szubsztantív értelmezését, ehelyett a közjónak és a demokráciának egyaránt procedurális értelmezését javasolja. _____ This essay deals with two economic theories of democracy. The classical doctrine of democracy was built on the concept of the common good, classical political philosophy arguing that the institution of democracy was the instrument for realizing the common good. This theory was criticized by Schumpeter, who applied the method of modern economics to analysis of the concept, which he separated from democracy, arguing that the substantive concept of democracy was untenable, and proposing to replace it with the procedural concept of democracy. Constitutional economics does not accept such separation of the concepts of democracy and the common good, but it does not accept the substantive interpretation of the common good either. Rather, it proposes a procedural concept of both the common good and of democracy.

Quota bonuses in a principle-agent setting

Theoretical articles on incentive systems almost excusively focus on linear compensations, while in practice, nonlinear elements, eg. quota bonuses are not uncommon. Our article tries to bridge that gap and show how the use of quotas can increase the owners’ profit.

Liberális és illiberális populizmus: Berlusconi és Orbán politikai vezetése

A cikk Silvio Berlusconi és Orbán Viktor politikai vezetését hasonlítja össze. A deskriptív összehasonlítás mellett (1) populizmusukra, (2) a politikájuk révén előidézett változásokra fókuszál, továbbá arra, hogy (3) a politikai vezetők milyen típusát testesítik meg. A cikk fő tézise, hogy bár mindkét vezető új korszakot hozott a politics dimenzióban, Orbán hatékonyabb volt a közpolitika (policy) és az intézményrendszer (polity) átformálásában. Berlusconitól eltérően új politikai rezsimet hozott létre, autoriter elemekkel kiegészített demokráciát. Míg Berlusconi tranzaktív, Orbán transzformatív vezetővé vált. Mindketten populisták politikájuk tartalmát és módszereit illetően, de populizmusuk ideológiai értelemben különböző természetű. Míg Berlusconi liberális, Orbán illiberális populizmust képvisel.

Közép-európai EP-képviselők és szerepeik. Viselkedési stratégiák az Európai Parlamentben

Jelen tanulmány a közép-európai EP-képviselők példáján keresztül közelebb visz annak megértéséhez, hogy az európai parlamenti képviselőkre milyen szereporientációk jellemzőek, ezeket mely tényezők formálják, és a felvett szerepek hogyan függnek össze a mindennapi képviselői tevékenységekkel. A 2009–2014-es ciklus cseh, lengyel, magyar, szlovák és szlovén képviselőivel készített kérdőíves interjúk eredményei alapján amellett érvelek, hogy a politikai-szakpolitikai és az európai–nemzeti tengelyek alkalmasak arra, hogy ezek mentén besoroljuk a közép-európai EP-képviselőket. Az Európai Parlament különleges intézményi pozíciójából és belső működéséből fakadóan ez a két dimenzió ugyanis minden EP-képviselő életében létező dilemmát fed le. A tanulmány bizonyítja, hogy szociodemográfiai, értékrendbeli és politikai szocializációs tényezők egyaránt befolyásolják a képviselői szerepfelfogások formálódását. Az EP-ben eltöltött idő, az életkor, a korábbi politikai tapasztalat jellege, az európai pártcsalád színezete, a bal-jobb öndefiníció és a jövőre vonatkozó karrierambíciók olyan paraméterek, amelyek ismeretében jó eséllyel meg lehet becsülni a politikus viselkedési stratégiáját. A politikai-szakpolitikai és az európai– nemzeti tengelyeknek más a gyökere, eltérő változók magyarázzák azokat. Előbbi esetében a korábbi politikai tapasztalat és a karrierambíció bír a legnagyobb magyarázó erővel, utóbbi tengelyen pedig az életkor, a pártcsalád és a bal-jobb önmeghatározás jelzik legpontosabban előre a politikus pozícióját.

Miért kérdeznek a képviselők? Az interpellációk benyújtásának tényezői Magyarországon, 1990 és 2014 között

A tanulmány azt vizsgálja, hogyan milyen tényezők befolyásolták az interpellációk benyújtását Magyarországon a rendszerváltás után. Négy elméleti előfeltevés (politikai ellenőrzés, a szakpolitikai-specifikus információigény, a frakcióvezetési pozíció által befolyásolt napirend- hozzáférés illetve a választókerület szolgálata) alapján több hipotézist is felvázolunk. Egy, a Comparative Agendas Project magyar kutatócsoportja által készített új, az 1990 és 2014 közötti időszak 4906 interpellációját feldolgozó adatbázis segítségével megvizsgáljuk ezeket a hipotéziseket. A gyakorisági adatokra alkalmazott regressziós számításokkal értékeljük a kormány-ellenzék pozíció, a mandátumszerzés jellege, valamint a frakcióvezetésben betöltött tisztség hatását az elmondott interpellációk számára. Megállapításaink szerint az ellenzékiek többször, az egyéni választókerületekben és területi listán mandátumot nyert képviselők kevesebbszer interpellálnak társaiknál. A kutatás másik fő szegmensében számítógépes tartalomelemzési módszerek valamint regressziók segítségével mutatjuk be az interpellációk földrajzi és szakpolitikai tartalmát meghatározó tényezőket. Eredményeink szerint bár az egyéni és területi listán megválasztott képviselők több figyelmet fordítanak helyi ügyekre, ez nem erősíti meg a választókerület szolgálatával kapcsolatos feltevést. A közpolitikai témájú interpellációk elmondása erős kapcsolatot mutat a vonatkozó bizottságban tagsággal rendelkező képviselő szakpolitikai specializációjával.

A "politikai kormányzás" a média és a közpolitikai napirendek tükrében, 2010 és 2014 között

A tanulmány a Hungarian Comparative Agenda Project adatbázisait használva a médianapirend és a közpolitikai napirend közötti összefüggést vizsgálja, azt feltételezve, hogy a 2010–2014-es kormányzati ciklusban a "politikai kormányzás" hívószavának megfelelően a közpolitika-csinálást messzemenően meghatározták a kormányzat kezdeményezései. Vagyis a médiatematizációnak csekély volt a hatása arra, amiről az országgyűlésben beszéltek és amiről döntést hoztak. Sőt, a kutatás abból indul ki, hogy a politikai kezdeményezések magát a médianapirendet is eluralták, tehát a média csak csekély mértékben volt képes saját agendát létrehozni. Mindez feltehetően a kormányzati stílussal, valamint Magyarország gyenge közpolitikai képességeivel magyarázható.

Van-e élet az EU-n túl? (Az Egyesült Királyság EU-tagságának alternatívái)

A tanulmány azt vizsgálja, hogy az Egyesült Királyság milyen lehetőségek közül választhat, ha kilépne az Európai Unióból. David Cameron 2013. elején kilátásba helyezte, hogy újraválasztása esetén 2017-ben népszavazást ír ki országa EU-tagságáról. A téma igen aktuális, mégis az tapasztalható, hogy legtöbbször csak az EU-tagság hátrányáról esik szó, nem pedig a kilépés utáni konkrét következményekről. Az EU-tagság alternatíváinak elemzése ezt a hiányosságot próbálja meg pótolni. Két nagy csoportra lehet bontani ezeket:egyrészt a létező (norvég, svájci, török modell), másrészt a nem létező, csak elképzelt alternatívákra (AEA, NAFTA, EU+1, Commonwealth, WTO). A tanulmány végére kiderül, hogy a lehetőségek számos olyan problémával rendelkeznek, amelyeket EU-tagként nem lehet érzékelni. Így az is előfordulhat, hogy a kevésbé népszerű EU-tagság is előnyösebb lehet, mint a kilépés utáni alternatívák. Az elemzés mindenki számára hasznos lehet, akik az EU-n kívüli élet dilemmáit szeretnék jobban megérteni.

Ki a felelős? A politikai felelősség nyomában

A tanulmány arra keresi a választ, hogy defi niálható-e a politikai felelősség. Mivel a politikai felelősség fogalma a felelős képviseleti kormányzás megjelenése óta létezik, nehéz megállapítani, hogy hol húzódik a határa az alkotmányjogi felelősségnek, a büntetőjogi felelősségnek és a politikai felelősségnek. Lehetséges-e egyáltalán meghatározni a politikai felelősséget vagy a klasszikus megoldáshoz kell fordulni, miszerint minden élethelyzetben a személyes felelősség az egyedül értelmezhető fogalom? Nem véletlen, hogy a kollektív felelősség fogalma is csak a modern politikai felelősséggel együtt jelent meg. A modern tömegdemokráciákban a bonyolult alkotmányos-intézményi folyamatok kollektivizálni látszanak a felelősséget is, holott csak elfedik a személyes felelősség jelentőségét.

Rivális elméletek a jóléti államról

A modern kapitalizmusban kialakuló jóléti államok különböznek egymástól. Miért jön létre az egyik országban liberális, a másik országban konzervatív, a harmadik országban szociáldemokrata jóléti állam? A magyarázatok maguk is különbözőek. Az egyes iskolák elméleti érvelésének rekonstrukciója révén szeretném megkeresni az elméletek közötti közös, illetve ütközési pontokat. Vajon kizárják vagy feltételezik egymást a jóléti állam kialakulását magyarázó rivális elméletek, mint analitikus konstrukciók? Négy olyan politikai gazdaságtani elméletet tárgyalok, amelyek számos vonatkozásban eltérnek egymástól, mégis összeköti őket az, hogy oksági kapcsolatot tételeznek fel a jóléti állam rezsimje és a társadalmi koalíciók sajátosságai között. (1) A hatalmi erőforrások tézise a teljes oksági láncot a társadalmi koalíciók -> a kormányzat politikai jellege -> jóléti rezsim kategóriáival írja le. (2) Az osztályközi koalíciók elméletében a kormányzat politikai jellege nem meghatározó változó, a társadalmi koalíciók fogalma pedig olyan közvetítő változóvá válik, amelyet analitikusan megelőz a munkaerőpiaci rezsim fogalma. Az elmélet teljes oksági sémája az alábbi: munkaerőpiaci rezsim -> társadalmi koalíciók -> jóléti rezsim. (3) A kapitalizmus változatai-iskola is meghatározónak tekinti a munkaerőpiaci rezsimet, de nem tekint el a kormányzat politikai jellegének hatásaitól sem. Részletes sémája a következő: munkaerőpiaci rezsim -> társadalmi koalíciók, medián szavazó -> a kormányzat politikai jellege -> jóléti rezsim. (4) A politikai intézményi hatás elmélete a társadalmi koalíciók változóját a választási rendszer és a kormányzat politikai jellege közötti közvetítő változónak tekinti. A teljes magyarázat ebben az esetben a következő: a választási rendszer intézményi sajátosságai -> társadalmi koalíció -> a kormányzat politikai jellege -> jóléti rezsim.

Üvegplafonok. Pártok lent és fent

Az írás az országos és a helyi politika szintjén diagnosztizálja a nők alacsony szintű jelenlétét Magyarországon, ami mind kelet-közép-európai összehasonlításban, mind a rendszerváltás óta eltelt időszak során tapasztalt változatlanság okán magyarázatra szorul. A szerzők a gender-szakirodalom aktuális kérdésfeltevését alkalmazva a kialakult helyzetben kritikus szereplőként a pártokat jelölik meg. Mind a pártok jelöltállítási stratégiái, mind a nők magasabb szintű politikai szerepvállalására vonatkozó javaslatok elutasítása legalábbis részben magyarázzák a nők alacsony szintű részvételét. Az üvegplafon, vagyis a nők jelentősebb politikai részvétele és előrelépése előtt álló „felső korlát” megmutatkozik mind az országos, mind pedig a helyi politikában, és az egyes szinteken belül a genderhierarchia érvényesülésében.

Önigazolás és vágyvezérelt gondolkodás. Kognitív torzítások a választói döntésekben a 2014-es választások során

Az írás kísérleti módszerrel vizsgálja a pártok megítélésével kapcsolatos különféle kognitív torzításokat. Célja annak feltérképezése, hogy milyen összefüggés van a választók gondolkodásában a választott párt esélyessége és minősége között, illetve a szavazás maga hogyan hat az esélyesség és minőség érzékelésére. A kutatás két korábbi kísérletet replikál a magyar választók egy, a 2014-es országgyűlési választások során lekérdezett mintáján. Regan és Kilduff (1988) kutatása azt mutatta ki, hogy a szavazat leadása szignifi kánsan növeli a párt győzelmi esélyeit a választói szemében. Frenkel és Doob (1976) kutatása szerint pedig a szavazás után nem csak esélyesebbnek, hanem jobb jelöltnek is tűnik a párt a választói szemében. A magyar adatok ezzel szemben nem támasztják alá azt, hogy a szavazásnak bármilyen véleménytorzító hatása lenne. Ilyen hatást sem a választott párt esélyeinek megítélése, sem a kormányzásra való alkalmassága, sem pedig a nézeteivel való egyetértés terén nem sikerült kimutatni. Ezzel szemben a választott párt esélyessége és minősége között egyértelműen van kapcsolat. Bár a pontos oksági mechanizmus tisztázására a választott kísérleti módszer nem alkalmas, az írás érvel amellett, hogy a hatás mindkét irányban fennáll. Azaz, hogy a választók egyrészt vágyvezérelten gondolkodnak, tehát esélyesebbnek látják azt a pártot, amelynek a győzelmét kívánják, másrészt védik magukat a csalódástól, és alacsonyabbra értékelik a választott pártjuk minőségét, amennyiben az nem esélyes a győzelemre.

Negatív kampány a pártok közvetlen kommunikációjában Magyarországon

Jelen tanulmány a negatív kampány magyarországi alkalmazását vizsgálja a rendszerváltás óta lezajlott országgyűlési választási kampányokban. A dolgozat fő hipotézise szerint a pártrendszer átalakulása és a kampányok fejlődése, professzionalizálódása következtében a rendszerváltás óta nőtt a kampányokban megfigyelhető negatív üzenetek száma, azaz a magyar választási kampányok „negatívabbá” váltak. Emellett a tanulmány arra keresi a választ, hogy hogyan alkalmazzák a magyar pártok a negatív kampányt mint politikai marketing eszközt, milyen szerepet tölt be a kampánystratégiájukban, azaz mely pártok alkalmazzák ezt az eszközt, milyen típusú üzeneteket használnak, és ezeket a kampány során mikorra időzítik. A fenti kérdések megválaszolása érdekében a dolgozat a közvetlen politikusi megszólalások és pártnyilatkozatok tartalomelemzésével vizsgálja a rendszerváltás óta lezajlott országgyűlési választási kampányokat.

Piac és demokrácia: barátok vagy ellenségek?

A dolgozat a piac és demokrácia viszonyát tematizáló elméleteket vizsgálja. Piac és demokrácia kapcsolatáról négy elméleti tételt különböztethetünk meg: (1) Szükségességi tétel: a piac (P) a demokrácia (D) szükséges feltétele ([P->D]+). (2) Egyenlőtlenségi tétel: a piac aláássa a demokráciát ([P->D]–). (3) Optimalitási tétel: a demokrácia a piac optimális feltétele ([D->P]+). (4) Alkalmatlansági tétel: a demokrácia aláássa a piacot ([D->P]–). Arra a kérdésre keresek választ, hogy ezek a tételek feltételezik, vagy kizárják egymást. A tételek rekonstrukciója után a négy tétel hatféle lehetséges kombinációját tekintem át. A dolgozat konklúziója az, hogy a piac és demokrácia kölcsönös feltételezettségét kimondó elmélet összefér a piac és a demokrácia közötti ellentéteket taglaló állításokkal, ezek között nincsen logikai ellentmondás. Ez az elemzés segíthet annak megértésében, miért bizonyult kapitalizmus és demokrácia kapcsolata viszonylag stabilnak: a demokrácia szelektivitása és a piac politikai korlátozása végülis nem ássa alá, nem számolja fel a gazdasági és a politikai szabadságot, hanem módosított formában fenntartja azt.

A konzultációtól az együttdöntésig. Az Európai Parlament megnövekedett szerepe a Közös Agrárpolitika jogalkotásában

Az Európai Parlamentnek az európai uniós döntéshozatalban, jogalkotásban betöltött szerepe régóta a politikatudományi elemzések tárgyát képezi. Ezek egy része az EP és az EU jogalkotásában részt vevő másik két intézmény – a bizottság és a tanács – egymáshoz viszonyított erejét elemzi, másik részük az EP erejét méri a különböző – konzultációs, együttműködési, együttdöntési – jogalkotási eljárások esetén. A Maastrichti Szerződés által bevezetett együttdöntési eljárás – a széles körben osztott vélekedés szerint – növelte az EP uniós jogalkotásban meglévő erejét. Az ezt követő további uniós szerződések – amszterdami, nizzai, lisszaboni – az EP szerepét főként azáltal növelték, hogy további területekre terjesztették ki az együttdöntési eljárás hatályát. Jelen cikk a Lisszaboni Szerződés által a Közös Agrárpolitikára kiterjesztett együttdöntési eljárás – ekkor már rendes jogalkotási eljárás – hatását vizsgálja az EP-nek a jogalkotásban meglévő befolyására, azon belül is a Mezőgazdasági és Halászati Miniszterek Tanácsával szembeni érdekérvényesítő képességére. A vizsgálat központi kérdése, hogy az EP által elfogadott módosító javaslatok a tanáccsal folytatott tárgyalásokat követően milyen eséllyel épülnek be a végső jogszabályba. A vizsgálat alapját egy újonnan, a szerző által elkészített adatbázis szolgáltatta, melynek segítségével lehetőség nyílik nem csak a tanács által is elfogadott módosító javaslatok sikerességi rátáinak kiszámítására, de az európai parlamenti módosítók elfogadását befolyásoló változók elemzésére is. Ilyen típusú elemzésre, a konzultációs és az együttdöntési eljárás összehasonlításra a Lisszaboni Szerződés elfogadása óta mindezidáig még nem került sor. Az elvégzett elemzés eredményei megerősítik, hogy az együttdöntési eljárás növelte az Európai Parlament jogalkotási erejét a Közös Agrárpolitika terén: a tanács által elfogadott EP módosító javaslatok száma megduplázódott. Emellett a Lisszaboni Szerződést követően növekedett az EP-képviselők jogalkotás terén meglévő aktivitása is. Az elemzés rámutat, hogy az együttdöntési eljárás során növekszik a nettó befizető tagállamok EP-képviselői által jegyzett módosító javaslatok elfogadásának valószínűsége is.