Munkavásárlás vagy dolgozóbérlés? Elmélkedés a munkaviszony közgazdasági értelmezéséről. = Purchase of work or renting of workers?

Munkaszolgáltatások adásvételeként értelmezendő-e a munkaviszony vagy dolgozók bérléseként? A közgazdaság-tudomány álláspontja következetlen: jellemzően dolgozóbérlésnek deklarálja, ugyanakkor ideálisan munkaszolgáltatások adásvételeként gondolja el. Az írás érvelése szerint e következetlenség vélhető oka az abból fakadó szaktudományi dilemma, hogy a tömeges dolgozóbérlés színtereként értelmezett munkaerőpiac versenyzői egyensúlya elvi lehetetlenség. _______ Should the employment relationship be interpreted as a form of purchase of labour services or as one of renting workers? Economics typically portrays it as the latter, but idealizes it as the former. This apparent inconsistency can presumably be attributed to the dilemma arising from the theoretical incompatibility of the core economic concept of competitive equilibrium and the reality of mass renting of people in the labour market.

A kivonulás-tiltakozás-hűség fogalomhármas közgazdaságtani relevanciája a 21. században = The relevance of "exit, voice and loyalty" theory in 21st-century economics

A dolgozat a politikatudomány és közgazdaság-tudomány határán álló kivonulás-tiltakozás-hűség modell lényegét járja körbe. Az Albert O. Hirschman által felépített gondolati keret szemléleti frissessége és sajátos megközelítési módja rendkívül termékenyítően hatott az elmúlt évtizedekben a társadalomtudományok fejlődésére. Mégis viszonylag periferikus helyet foglal el a közgazdaság-tudományon belül, miközben például a rendszerváltás és az azt követő társadalmi feszültségek megjelenése szempontjából is sokoldalúan használható fogalmi keretről van szó. A válság indukálta turbulens környezet még inkább rávilágít arra, hogy ma is időszerű perspektívát kínál a hanyatlás politikai gazdaságtana, azaz hasznos elemzési kapaszkodó nyújt az úgynevezett Hirschman-trilemma a társadalmi és gazdasági folyamatok értelmezéséhez. ________ The article concerns the "exit, voice, and loyalty" concept, which straddles the border of political science and economics. This theoretical framework, invented by Albert O. Hirschman, has exercised a fruitful influence in the social sciences in the last few decades, through its fresh features and original approach. However, it holds a peripheral position in economics and plays an undervalued role in eco-nomic education in Hungary, even though it can be flexibly applied in analyses of such phenomena as the economic transition and the ensuing social tensions. Moreover the very turbulence of the conditions brought about by the crisis show that the political economy of decline offers a relevant perspective, so that the Hirschman trilemma is a practical analytical tool for understanding social and economic processes.

Spanyolország Latin-Amerika-politikája = The Latin American Policy of Spain

Jelen tanulmány a spanyol–latin-amerikai kapcsolatok elmúlt két évtizedbeli alakulásának vázlatát adja, rámutatva a legfőbb mérföldkövekre, fordulópontokra és kihívásokra. A spanyol–latin-amerikai viszony sajátossága, hogy többszintű rendszerbe ágyazódik: Spanyolország egyes latin-amerikai országokhoz fűződő bilaterális viszonya, az ibér-amerikai csúcstalálkozók rendszere, az Európai Unió és Latin-Amerika biregionális stratégiai szövetsége, illetve az Unió egyes latin-amerikai integrációs tömörülésekhez (pl. Mercosur, Andok Közösség, Közép-amerikai Közös Piac stb.) és országokhoz fűződő kapcsolatai adják a legfontosabb tengelyeket; ezekből bontható ki Spanyolország és Latin-Amerika kapcsolatrendszere. Vagyis a fentebb vázolt rendszer miatt – kiegészülve az említett szereplők Egyesült Államokhoz fűződő viszonyával – önmagukban nehezen értelmezhetőek Spanyolország és volt amerikai gyarmatainak kapcsolatai, mivel szervesen a biregionális, interregionális és bilaterális kapcsolatok egészébe ágyazódnak. _____ The paper surveys the main trends of Spanish Latin America policy from the early 1990s up to the present. As typical of international relations in the 21st century, Spanish–Latin American relations are complex and involve multiple actors. Apart from Spain, the European Union, Latin American states as well as continental subregions and regional country groups are autonomous actors in this system of relations, where the United States is an important external actor. During the last twenty years, Spanish governments have prioritized relations with Latin America, which have seen considerable advances. At the same time, the limits to enhancing Spanish–Latin American relations, constraining factors aff ecting political and economic cooperation also exist and must be taken into consideration during the analysis of the issue.