Kameralizmus, történelmi iskola, osztrák gazdaságtan. Három vázlat a német és osztrák közgazdasági diskurzus történetéből (Cameralism, the historical school and Austrian economics. Three outlines from the history of German and Austrian economic debate)

A kameralizmus a 16-18. századi német gyakorlati államtudomány és egyetemi tantárgy volt, amely összefoglalta a hivatalnokok képzéséhez szükséges elméleti és gyakorlati gazdasági ismereteket. Felfogása szerint az alattvalók jóléte és boldogsága feltétele az uralkodó gazdagságának, de az alattvalók önmaguktól nem képesek utat találni ehhez a boldogsághoz, szükség van az állandó külső irányításra. Igazgatásközpontúsága és egyetemi intézményesülése miatt nem tekinthető a merkantilizmus helyi változatának. Az 1840 és 1945 közötti német történeti iskola hagyományos ábrázolása több mint egy évszázadon át a német és a neoklasszikus tradíció szembenállását hangsúlyozta, kiemelve az organicizmus, a fejlődésgondolat és az egyediség jelentőségét, a szociális kérdés fontosságát, illetve a deduktív módszer és a gazdaság változatlan törvényeinek tagadását. A modern rekonstrukciók a történeti iskolát a posztklasszikus válságra adott egyik európai válaszként fogják fel, amely a történelemből levont, empirikusan megalapozott induktív alternatívát kínált. Az 1871-től kialakult osztrák iskola a neoklasszikus paradigmának egyszerre volt alkotórésze és versenytársa. A módszertani individualizmus, a szubjektivizmus, az idő fontossága, a tudás szerepe, az alternatív költségek elmélete stb. ugyan beépültek a mainstream közgazdaságtanba, de hangsúlyos kiemelésük lehetővé tette, hogy a társadalomelméleti magyarázat igényét őrző osztrák iskola megtartson valamit önálló beszédmódjából. / === / Cameralism was a practical political science and university subject in 16th–18th century Germany, summarizing the theoretical and practical economic knowledge required in the training of officials. The assumption was that the prosperity of the ruler depended on the welfare and happiness of the subjects, but the subjects themselves were not capable of achieving this happiness without permanent directions from above. Cameralism’s emphasis on administration and university institutionalization means that this approach cannot be seen as a local variant of mercantilism. The traditional account of the German historical school from 1840 to 1945 emphasized for over a century the contrast between the German and the Neoclassical traditions. It underlined the significance of the organic approach, the concept of development and individuality, the importance of the social question, and the denial of the deductive method and unalterable laws of the economy. Modern reconstructions see the historical school as one European response to the post-Classical crisis, offering an inductive alternative grounded empirically on history. The Austrian school formed in 1871 was at once a constituent of the Neoclassical paradigm and a rival to it. Methodological individualism, subjectivism, the importance of time, the role of knowledge, the theory of alternative costs etc. were absorbed into mainstream economics, but the focusing on these issues allowed the Austrian school, in keeping alive its demand for a social-theoretical explanation, to preserve something of an alternative discourse.

A gazdaságpolitikai döntéshozatal nemzetek fölötti centralizációja és a közösségi gazdaságtan. Az adóverseny elméletének néhány tanulsága (Supranational centralization of economic policy-making and community economics: some lessons from the theory of tax competition)

Mennyiben képes jelenleg a közösségi gazdaságtan az adópolitikák nemzetek fölötti centralizációjára vonatkozó politikai döntések megalapozására? Válaszunk röviden az lesz, hogy a közösségi gazdaságtan főárama - noha számos releváns gazdasági és politikai tényező hatását sikeresen elemzi - jelenleg nem kínál kielégítőnek tekinthető döntési kritériumokat a döntéshozók számára. Ennek oka, hogy központi szerepet játszik benne egy, a modellek szempontjából exogén és a közgazdasági elmélettől idegen tényező: a kormányzatok jóindulatára, pontosabban annak mértékére vonatkozó premissza. Tanulmányunk az adóverseny fiskális föderalista elméletét vizsgálja, és megpróbál általánosabb szinten is a közszektor gazdaságelméletének jelenlegi állapotára, valamint továbbfejlesztésére vonatkozó tanulságokat levonni. A kiutat az elméleti zsákutcából a kormányzati működés és döntéshozatal, valamint a kívánatos gazdaságpolitikai döntések elméletének összekapcsolása jelentheti. Erre megtörténtek az első kísérletek, de a szisztematikus és átfogó elemzés egyelőre várat magára. / === / How far can community economics provide a basis for political decision-making on supranational centralization of taxation policies? The short answer here will be that although the mainstream of community economics succeeds in analysing many relevant economic and political factors, it fails at present to provide satisfactory criteria for decisionmakers. This is because a central role is played in it by a factor exogenous to the models and alien to economic theory: the premise of the measure of goodwill from governments. The study examines the fiscal federalist theory of tax competition. It tries to draw conclusions, on a more general level, about the present state of the economic theory of the public sector and future development of it. The way out of the theoretical blind alley could be to link the theories of government operation and decision-making and of desirable economic-policy decision-making. The first attempts to do so have been made, but a systematic and comprehensive analysis is still awaited.

Műszaki és gazdasági hatékonyság Koopmans termeléselméletében (Technical and economic efficiency in Koopmans' theory of production)

Koopmans gyakorlati problémák megoldása során szerzett tapasztalatait általánosítva fogott hozzá a lineáris tevékenységelemzési modell kidolgozásához. Meglepődve tapasztalta, hogy a korabeli közgazdaságtan nem rendelkezett egységes, kellően egzakt termeléselmélettel és fogalomrendszerrel. Úttörő dolgozatában ezért - mintegy a lineáris tevékenységelemzési modell elméleti kereteként - lerakta a technológiai halmazok fogalmán nyugvó axiomatikus termeléselmélet alapjait is. Nevéhez fűződik a termelési hatékonyság és a hatékonysági árak fogalmának egzakt definíciója, s az egymást kölcsönösen feltételező viszonyuk igazolása a lineáris tevékenységelemzési modell keretében. A hatékonyság manapság használatos, pusztán műszaki szempontból értelmezett definícióját Koopmans csak sajátos esetként tárgyalta, célja a gazdasági hatékonyság fogalmának a bevezetése és elemzése volt. Dolgozatunkban a lineáris programozás dualitási tételei segítségével rekonstruáljuk ez utóbbira vonatkozó eredményeit. Megmutatjuk, hogy egyrészt bizonyításai egyenértékűek a lineáris programozás dualitási tételeinek igazolásával, másrészt a gazdasági hatékonysági árak voltaképpen a mai értelemben vett árnyékárak. Rámutatunk arra is, hogy a gazdasági hatékonyság értelmezéséhez megfogalmazott modellje az Arrow-Debreu-McKenzie-féle általános egyensúlyelméleti modellek közvetlen előzményének tekinthető, tartalmazta azok szinte minden lényeges elemét és fogalmát - az egyensúlyi árak nem mások, mint a Koopmans-féle hatékonysági árak. Végezetül újraértelmezzük Koopmans modelljét a vállalati technológiai mikroökonómiai leírásának lehetséges eszközeként. Journal of Economic Literature (JEL) kód: B23, B41, C61, D20, D50. /===/ Generalizing from his experience in solving practical problems, Koopmans set about devising a linear model for analysing activity. Surprisingly, he found that economics at that time possessed no uniform, sufficiently exact theory of production or system of concepts for it. He set out in a pioneering study to provide a theoretical framework for a linear model for analysing activity by expressing first the axiomatic bases of production theory, which rest on the concept of technological sets. He is associated with exact definition of the concept of production efficiency and efficiency prices, and confirmation of their relation as mutual postulates within the linear model of activity analysis. Koopmans saw the present, purely technical definition of efficiency as a special case; he aimed to introduce and analyse the concept of economic efficiency. The study uses the duality precepts of linear programming to reconstruct the results for the latter. It is shown first that evidence confirming the duality precepts of linear programming is equal in value, and secondly that efficiency prices are really shadow prices in today's sense. Furthermore, the model for the interpretation of economic efficiency can be seen as a direct predecessor of the Arrow–Debreu–McKenzie models of general equilibrium theory, as it contained almost every essential element and concept of them—equilibrium prices are nothing other than Koopmans' efficiency prices. Finally Koopmans' model is reinterpreted as a necessary tool for microeconomic description of enterprise technology.

Financial crisis and the change in the practice of applying common charge costs

The global financial crisis has not left the members of the EU untouched. Financial results have significantly dropped, businesses were folded in great numbers, the rate of employment decreased, social tension got fortified, and so did the national deficits in the budget in the majority of the countries. The decisive members of the community reacted fairly quickly to the challenges of the global economic crisis, and among the steps taken there were simultaneously ones to boost the economy and others to lower the expenses of the expenditure. The author examines what role was given to the steps in taxation policy as indirect regulating tools, and that how the decisions brought touch upon the previously issued harmonization strategy.

Az egyensúlyi ráták unicitása és a bérráta pozitivitása a Neumann-modell általánosításaiban (Uniqueness of equilibrium rates and the positive value of the wage rate in generalizations from the Neumann model)

Cikkünk arról a paradox jelenségről szól, hogy a fogyasztást explicit módon megjelenítő Neumann-modell egyensúlyi megoldásaiban a munkabért meghatározó létszükségleti termékek ára esetenként nulla lehet, és emiatt a reálbér egyensúlyi értéke is nulla lesz. Ez a jelenség mindig bekövetkezik az olyan dekomponálható gazdaságok esetén, amelyekben eltérő növekedési és profitrátájú, alternatív egyensúlyi megoldások léteznek. A jelenség sokkal áttekinthetőbb formában tárgyalható a modell Leontief-eljárásra épülő egyszerűbb változatában is, amit ki is használunk. Megmutatjuk, hogy a legnagyobbnál alacsonyabb szintű növekedési tényezőjű megoldások közgazdasági szempontból értelmetlenek, és így érdektelenek. Ezzel voltaképpen egyrészt azt mutatjuk meg, hogy Neumann kiváló intuíciója jól működött, amikor ragaszkodott modellje egyértelmű megoldásához, másrészt pedig azt is, hogy ehhez nincs szükség a gazdaság dekomponálhatóságának feltételezésére. A vizsgált téma szorosan kapcsolódik az általános profitráta meghatározásának - Sraffa által modern formába öntött - Ricardo-féle elemzéséhez, illetve a neoklasszikus növekedéselmélet nevezetes bér-profit, illetve felhalmozás-fogyasztás átváltási határgörbéihez, ami jelzi a téma elméleti és elmélettörténeti érdekességét is. / === / In the Marx-Neumann version of the Neumann model introduced by Morishima, the use of commodities is split between production and consumption, and wages are determined as the cost of necessary consumption. In such a version it may occur that the equilibrium prices of all goods necessary for consumption are zero, so that the equilibrium wage rate becomes zero too. In fact such a paradoxical case will always arise when the economy is decomposable and the equilibrium not unique in terms of growth and interest rate. It can be shown that a zero equilibrium wage rate will appear in all equilibrium solutions where growth and interest rate are less than maximal. This is another proof of Neumann's genius and intuition, for he arrived at the uniqueness of equilibrium via an assumption that implied that the economy was indecomposable, a condition relaxed later by Kemeny, Morgenstern and Thompson. This situation occurs also in similar models based on Leontief technology and such versions of the Marx-Neumann model make the roots of the problem more apparent. Analysis of them also yields an interesting corollary to Ricardo's corn rate of profit: the real cause of the awkwardness is bad specification of the model: luxury commodities are introduced without there being a final demand for them, and production of them becomes a waste of resources. Bad model specification shows up as a consumption coefficient incompatible with the given technology in the more general model with joint production and technological choice. For the paradoxical situation implies the level of consumption could be raised and/or the intensity of labour diminished without lowering the equilibrium rate of the growth and interest. This entails wasteful use of resources and indicates again that the equilibrium conditions are improperly specified. It is shown that the conditions for equilibrium can and should be redefined for the Marx-Neumann model without assuming an indecomposable economy, in a way that ensures the existence of an equilibrium unique in terms of the growth and interest rate coupled with a positive value for the wage rate, so confirming Neumann's intuition. The proposed solution relates closely to findings of Bromek in a paper correcting Morishima's generalization of wage/profit and consumption/investment frontiers.

Karl Marx és Karl Menger néhány gondolata a pénz eredetéről = The thoughts of Karl Marx and Karl Menger about the origin of money

Kisebb bizonytalankodás után a legtöbb közgazdászhallgató a pénz funkcióinak felsorolásába kezd, ha megkérdezik, hogyan határozná meg a pénz fogalmát. A gyakorlatiasabb, vagy a számvitel iránt elkötelezettebb diákok esetleg felidézik a banki mérleget és – részben helyesen – a pénzt kötelezettségként helyezik el benne. Mintha azonban még mindig egy kicsit pironkodnánk, hogy nem találjuk a megfelelő definíciót. És ez már így megy évszázadok óta. Jelen tanulmányban két XIX. századi közgazdász – Karl Marx és Karl Menger – néhány pénzelméleti következtetését igyekszem összehasonlítani, figyelembe véve az általuk képviselt közgazdasági elmélet alapvető eltéréseit. A mára általánosan elfogadottá váló szubjektív értékelmélet és a kissé elfeledett munkaérték-elmélet látszólag teljesen eltérő feltevéseire alapozva a két gondolkodó egészen hasonló eredményre jutott. Számukra a pénz nem egy egyszerű eszköz, sem követelés és kötelezettség, ahogyan most elkönyvelnénk, hanem áru. Eredetét nem állami törvényekből vezetik le, hanem társadalmi konszenzus során létrejött jelenségnek tekintik a pénzt, ami fölötte áll a törvényeknek, eredendően nem jelképet testesít meg, hanem különleges jószágként válik alkalmassá értékjel kifejezésére. / === / If being asked how to define money most students of economics would start listing the functions of money, or those students with more practical insight would place money as liability in the balance sheet of banks. It seems, however, as if we were still embarrassed by not finding the right definition. In the present study I am endeavouring to give a brief overview of various theoretical findings on the essence of money in the economy preceding the 19th century and then compare some money theoretical conclusions of two economists – Karl Marx and Karl Menger – considering the major differences of the economic theories represented by them. On the basis of the premises of the widely accepted subjective value theory and the somewhat forgotten labour theory of value the two 19th century thinkers came to rather similar results. For them money is not a simple means of payment, nor liability or claim, the way we would account for them now, but a special commodity. They do not attach its creation to the appearance of state laws on money as a legal tender but regard it as a social phenomenon which became capable of expressing a value token due to its peculiar characteristics.

Gender, Work and Employment in Ten Candidate Countries of Central and Eastern Europe. Final Report. Country: Hungary

The Hungarian media shows very contradictory pictures of women today: Successful career women enjoying material well-being is one picture, while the careful mother not working outside the home, keeping together the family is another one. Between these two contradictory poles there are almost no other female actors in the media. Life produces something different. In spite of the fact that there was a big loss of jobs in 1990s, and women’s activity rate decreased while the unemployment rate increased compared to before the 1990s, woman with duel roles are still accepted and common. The first female task is looking after the family and the second one is working outside the home and earning money. In many cases there is a third role: studying in distant or evening courses. In the next chapters we go deeper into this topic. We analyse the different aspects of female labour market positions, and show some relevant characteristics of governmental parental benefits and childcare support, and examine how the new pension system effects women. We also have a quick look at trade unions and show their lack of activity around gender issues. In the labour market analysis of the position of women we use labour force surveys, institution-based labour statistics, and unemployment registers. The Appendix 1 contains short descriptions of these data sources.

Vertical intra-industry trade and the EU accession: The case of Hungarian agri-food sector

The aim of this paper is to examine the relationship between the factor endowment and the pattern of intra-industry trade. Our empirical analysis relates to Hungary’s intra-industry trade in agri-food products with 26 member states of the EU over the period 1999-2010. Estimations reject the comparative advantage explanation of vertical intra-industry trade and provide partial support the prediction of Flam and Helpman model. Findings highlight that nature of factor endowments play also important role in explanation of vertical intra-industry trade. Other variables like market size and distance confirm the theoretical expectations. In addition, trade with new member states positively, whilst the EU accession ambigouosly influence the share of vertical IIT.

A fundamentális transzformáció és a referenciapont szerepe a hiányos szerződések elméletében (The role of basic transformation and reference point in the theory of incomplete contracts)

A cikk Oliver Hart és szerzőtársai modelljeinek következtetéseit hasonlítja össze Williamson tranzakciós költségekre vonatkozó nézeteivel. Megmutatja, hogy a két irányzat a vállalat vagy piac kérdéskörében más eszközöket használ, de hasonlóan érvel. Megismerkedhetünk Williamson Harttal szemben megfogalmazott azon kritikájával, hogy Hart modelljeiben az alkunak nincsenek tranzakciós költségei, illetve a kritika kritikájával is. Hart elképzeléseit támasztja alá a tulajdonjogi irányzaton belül nemrégiben kialakult referenciapont-elmélet, amely kísérleti lehetőségeket is nyújt a különböző feltételezések igazolására. ____ The article compares the conclusions from the models of Oliver Hart et al. with the views of Williamson on transaction costs. It shows that the two schools use different means on the question of the firm or the market, but similar reasoning. The author covers Williamson's criticism of Hart that there are no transaction costs in his models, and also the criticism of that criticism. Hart's notions are supported by the recently developed theory of reference point within the property-right trend, which offers chances of experimental proof of the various assumptions.

Lexicographic allocations and extreme core payoffs: the case of assignment games

We consider various lexicographic allocation procedures for coalitional games with transferable utility where the payoffs are computed in an externally given order of the players. The common feature of the methods is that if the allocation is in the core, it is an extreme point of the core. We first investigate the general relationship between these allocations and obtain two hierarchies on the class of balanced games. Secondly, we focus on assignment games and sharpen some of these general relationship. Our main result is the coincidence of the sets of lemarals (vectors of lexicographic maxima over the set of dual coalitionally rational payoff vectors), lemacols (vectors of lexicographic maxima over the core) and extreme core points. As byproducts, we show that, similarly to the core and the coalitionally rational payoff set, also the dual coalitionally rational payoff set of an assignment game is determined by the individual and mixed-pair coalitions, and present an efficient and elementary way to compute these basic dual coalitional values. This provides a way to compute the Alexia value (the average of all lemacols) with no need to obtain the whole coalitional function of the dual assignment game.

Piaci rend és társadalmi normák. Hayek elmélete a társadalmi evolúcióról (Market order and social norms Hayek's theory of social evolution)

A hayeki szociokulturális evolúció elmélete a piaci rend elemzésének általánosítása. Hayek mind a piaci rend, mind a piaci rend alapzatául szolgáló társadalmi intézmények kialakulását és működését azonos logika alapján magyarázza. Ez a logika az egyéni cselekvések nem szándékolt következményeként értelmezi a spontán rend és a csoportszintű magatartásszabályok kialakulását és fennmaradását. A társadalmi normák magyarázatában a módszertani individualizmus elveinek érvényesítéséért az evolucionista perspektíva feladásával kellene fizetni. Hayek azonban a társadalmi normák magyarázatára is az evolucionista megközelítést alkalmazza, ezért egészíti ki a módszertani individualista megközelítést funkcionalista-evolucionista érvekkel. A szociokulturális evolúció hayeki elmélete példa arra, hogy a módszertani individualizmusra épülő magyarázat és a funkcionalista érvelés nem kiszorítja, hanem kiegészíti egymást. _____ Hayek's theory of socio-cultural evolution is a generalization of his theory of market order. He explains in the same way the development and operation of market order and those of the social institutions on which market order is based. This logic interprets the development and persistence of spontaneous order and group-level behaviour rules as an unintentional consequence of individual actions. In his explanation of social norms, enforcement of the principles of methodological individualism has to be paid for by abandoning the evolutionist perspective. But Hayek also employs an evolutionist approach in his explanation of social norms, and so he augments his methodological individualist approach with some functionalist-cum-evolutionist arguments. Hayek's theory of sociocultural evolution, for instance, exemplifies how an explanation resting on methodological individualism and a functionalist argument can complement, not preclude each other.