Fiscal and Monetary Institutions in Central, Eastern and South-Eastern European Countries

This paper studies the role of fiscal and monetary institutions in macroeconomic stability and budgetary control in central, eastern and south-eastern European countries (CESEE) in comparison with other OECD countries. CESEE countries tend to grow faster and have more volatile output than non-CESEE OECD countries, which has implications for macroeconomic management: better fiscal and monetary institutions are needed to avoid pro-cyclical policies. The paper develops a Budgetary Discipline Index to assess whether good fiscal institutions underpin good fiscal outcomes. Even though most CESEE countries have low scores, the debt/GDP ratios declined before the crisis. This was largely the consequence of a very favourable relationship between the economic growth rate and the interest rate, but such a favourable relationship is not expected in the future. Econometric estimations confirm that better monetary institutions reduce macroeconomic volatility and that countries with better budgetary procedures have better fiscal outcomes. All these factors call for improved monetary institutions, stronger fiscal rules and better budgetary procedures in CESEE countries.

Debt Restructuring in the Euro Area: a Necessary but Manageable Evil?

There are two possible responses to the Greek debt crisis: ‘Plan A’, continued official lending, for as long as needed, with possible voluntary private sector involvement, and ‘Plan B’, coercive preemptive or post-default restructuring with significant face value reduction in privately-held debt. Both options have risks, but it is necessary to move to Plan B sooner or later. The impact on Greece could be mitigated by foreign bank ownership and proper liquidity support measures. The direct spillover impact on the rest of the euro area seems small. But there is the risk of contagion, which is a serious concern. There is a cautious case for delaying somewhat Plan B in order to prepare for it.

Europe’s Growth Emergency

Highlights: • The European Union growth agenda has become even more pressing because growth is needed to support public and private sector deleveraging, reduce the fragility of the banking sector, counter the falling behind of southern European countries and prove that Europe is still a worthwhile place to invest. • The crisis has had a similar impact on most European countries and the US: a persistent drop in output level and a growth slowdown. This contrasts sharply with the experience of the emerging countries of Asia and Latin America. • Productivity improvement was immediate in the US, but Europe hoarded labour and productivity improvements were in general delayed. Southern European countries have hardly adjusted so far. • There is a negative feedback loop between the crisis and growth, and without effective solutions to deal with the crisis, growth is unlikely to resume. National and EU-level policies should aim to foster reforms and adjustment and should not risk medium-term objectives under the pressure of events. A more hands-on approach, including industrial policies, should be considered.

A Tale of Three Countries: Recovery after Banking Crises

Highlights: • Iceland, Ireland and Latvia experienced similar developments before the crisis, such as sharp increases in banks’ balance sheets and the expansion of the construction sector. However the impact of the crisis was different: Latvia was hit harder than any other country in the world. Ireland also suffered heavily, while Iceland came out from the crisis with the smallest fall in employment, despite the greatest shock to the financial system. • There were marked differences in policy mix: currency collapse in Iceland but not in Latvia, letting banks fail in Iceland but not in Ireland, and the introduction of strict capital controls only in Iceland. The speed of fiscal consolidation was fastest in Latvia and slowest in Ireland. • Economic recovery has started in all three countries and there are several encouraging signals. The programme targets in terms of fiscal adjustment, structural reforms and financial reform are on track in all three countries. • Iceland seems to have the right policy mix. • Internal devaluation in Ireland and Latvia through wage cuts did not work, because privatesector wages hardly changed. The productivity increase was significant in Ireland and moderate in Latvia, yet was the result of a greater fall in employment than the fall in output, with harmful social consequences. • The experience with the collapse of the gigantic Icelandic banking system suggests that letting banks fail when they had a faulty business model is the right choice. • There is a strong case for a European banking federation.

A környezetbarát beszerzés gyakorlata Norvégiában és Magyarországon

A Fenntartható fejlődés irányába való törekvések mind vállalati, mind kormányzati szinten jól hasznosíthatják a „zöld beszerzés” gyakorlatát, melynek célja a környezeti és társadalmi szempontok érvényre juttatása a vállalati, illetve kormányzati beszerzési folyamatok során.

A monetáris politika hatása a magyar gazdaságra. Elemzés strukturális, dinamikus faktormodellel

A monetáris politika magyar gazdaságra gyakorolt hatásait vizsgáló strukturális, dinamikus faktormodell számos makrogazdasági és ágazati idősor együttes tanulmányozását teszi lehetővé, így az eddigi idősoros elemzéseknél gazdagabb képet nyújt a monetáris transzmisszióról. A modell kvalitatív következtetései általában összhangban állnak a korábbi, VAR modelleken alapuló elemzésekkel, ám erősebbnek tűnnek a monetáris politika munkapiacra, illetve lakossági fogyasztásra gyakorolt hatásai. Az általunk vizsgált modell szerint a makrogazdasági folyamatokat 2000 óta elsősorban a kereslet ingadozásai határozták meg. A monetáris politika hosszabb távon szisztematikusan reagál a gazdaságot ért sokkokra, a meglepetésszerű monetáris politikai lépések szerepe mérsékelt.

Az Európai Unió kohéziós politikájának integrációs jelentősége és szabályozásának jövője

Az Európai Unió regionális fejlesztési - más néven kohéziós - politikájának eredményes működése az integrációs folyamat egésze szempontjából stratégiai fontosságú kérdés. A gazdasági, társadalmi és területi kohézió erősítése, a tagországok és régiók közötti fejlettségi különbségek csökkentése nemcsak az integráció egyik meghatározó célja, de a tagországokban élő emberek jogos elvárása is. A kohéziós transzfereket olyan tényezők támogatására kell fordítani, amelyek a leginkább hozzájárulhatnak az adott régió fejlődési kilátásainak és versenyképességének javulásához. A regionális fejlődéssel foglalkozó elméletek egymásnak sokszor ellentmondó következtetésekre jutnak a fejlettségi különbségek hosszú távú alakulásával összefüggésben. A sikeres fejlesztéspolitika kapcsán az endogén tényezők, az innovációs képesség és a megfelelően működő intézményi környezet meghatározó szerepe egyértelműen előtérbe került. A szerző a kapcsolódó elméleti megfontolások vizsgálata után az EU-ban kialakított regionális politika hatásait és következményeit elemzi, és mindezek tükrében megvizsgálja a 2014-2020 közötti időszakra javasolt szabályozási keretek fő elemeit.

Négy jellegzetesség. A magyar fejlődés politikai gazdaságtani megközelítésben. 1. rész = Four characteristic features. Development in Hungary from the aspect of political economy. First Part

A két részből álló cikk a magyarországi reformfolyamat és posztszocialista átalakulás négy olyan jellegzetességét emeli ki, amelyek megszakítás nélkül, a politikai szférában bekövetkezett rendszerváltást követően is, folyamatosan jellemezték az elmúlt harminc év fejlődését: a lakosság anyagi jólétének prioritása, erős paternalista jóléti állam, a reformfolyamat és átmenet fokozatossága és a politikai nyugalom. Az 1995. március 12­én bejelentett stabilizációs program - amennyiben megvalósul - jelenthet elmozdulást ezektől a jellegzetességektől. A cikk politikai gazdaságtani megközelítésben vizsgálja, hogy miért alakult ki ez a négy jellegzetesség, miképpen hatottak azok egymásra, milyen kedvező és kedvezőtlen hatásokat fejtettek ki. Az első rész az 1956­os forradalom hatásából kiindulva politikatörténeti áttekintést ad, majd a mai jólét, biztonság és nyugalom prioritását és a társadalmi adósság felhalmozódását, végül a stabilizációs program gazdasági és politikai hatásait elemzi. / === / The article, consisting of two parts, emphasizes four characteristic features of the Hungarian reform process and the post­socialist transformation, which, uninterruptedly, characterized the development over the last thirty years, even after the systemic change in the political sphere. These were: priority of the material welfare of the population, a strong, paternalistic welfare state, the gradual progress of the reform process and the transition, as well as political calmness. The stabilization programme, announced on March 12,1995, may imply - if it materializes - a shift away from these characteristics. The article investigates, from the aspect of political economy, why the four characteristic features had developed, how they affected each other and what were their advantageous and disadvantageous impacts. Setting out from the impacts of the 1956 revolution, the first part gives an overview of political history and then analyses the priority of today's welfare, security and calm as well as the accumulation of societal debt and, finally, the economic and political impacts of the stabilization programme.

Négy jellegzetesség. A magyar fejlődés politikai gazdaságtani megközelítésben. 2. rész = Four characteristic features. Development in Hungary from the aspect of political economy - II.

A tulajdonviszonyok és intézmények átalakulását is a fokozatosság, a szerves fejlődés jellemzi; Magyarországon a hosszú reformszocialista fázist a politikai fordulat után sem követte ugrás a piacgazdaság felé, bár az átalakulás felgyorsult. A cikk a fokozatosság érvényesülését az értékesítési stratégia sokféle változatát alkalmazó, burjánzó privatizációban, az új vállalkozások keletkezésének folyamatában, a liberalizálás menetében és a jogi infrastruktúra változásában mutatja be. Elemzi az átmenet során megerősödő korporatista elemek hatását a magyar gazdaságpolitikára. Végül néhány összefoglaló megjegyzést fűz a magyar fejlődéshez a politikai gazdaságtan és a politikai filozófia szemszögéből. Az elmúlt harminc évben a mindenkori kormánynak jól érzékelhető preferenciája volt a radikális intézkedések elodázása, a társadalmi adósság felhalmozódásának vállalása a konfliktusok elkerülése érdekében. A szerző felhívja a figyelmet a különböző nemzedékek eltérő időpreferenciájára és az ezzel kapcsolatos etikai problémákra. Befejezésül a népszerűtlen intézkedéseket az állampolgárok nagy hányadának véleményével szemben is felvállaló kormányzás és a demokrácia viszonyáról szól. / === / Gradualism and organic development also distinguish the transformation of property relations and institutions. Hungary's long reform­socialist phase was not followed, after the political change, by a leap towards a market economy, although the transformation became faster. The article shows how gradualism applies to the proliferating of privatization, with its wide variety of selling strategies, to the foundation process of new firms, to the course of liberalization, and to change in the legal infrastructure. It analyses the effect on Hungarian economic policy of corporatist elements which strengthen during the transition. Finally, it makes some comments summing up Hungarian development in terms of political economy and political philosophy. The government at any time in the last thirty years showed an obvious preference for putting off radical measures and accepting an accumulation of social debt as a way of averting conflict. The article notes differences of time preference between generations and the ethical problems these raise. Finally, it makes remarks on the relationship between democracy and an administration intent on unpopular measures opposed by a high proportion of citizens.

Kiigazítás recesszió nélkül. Esettanulmány a magyar stabilizációról = Adjustment without recession: A Case Study of Hungarian Stabilization

1995. március 12-én a magyar kormány és a központi bank szigorú kiigazítási és stabilizációs programot hirdetett meg. A cikk az első eredmények számbavételére tesz kísérletet. A program meghirdetése előtt Magyarország két egymást követő év- ben hatalmas fizetésimérleg-hiányt mutatott fel, és nemzetközi megítélése romlani kezdett. A program radikális intézkedései nyomán elkerülhetővé vált a mexikói vál- sághoz hasonló pénzügyi katasztrófa. Sok makrogazdasági mutató jól érzékelhető javulást jelez: lényegesen csökkent a kereskedelmi mérleg és a folyó fizetési mérleg hiánya, a költségvetés elsődleges egyenlege pozitív lett. Az ilyesféle stabilizációs programokat rendszerint súlyos visszaesés és a munkanélküliség nagy növekedése kíséri. Magyarország elkerülte ezeket a mellékhatásokat: a GDP drasztikus vissza- esés helyett valamelyest tovább növekedett, és a munkanélküliség változatlan ma- radt. A javulásnak nagy ára volt: az életszínvonal erőteljes csökkenése, az infláció felgyorsulása, bár a magyarországi infláció még mindig a kézben tartott, mérsékelt infláció sávjában maradt. A cikk ismerteti a program heterodox módszereit: 1. nagy leértékelés, az előre meghirdetett csúszó árfolyam rezsimjének bevezetése, valamint ideiglenes import- vámpótlék kivetése; 2. határozott jövedelempolitika, amely 12 százalékos reálbércsök- kenést kényszerített ki; 3. fiskális intézkedések, köztük jóléti jogosultságok csök- kentése (a program meghirdetése előtt ezek a jogosultságok tabuk voltak); 4. a hitel- kínálat átcsoportosítása a vállalati szektor javára, a jövedelmezőség növekedése; 5. feszített (bár nem mértéktelenül feszített) monetáris politika, amely lehetővé tette a sikeres vállalatok expanzióját; 6. a privatizáció felgyorsítása, nagy és sikeres lépé- sek egyes kulcsszektorok (energia, telekommunikáció) privatizációjában. Végezetül a tanulmány óva int a túlzott magabiztosságtól és felhívja a figyelmet a potenciális veszélyekre. A makrogazdasági javulás még törékeny. A magyar fejlődés legbiztatóbb sajátossága a termelékenység erőteljes és folyamatos növekedése. / === / On March 12, 1995 Hungary s government and central bank announced a tough program of adjustment and stabilization. This study is an attempt to asses the first results. Before the announcement of the program Hungary had a huge current account deficit for two consecutive years, and her international reputation started to decline. The program s radical measures made it possible to avoid a Mexico-style financial catastrophe. Many macroeconomic indicators show tangible improvement: the trade deficit and the deficit on the current account have been reduced significantly, the primary budget shifted to surplus. These kinds of adjustment programs are usually associated with deep recession and a large increase of unemployment. Hungary avoided these adverse side-effects: GDP instead of a drastic decline, continued to grow somewhat, and unemployment remained unchanged. There was a high price for the improvement: a sharp decline in the standard of living, and an acceleration of inflation, although Hungary is still in the range of controlled, moderate inflation. The paper describes the heterodox instruments of the program: (1) large devaluation, followed by a new exchange rate regime of pre-announced crawling peg, and a temporary import surcharge, (2) energetic income policy, enforcing a 12% cut in real wages; (3) fiscal measures, including cuts in welfare entitlements. That happened for the first time: before the program entitlements had been regarded as taboo ; (4) reallocation of credit supply in favor of the enterprise sector; increase of profitability; (5) tight (but not excessively tight) monetary policy, allowing the expansion of successful private busi- ness; (6) acceleration of privatisation, including large and successful steps in the privatisation of some key sectors (energy, telecommunication). Finally the paper warns against excessive self- confidence and draws the attention to potential dangers. The macroeconomic improvement is still fragile. The most reassuring feature of Hungary s development is the impressive and persistent improvement of productivity.

A költségvetési korlát megkeményítése a posztszocialista országokban = Hardening of the budget constraint in the post-socialist countries

A költségvetési korlát megkeményítése nem egyforma mértékben ment végbe minden posztszocialista gazdaságban. Egyes országokban messzire jutottak ebben a tekintetben, másokban viszont alig változott az indulóállapot. A tanulmány áttekinti a költségvetési korlát puhaságának különböző megnyilvánulásait: az állami támogatásokat, a puha adózást, a nem teljesítő bankkölcsönöket, a vállalatközi tartozások felgyülemlését és a kifizetetlen béreket. A jelenséget sokféle tényező okozza, amelyek többnyire együttesen jelentkeznek. Az állami tulajdon fenntartása kedvez a puha költségvetési szindróma megrögződésének, a privatizálás elősegíti a keményítést, de nem elégséges feltétele a kemény korlát érvényesítésének. Ehhez megfelelő politikai, jogi és gazdasági környezetet kell céltudatosan kialakítani. A posztszocialista átmenet kezdetén sokan azt hitték, hogy a hatékony piacgazdaság létrehozásához elegendő lesz megvalósítani a liberalizáció, privatizáció és stabilizáció "szentháromságát". Mára már kiderült, hogy a költségvetési korlát megkeményítése az említett három feladattal egyenrangúan fontos. Ahol ez nem valósul meg (például Oroszország), ott a privatizáció nem hozza meg a várt eredményt. ___________________ The budget constraint has not hardened to equal degrees in the various post-socialist countries. In some of them, a great deal has been done in this respect, while in others there has been hardly any change from the initial state. This study surveys the typical manifestations of softness of the budget constraint, such as state subsidies, soft taxation, non-performing loans, the accumulation of trade arrears between firms, and the build-up of wage arrears. Softness of the budget constraint is caused by several factors that tend to act in combination. Thus retention of state ownership helps to preserve the soft budget-constraint syndrome, while privatization encourages the budget constraint to harden, although it does not form a sufficient condition for it to happen. Purposeful development of the requisite political, legal and economic conditions is also required. It was widely maintained at the outset of the post-socialist transition that the 'Holy Trinity' of liberalization, privatization and stabilization would suffice to produce an efficient market economy. Since then, it has become clear that hardening the budget constraint needs to be given equal priority with these. Otherwise, the effects of privatization will fall short of expectations, as they have in Russia, for example.

Anatomy and lessons of the global financial crisis. Is US consumption financed by Chinese savings?

Savings and investments in the American money market by emerging countries, primarily China, financed the excessive consumption of the United States in the early 2000s, which indirectly led to a global financial crisis. The crisis started from the real estate mortgage market. Such balance disrupting processes began on the American financial market which contradicted all previously known equilibrium theories of every school of economics. Economics has yet to come up with models or empirical theories for this new disequilibrium. This is why the outbreak of the crisis could not be prevented or at least predicted. The question is, to what extent can existing market theories, calculation methods and the latest financial products be held responsible for the new situation. This paper studies the influence of the efficient market and modern portfolio theory, as well as Li’s copula function on the American investment market. Naturally, the issues of moral risks and greed, credit ratings and shareholder control, limited liability and market regulations are aspects, which cannot be ignored. In summary, the author outlines the potential alternative measures that could be applied to prevent a new crisis, defines the new directions of economic research and draws the conclusion for the Hungarian economic policy.

Kormányzás és kormányozhatóság

Az euró magyarországi bevezetésének időzítéséről és mikéntjéről élénk szakmai vita folyt a kora kétezres években. Az utóbbi néhány esztendőben azonban az euróvitát kiszorította a magyar gazdaságpolitika lehetséges korrekciójának kérdése. Ezért is üdvözlendő Neményi Judit és Oblath Gábor tanulmánya, amely figyelmeztet: a rövid és középtávú nehézségek ellenére sem téveszthetjük szem elől az euróbevezetés célját. A szerzők egyszerre vizsgálják a magyar csatlakozás lehetőségeit és előfeltételeit, valamint magának az euróövezet intézményrendszerének az adósságválság hatására megindult reformját. Tanulmányuk terjedelme és mélysége sem teszi lehetővé, hogy minden felvetésükre érdemi reakció szülessen. Ezért a következőkben a gazdasági kormányzás kihívásaira koncentrálunk.

Milyen euró kell nekünk? És mi végre?

A jelen hozzászólás Neményi Judit és Oblath Gábor által vizsgált három nagy kérdéskör, az euróövezet működési szabályainak átalakulása, a magyar gazdaságpolitika és a növekedés, valamint a közös valuta bevezetése közül csak a harmadikkal kapcsolatos észrevételeket fogalmaz meg, alapvetően a reformok politikai gazdaságtana által a nemzetközi irodalomban kialakított elemzési szinten és a teljesség igénye nélkül.

A magyar átalakulás és fejlődés néhány általánosítható elméleti tanulsága = Some generalizable theoretical lessons of the Hungarian transformation and development

A világgazdasági válság óta eltelt nyolc évtizedben Magyarországon számos rendszerváltozás ment végbe a gazdaságban és a politikában. Sokak szerint a szabadpiactól a szabadpiacig vezető kör bezárult, és ismét rendszerválság előtt állunk. Míg a jövő természetesen bizonytalanságokkal terhes, és így értelemszerűen nem kiszámítható, a múlt egyértelmű tanulsága az, hogy a közéletet végig formáló felzárkózási törekvés egészében sikertelennek bizonyult. Ennek alapja elemzésünk központi rejtélye egy régi fejlődéselméleti feladvány: miért van az, hogy Argentínához vagy újabban Olaszországhoz és Portugáliához hasonlóan a jó politika rossz eredményekkel jár(t), és fordítva? Miért szakadt el végletesen és történetileg is a gazdasági és a politikai ésszerűség egymástól? __________________ Hungary has undergone several changes of economic and political system in the eighty years since the Great Depression. According to many, the circle from market economy to market economy has closed and we face another systemic crisis. Although the future is naturally full of uncertainties and is not by its very nature predictable, the clear lesson from the past is that the effort to catch up, which shaped public life throughout, has been unsuccessful on the whole. The basis for this and the central riddle in this analysis is an old puzzle in development theory: how is it that good policies had bad results and vice versa, as was the case in Argentina, and recently in Italy and Portugal? Why did economic and political rationality part company for good, even in historical terms?