Nyugdíjcélú életjáradékok életartam-kockázata az általánosított korcsoport−időszak−kohorsz modellkeretben

Tanulmányom módszertani részében a halandóság statisztikai előrejelzésére alkalmazható egyre népszerűbb eljárásokat Magyarországon elsőként egységes tárgyalásban, az általánosított korcsoport–időszak–kohorsz (GAPC) modellcsalád mint új paradigma keretében mutatom be. Ezt követően egy empirikus elemzés keretében öt nevezetes modellt illesztek a hazai 65 éves és idősebb egyének 1975–2014. naptári évekbeli halandósági adataira, és a mintán kívüli előrejelzési pontosság kritériuma alapján az időskori halandóság modellezésére széleskörűen alkalmazott Cairns–Blake–Dowd modell alkalmazása mellett döntök. A kiválasztott modell segítségével Májer–Kovács [2011] cikke nyomán elvégzem a nyugdíjkorhatáron várható hátralévő élettartam és a nyugdíjcélú életjáradékok egyszeri nettó díjának becslését. A kérdés aktualitását az önkéntes nyugdíjpénztári járadék¬szolgáltatásra vonatkozó szabályok friss változásai adják, amelyek felértékelik a halandóság-előrejelző módszertan szerepét. Elemzésemben nagy hangsúlyt fektetek a paraméter-bizonytalanság megfelelő modellezésére. Az elvégzett számítások alapján megállapítom, hogy a közelmúltban az élettartam-kockázat szerepe jelentősen felértékelődött. Célom, hogy eredményeimet a tudományos kutatók, statisztikai és társadalombiztosítási szakemberek és gyakorló aktuáriusok egyaránt eredményesen használhassák fel a jövőben az olyan modellek készítése során, amelyekben lényeges szempont az élettartam-kockázat módszertani szempontból megfelelő figyelembe vétele.

Időskori gondoskodás eltérő várható élettartam esetén

Nyugdíjba vonuláskor a befizetett járulék egy meghatározott képlet szerint nyugdíjkifizetést eredményez. A nyugdíjképletek jellemzően a várhatóan hosszabb ideig élőknek kedveznek a későbbi nyugdíjba vonulás kelleténél nagyobb honorálása miatt. Ebben a munkában egy olyan időskori öngondoskodási rendszert mutatok be, ahol a nyugdíjas rugalmasan alakíthatja jövedelmét az (élet)járadékszolgáltatás és az egyéni bankszámla között. Állami beavatkozással az antiszelekcióból eredő jóléti veszteség csökkenthető, de nem szüntethető meg.

Az egészségügyben megjelenő hálózatok és az egészségpolitika

Az orvosok, a betegek, a hozzátartozók, az egészségügyi intézmények, az állam, a gyógyszergyártók és az egészségügyi eszközöket előállító vállalatok között gyakorlatilag végleten számú hálózat van jelen. A tanulmány célja az egészségügyben megjelenő hálózatok kategorizálása, illetve az egyes kategórián belüli hálózattípusok bemutatása. Az egészségügyben megjelenő hálózatok tanulmányozása számos egészségpolitikai kérdést vet fel; a hálózatok megismerése költséghatékonyabb és/vagy magasabb színvonalú egészségügyi ellátáshoz vezethet. A tanulmány bemutat egy alhálózatot, nevezetesen a háziorvosok és a szakorvosok között létrejövőt, és felveti azokat az egészségpolitikai kérdéseket, amelyekre az adott hálózat tüzetesebb vizsgálata révén választ kaphatunk. A szerző az itt felvetett kérdéseket gondolatébresztőnek szánja.

Kommunikációs és kapcsolati tényezők jelentősége az egészségügyi szolgáltatások minőségében

A tanulmány célja, hogy egy szekunder kutatásra alapozva áttekintetést adjon az orvos-beteg kommunikáció elméleti hátteréről, a kommunikáció és az egészségügyi (pácienshez kapcsolódó) kimenetek közvetlen, valamint az együttműködés és az észlelt minőség által összekötött közvetett kapcsolatáról. Ez azért fontos, mert a kapcsolat a kommunikáció és az objektíven mérhető kimenetek (például egészségügyi állapot javulása) között – amelyeknek komoly gazdasági következményei is vannak – alátámasztja azt a feltételezést, hogy az orvos-beteg kommunikáció kutatására szükség van az egészségügy berkein kívül is. A felvázolt elméleti háttér segítségével pedig olyan modell kialakítása a cél, amely alapul szolgálhat egy későbbi primer kutatásnak.