A generalization of correlated equilibrium: A new protocol

A new correlation scheme (leading to a special equilibrium called “soft” correlated equilibrium) is introduced for finite games. After randomization over the outcome space, players have the choice either to follow the recommendation of an umpire blindly or freely choose some other action except the one suggested. This scheme can lead to Pareto-better outcomes than the simple extension introduced by [Moulin, H., Vial, J.-P., 1978. Strategically zero-sum games: the class of games whose completely mixed equilibria cannot be improved upon. International Journal of Game Theory 7, 201–221]. The informational and interpretational aspects of soft correlated equilibria are also discussed in detail. The power of the generalization is illustrated in the prisoners’s dilemma and a congestion game.

Generalized correlated equilibrium for two-person games in extensive form with perfect information

A correlation scheme (leading to a special equilibrium called “soft” correlated equilibrium) is applied for two-person finite games in extensive form with perfect information. Randomization by an umpire takes place over the leaves of the game tree. At every decision point players have the choice either to follow the recommendation of the umpire blindly or freely choose any other action except the one suggested. This scheme can lead to Pareto-improved outcomes of other correlated equilibria. Computational issues of maximizing a linear function over the set of soft correlated equilibria are considered and a linear-time algorithm in terms of the number of edges in the game tree is given for a special procedure called “subgame perfect optimization”.

Az egyensúlyi ráták unicitása és a bérráta pozitivitása a Neumann-modell általánosításaiban (Uniqueness of equilibrium rates and the positive value of the wage rate in generalizations from the Neumann model)

Cikkünk arról a paradox jelenségről szól, hogy a fogyasztást explicit módon megjelenítő Neumann-modell egyensúlyi megoldásaiban a munkabért meghatározó létszükségleti termékek ára esetenként nulla lehet, és emiatt a reálbér egyensúlyi értéke is nulla lesz. Ez a jelenség mindig bekövetkezik az olyan dekomponálható gazdaságok esetén, amelyekben eltérő növekedési és profitrátájú, alternatív egyensúlyi megoldások léteznek. A jelenség sokkal áttekinthetőbb formában tárgyalható a modell Leontief-eljárásra épülő egyszerűbb változatában is, amit ki is használunk. Megmutatjuk, hogy a legnagyobbnál alacsonyabb szintű növekedési tényezőjű megoldások közgazdasági szempontból értelmetlenek, és így érdektelenek. Ezzel voltaképpen egyrészt azt mutatjuk meg, hogy Neumann kiváló intuíciója jól működött, amikor ragaszkodott modellje egyértelmű megoldásához, másrészt pedig azt is, hogy ehhez nincs szükség a gazdaság dekomponálhatóságának feltételezésére. A vizsgált téma szorosan kapcsolódik az általános profitráta meghatározásának - Sraffa által modern formába öntött - Ricardo-féle elemzéséhez, illetve a neoklasszikus növekedéselmélet nevezetes bér-profit, illetve felhalmozás-fogyasztás átváltási határgörbéihez, ami jelzi a téma elméleti és elmélettörténeti érdekességét is. / === / In the Marx-Neumann version of the Neumann model introduced by Morishima, the use of commodities is split between production and consumption, and wages are determined as the cost of necessary consumption. In such a version it may occur that the equilibrium prices of all goods necessary for consumption are zero, so that the equilibrium wage rate becomes zero too. In fact such a paradoxical case will always arise when the economy is decomposable and the equilibrium not unique in terms of growth and interest rate. It can be shown that a zero equilibrium wage rate will appear in all equilibrium solutions where growth and interest rate are less than maximal. This is another proof of Neumann's genius and intuition, for he arrived at the uniqueness of equilibrium via an assumption that implied that the economy was indecomposable, a condition relaxed later by Kemeny, Morgenstern and Thompson. This situation occurs also in similar models based on Leontief technology and such versions of the Marx-Neumann model make the roots of the problem more apparent. Analysis of them also yields an interesting corollary to Ricardo's corn rate of profit: the real cause of the awkwardness is bad specification of the model: luxury commodities are introduced without there being a final demand for them, and production of them becomes a waste of resources. Bad model specification shows up as a consumption coefficient incompatible with the given technology in the more general model with joint production and technological choice. For the paradoxical situation implies the level of consumption could be raised and/or the intensity of labour diminished without lowering the equilibrium rate of the growth and interest. This entails wasteful use of resources and indicates again that the equilibrium conditions are improperly specified. It is shown that the conditions for equilibrium can and should be redefined for the Marx-Neumann model without assuming an indecomposable economy, in a way that ensures the existence of an equilibrium unique in terms of the growth and interest rate coupled with a positive value for the wage rate, so confirming Neumann's intuition. The proposed solution relates closely to findings of Bromek in a paper correcting Morishima's generalization of wage/profit and consumption/investment frontiers.

A Dynamic Input-Output Model with Renewable Resources

The paper studies a generalisation of the dynamic Leontief input-output model. The standard dynamic Leontief model will be extended with the balance equation of renewable resources. The renewable stocks will increase regenerating and decrease exploiting primary natural resources. In this study the controllability of this extended model is examined by taking the consumption as the control parameter. Assuming balanced growth for both consumption and production, we investigate the exhaustion of renewable resources in dependence on the balanced growth rate and on the rate of natural regeneration. In doing so, classic results from control theory and on eigenvalue problems in linear algebra are applied.

Matematikaoktatás a bolognai típusú gazdasági képzésekben (Maths instruction in Bologna-type economics tuition)

A gazdálkodási és közgazdasági alap- és mesterszakok tanterveiben számos matematikai tárgy szerepel. A kétciklusú bolognai képzésre történő áttérés Európa-szerte igényelte a matematikaoktatás szerkezetének, mennyiségének és mélységének újragondolását a gazdálkodási és közgazdasági képzési területeken. Mivel az átállás országonként és intézményenként párhuzamosan és jelentős mértékben egymástól függetlenül ment végbe, egyetemenként számos eltérő megoldással találkozhatunk. Az egyetemek operatív tanterveit és tantárgyi adatlapjait felhasználva, utólagosan már összehasonlítható az egyes egyetemek matematikaoktatása. A tanulmány a matematika közgazdaságtanban betöltött szerepének áttekintése után a vezető európai egyetemek és négy magyar egyetem gazdálkodási és közgazdasági képzésén folyó matematikaoktatásának összehasonlító elemzése alapján arra az alapvető következtetésre jut, hogy Magyarországon a vizsgált képzési területen a matematikaoktatás mennyiségileg és minőségileg kritikus szintre süllyedt. / === / The basic and master's curricula for business and economics include plenty of mathematics subjects. Business and economics courses had to be rethought when the change was made across Europe to the two-cycle Bologna system. This change took place simultaneously but independently in each country and institution, so that notably different solutions can be found in each university. A retrospective comparison of maths instruction in various universities can be made by examining their operative syllabuses and subject data-sheets. The study reviews the part mathematics plays in economics, then uses comparative analysis of the maths teaching in business and economics courses at leading European and four Hungarian universities to reach a general conclusion: maths teaching in Hungary, in the field examined, has sunk to a critical level, in terms of quality and quantity.

Hálózati kísérletek (Network experiments)

A társadalmi kapcsolatok hálózatának elemzése akárcsak a kísérleti közgazdaságtan, az utóbbi évtizedben rohamosan fejlődő diszciplína, amely számos új tudományos eredménnyel gazdagította és gazdagítja a társadalmi és gazdasági jelenségek magyarázatait. A hálózati kísérletek a két diszciplína találkozási pontján különösen tanulságosak, hiszen nem pusztán a hálózati iparágak működését és problémáit segítenek megérteni és megmagyarázni, de eredményeik meghatározó jelentőségűek a fogyasztói döntéshozatal vizsgálatában és a piaci verseny szabályozásának szempontjából is. A jelen tanulmány áttekintést ad a hálózati kísérletekről, ezen belül a lokális interakciós játékokról, a strukturálisan beágyazott játékokról, a cserehálózatok irodalmáról és a hálózatformálódási játékokról, valamint bemutatja a legfontosabb eredmények gyakorlati alkalmazási lehetőségeit és az alkalmazhatóság korlátait. / === / Analysis of the network of social relations, like experimental economics as a whole, is a discipline that has developed rapidly in recent decades and provided many new findings to explain societal and economic phenomena. Network experiments are notably instructive at the point of contact between the two disciplines, for besides helping to comprehend and explain the operation and problems of the network industries, they produce findings of decisive importance to examining consumer decision-making and regulating market competition. The study looks into network experiments, including local interaction games, structurally grounded games, the literature on exchange networks, and network-shaping games, as well as presenting the main results of applying them and the restrictions on doing so.

A származtatott termékek árazása és annak problémái az egyensúlyelmélet szempontjából (Pricing of derived products and problems with it in terms of equilibrium theory)

A szerző röviden összefoglalja a származtatott termékek árazásával kapcsolatos legfontosabb ismereteket és problémákat. A derivatív árazás elmélete a piacon levő termékek közötti redundanciát kihasználva próbálja meghatározni az egyes termékek relatív árát. Ezt azonban csak teljes piacon lehet megtenni, és így csak teljes piac esetén lehetséges a hasznossági függvények fogalmát az elméletből és a ráépülő gyakorlatból elhagyni, ezért a kockázatsemleges árazás elve félrevezető. Másképpen fogalmazva: a származtatott termékek elmélete csak azon az áron képes a hasznossági függvény fogalmától megszabadulni, ha a piac szerkezetére a valóságban nem teljesülő megkötéseket tesz. Ennek hangsúlyozása mind a piaci gyakorlatban, mind az oktatásban elengedhetetlen. / === / The author sums up briefly the main aspects and problems to do with the pricing of derived products. The theory of derivative pricing uses the redundancy among products on the market to arrive at relative product prices. But this can be done only on a complete market, so that only with a complete market does it become possible to omit from the theory and the practice built upon it the concept of utility functions, and for that reason the principle of risk-neutral pricing is misleading. To put it another way, the theory of derived products is capable of freeing itself from the concept of utility functions only at a price where in practice it places impossible restrictions on the market structure. This it is essential to emphasize in market practice and in teaching.

On the implementation of the L-Nash bargaining solution in two-person bargaining games

The “Nash program” initiated by Nash (Econometrica 21:128–140, 1953) is a research agenda aiming at representing every axiomatically determined cooperative solution to a game as a Nash outcome of a reasonable noncooperative bargaining game. The L-Nash solution first defined by Forgó (Interactive Decisions. Lecture Notes in Economics and Mathematical Systems, vol 229. Springer, Berlin, pp 1–15, 1983) is obtained as the limiting point of the Nash bargaining solution when the disagreement point goes to negative infinity in a fixed direction. In Forgó and Szidarovszky (Eur J Oper Res 147:108–116, 2003), the L-Nash solution was related to the solution of multiciteria decision making and two different axiomatizations of the L-Nash solution were also given in this context. In this paper, finite bounds are established for the penalty of disagreement in certain special two-person bargaining problems, making it possible to apply all the implementation models designed for Nash bargaining problems with a finite disagreement point to obtain the L-Nash solution as well. For another set of problems where this method does not work, a version of Rubinstein’s alternative offer game (Econometrica 50:97–109, 1982) is shown to asymptotically implement the L-Nash solution. If penalty is internalized as a decision variable of one of the players, then a modification of Howard’s game (J Econ Theory 56:142–159, 1992) also implements the L-Nash solution.

Gázolaj-jövedékiadó verseny az Európai Unióban (Fiscal competition on the market for diesel fuel in the European Union)

A tanulmány azt a kérdést vizsgálja, hogy versenyeznek-e az európai kormányok gázolajra vonatkozó jövedékiadó-kulcsaikkal a nagyobb adóbevételekért, és ha igen, befolyásolja-e az országok mérete kormányaik adóztatási stratégiáját. Az üzemanyagturizmussal szembesülő kormányok adókivetési magatartását egy kétországos adóverseny modellel jelezzük előre, amelyben a standard modellektől eltérően a fogyasztók kereslete árrugalmas. Megmutatjuk, hogy ha a kereslet nem teljesen rugalmatlan, mint Nielsen [2001], illetve Kanbur-Keen [1993] modelljeiben, akkor a nagy ország kormányának egyensúlyi viselkedése nemcsak abban különbözik a kicsiétől, hogy nagyobb adót állapít meg, hanem abban is, hogy válaszfüggvénye meredekebb. Az aszimmetrikus adóverseny általunk használt modelljét a dízelüzemanyagoknak 16 európai ország 1978 és 2005 közötti jövedékiadó-adatain vizsgáljuk. Az 1995 és 2005 közötti időszakra vonatkozó becslési eredményeink megerősítik, hogy az európai országok szomszédaik adókulcs-változtatásának hatására változtattak saját adókulcsaikon, és hogy a területileg/gazdaságilag kisebb országok kisebb intenzitással reagáltak szomszédaik adóváltoztatásra, mint a nagyobbak. Tanulmányunk ezzel magyarázatot nyújt arra is, hogy miért erősödött fel a tagállamok jövedéki adókulcsainak méret szerinti differenciálódása az elmúlt bő tíz évben, valamint hogy miért nem sikerült az Európai Uniónak a minimumadószintre vonatkozó előírásával előbbre lépnie az egységes adóztatás megvalósításában. / === / The paper assesses spatial competition in diesel taxation among European governments. By adding an extension to the standard model, it is shown that asymmetric competition – small countries undercutting large – implies that small countries respond less strongly to tax changes by their neighbours than large countries do. An estimate is then made of the fiscal reaction functions for national governments, employing a first-difference regression model with a weighting scheme constructed from road-traffic density data at national borders. Data from 16 countries (EU-15 minus Greece plus Norway and Switzerland) between 1978 and 2005 provides evidence that European governments set their diesel tax interdependently, and moreover, that small European countries tend to react less strongly to changes in their competitors' tax rate than large countries do.