Az integrációérettség elméletének továbbgondolása és kiterjesztése (Rethinking the theory of integration maturity)

Az integrációérettség elméletével és összefüggéseivel Palánkai Tibor mélyen és részletesen foglalkozik. Napjainkra egy olyan egyedi módszertant is megalkotott ezzel kapcsolatban, amely a hazai és nemzetközi integrációérettséggel foglalkozó irodalom egyik meghatározó elemévé vált. Jelen tanulmány megkíséreli az elmélettel kapcsolatos főbb eredmények összefoglalását és az integrációérettség módszertanának rövid ismertetését, valamint áttekinti a módszertan alkalmazásának lehetséges területeit, ami magában foglalja annak kiterjesztését a Nyugat-Balkán államainak jellegzetességeire. _____ Tibor Palánkai focuses on integration problems of the EU candidate countries. He created a new concept of integration maturity with a unique methodology, which have already begun a significant concept and methodology among international and domestic literature. The study tries to give a summary of this concept and methodology, focusing on the main results. Moreover, the paper discusses the extension of this methodology, which includes its adaptation to the Western Balkan countries.

Az Európai Unió nemzetközi fejlesztéspolitikája előtt álló kihívások és válaszok (EU’s international development policy – challenges and answers)

A tanulmány röviden áttekinti, hogy milyen kihívások érték az elmúlt években az EU nemzetközi fejlesztéspolitikáját, és milyen válaszokat adott ezekre a Közösség. A Bizottság által 2011-ben kiadott Agenda for Change című zöld könyv a közös fejlesztéspolitikát erőteljesebb normatív alapokra igyekszik helyezni és a demokrácia és jó kormányzás támogatását teszi az EU egyik fő célkitűzéséve a fejlődő országokban. Mindez a gyakorlatban erőteljesebb kondicionalitást és szelektivitást fog jelenteni az európai segélyezésben. _____ The paper briefly reviews the challenges that the EU’s international development policy faced in recent years and the answers the Community has provided to these. A green paper published by the Commission in 2011, the Agenda for Change attempts to place development policy on a stronger normative basis by making the support of good governance and democracy one of the main goals of the EU in developing countries. In practice, this will mean stronger conditionality and greater selectivity in EC aid.

Reluctant Donors? The Europeanization of International Development Policies in the New Members

The EU played an instrumental role re-starting the international development policies in Central and Eastern European member states, but questions remain about how far this policy area has been Europeanized since accession. Focusing on the Czech Republic, Hungary, Poland and Slovakia, the paper investigates why the new donors have been reluctant to adopt the EU’s development acquis more fully. The paper traces the process of the EU’s development policy rulemaking and subsequent national rule implementation to understand the socialization opportunities these processes offer. The conclusions reveal thrre reasons why socialization has been weak: (1) perceptions among the new member states on the development acquis’ procedural legitimacy; (2) low domestic resonance with the development acquis; and (3) inconsistencies in the activities of norm entrepreneurs. The paper contributes to our understanding of development policy in the EU, in particular how decision making takes place within the Council and its Working Groups post enlargement.

Are Democratizing Countries ‘Rewarded’ with Higher Levels of Foreign Aid?

The paper examines how flows of foreign aid have reacted to events of democratization in developing countries. Using a panel dataset of 136 aid receiving countries between 1980 and 2009, aid allocation regressions reveal that donors in general have tended to react to visible, major democratic transitions by increasing aid to the partner country, but no significant increases can be identified in case of countries introducing smaller democratic reforms. The increases in aid flows are not sustained over time, implying that donors do not provide long term support to nascent democracies. Also, democratizations in Sub-Saharan Africa do not seem to have been rewarded with higher levels of aid.

A hazai környezetügy az elmúlt negyedszázadban. Tények és adatok, hazai előzmények és nemzetközi háttér

Az 1980-as évek végétől azonban a tág értelemben vett hazai környezet-ügyi fejlemények, változások rögzítésére – talán a fent említett sok változás miatt is – csak nagyon töredékesen került sor. Ami többé-kevésbé jól dokumentált, az elsősorban a közvélemény figyelmét is felkeltő környezetszennyezési ügyek-kel, a fejlett országokban már korábban bevezetett, ott többé-kevésbé hatékonynak tekintett szabályozási és intézményi megoldások hazai alkalmazási lehetőségének, célszerűségének felmérésével, a környezetvédelem területén is az euroatlanti szervezetekhez való csatlakozás előkészítésével, valamint a civil szervezetek tevékenységével volt kapcsolatos. Mindezekkel összefüggésben a különböző elemzések a környezetalakító tényezőkre és a környezet állapotára, a szükségesnek tartott környezetpolitikai megközelítésre, a mindezekből fakadó főbb feladatcsoportokra, valamint a társadalmi részvételre tértek ki. Ennek az összeállításnak a 2. része – a teljesség igénye nélkül – e terület legutóbbi negyedszázadának fontosabb hazai kortörténeti tényeit rögzíti, s bizonyára akaratlanul is tartalmaz javítandó pontatlanságokat, illetve kiegészítendő pontokat. Az áttekintés feltünteti a környezetüggyel foglalkozó állami intézmények létrehozását és profiljának változását, az alapvető törvények és programok elfogadását, a civil, a tudományos, az üzleti szféra olyan szervezeteinek és a tájékoztatás olyan eszközeinek létrehozását, amelyek a környezeti, környezetpolitikai ügyekkel országos szinten foglalkoztak, illetve foglalkoznak azóta is. Az összeállítás remélhetően elősegítheti a hazai környezetügy fejlődésének értékelését, jelentőségének jobb megértését, a további teendők meghatározását. A korábbi évtizedek egyes jogalkotási és szervezetalakítási eseményei az újabb kori országos szintű szabályozási, programalkotási és szervezeti intézkedések közvetlen előzményének tekinthetők, s egyúttal az azokkal kapcsolatos tapasztalatok is hatással voltak a későbbi döntésekre. Az összeállítás 3. része ilyen fejleményekre utal. Emellett a nemzetközi együttműködés jelentősebb történései is többé-kevésbé hatottak a hazai környezetügy alakulására, így mindenekelőtt a vonatkozó jogszabályok, programok megjelenésére és tartalmára, valamint az intézményrendszer kialakítására, változásaira. Az ilyen szempontból lényegesebbnek tartott nemzetközi, illetve nemzetközi vonatkozású eseményeket a 4. rész mutatja be.

Relations between China and Latin America: Inter-regionalism beyond the Triad

Inter-regionalism refers to regular forms of cooperation between regions or actors from different regions and is a result of the parallel phenomena of globalization and regionalism. Inter-regional links are rapidly developing all around the world and form a new level of global governance. Though originally inter-regionalism typically connected the actors of the so-called Triad, today emerging economies and developing regions are more active and visible participants of inter-regional cooperation. The article examines the perspectives and limitations of inter-regional relations between China and Latin America as a new dimension of deepening Sino–Latin American relations.

The principle of non-refoulement under international law: Its inception and evolution in a nutshell

The article first gives an overview of the formation and the evolution of the principle of non-refoulement under international law. The different meanings of the concept in the asylum and human rights contexts are then discussed and compared, with due regard to the convergences that arose in the course of legal developments. In doing so, this short piece also draws attention to certain controversial issues and blurred lines, which have surfaced through the practical application of the prohibition of refoulement. Identifying the contours of the concept and clarifying its content and its effects may help in appreciating the implications that stem, in the current extraordinary times of migratory movements, from the fundamental humanitarian legal principles of which the imperative of non-refoulement forms part.