A görög válság néhány riasztó tanulsága

A szerző kísérletet tesz a görög adósságválság rövid történetének és az előidéző okoknak a bemutatására. Szerinte az értékeléseknek egyrészt nem lenne szabad leegyszerűsíteni a problémát arra, hogy "a lusta görögöket évek óta a keményen dolgozó németek finanszírozzák". Másrészt az ultrabaloldali Ciprasz-kormány sem kínált megvalósítható neokeynesiánus alternatívát a válság megoldására. Az általuk kezdeményezett referendum nem volt több egy kártékony, populista akciónál, amellyel csak rontottak Görögország helyzetén. Az adósságválság enyhítése csak szoros, uniós szintű együttműködéssel és széles körű intézményi reformok útján lehetséges, amely a rugalmatlan monetáris rendszerre is kiterjed.

Hungary's U-Turn

For two decades Hungary, like the other Eastern European countries, followed a general policy of establishing and strengthening the institutions of democracy, rule of law, and a market economy based on private property. However, since the elections of 2010, when Viktor Orbán's Fidesz party came to power, Hungary has made a dramatic U-turn. This article investigates the different spheres of society: political institutions, the rule of law, and the influence of state and market on one another, as well as the world of ideology (education, science and art), and describes the U-turn's implications for these fields and the effect it has on the life of people. It argues against the frequent misunderstandings in the interpretation and evaluation of the Hungarian situation, pointing out some typical intellectual fallacies. It draws attention to the dangers of strengthening nationalism, and to the ambivalence evident in Hungarian foreign policy, and looks into the relationship between Hungary and the Western world, particularly the European Union. Finally, it outlines the possible scenarios resulting from future developments in the Hungarian situation.

Hungary's U-Turn

For two decades Hungary, like the other Eastern European countries, followed a general policy of establishing and strengthening the institutions of democracy, rule of law, and a market economy based on private property. However, since the elections of 2010, when Viktor Orbán's Fidesz party came to power, Hungary has made a dramatic U-turn. This article investigates the different spheres of society: political institutions, the rule of law, and the influence of state and market on one another, as well as the world of ideology (education, science and art), and describes the U-turn’s implications for these fields and the effect it has on the life of people. It argues against the frequent misunderstandings in the interpretation and evaluation of the Hungarian situation, pointing out some typical intellectual fallacies. It draws attention to the dangers of strengthening nationalism, and to the ambivalence evident in Hungarian foreign policy, and looks into the relationship between Hungary and the Western world, particularly the European Union. Finally, it outlines the possible scenarios resulting from future developments in the Hungarian situation.

The corruption risks of EU funds in Hungary

In corruption, a group of players gain an economic advantage without providing any socially beneficial services in return, therefore corruption is considered to be a form of rent-seeking. Similar to other forms of rent-seeking, corruption causes losses on a societal level, due to the less efficient allocation of resources, as well as the costs of operation and prosecution. Fighting corruption is important not just because of ethical but also economic considerations. Contributions from the European Union are making possible the use of more funds than ever, and spending the full amount of this money is a priority preference of the government. The abundance of funds and the pressure on absorption increase corruption, by the managers of the funds overplanning the amount of money to be allocated to individual tender invitations, setting generous rules on eligible costs, and specifying low rates of own contribution wherever possible. As a result, the opportunities for rent-seeking are increased, as it is worth it for beneficiaries to carry out the project even after relinquishing part of the funds they have been awarded. Thus, the abundance of funds generates a sphere of corruption in which rent-seekers may appear on various levels of the system, often even without the knowledge or approval of those on higher decisionmaking levels.

Strukturális egyenletek modelljének alkalmazása a Közös Agrárpolitika 2013-as reformjának elemzésére

A Közös Agrárpolitika az Európai Unió meghatározó szakpolitikáinak egyike, mely a legnagyobb részesedést mondhatja magáénak a közös költségvetésből. Mivel a Lisszaboni Szerződés az együttdöntési eljárást a Közös Agrárpolitika jogalkotására is kiterjesztette, így annak 2013-as reformja során az Európai Parlament első ízben vett részt a Tanáccsal egyenrangú félként a jogalkotási folyamatban. Az elemzés alapjául egy nemrégiben összeállított adatbázis szolgált, mely a 2013-as közös agrárpolitikai reform jogszabálytervezeteinek módosítására benyújtott parlamenti javaslatokat tartalmazza. Ennek elemei 14 magyarázó- és három eredményváltozóval írhatók le. A strukturális egyenletek modelljének alkalmazásával a cikk célja, hogy a Közös Agrárpolitika döntéshozatalára befolyással levő, az elmélet és a kutatói tapasztalat alapján előzetesen létrehozott faktorok meglétét, illetve kapcsolódását a megfigyelt változók tükrében tesztelje. Az eredmények nem igazolják vissza a felállított modell helyességét. Azonban kiemelendő, hogy az Európai Parlament módosító javaslatainak elfogadását leginkább az azok típusát leíró, valamint politikai tényezők határozzák meg.

Tax incentives applied against externalities: International examples of fat tax and carbon tax

This study assesses the Pigou taxes introduced as a response to negative externalities in practice. The authors analyze the international practice and effectiveness of taxation on food products harmful to health and on carbon emissions harmful to the environment and, in relation to these two types of taxes, the focus is on the opportunities and the factors reducing efficiency.

Changes in tax structures in European Union Member States

The European Union does not have a comprehensive common tax policy and substantial changes in this specialized policy area are not likely in the foreseeable future. Albeit common rules, requirements, minimum rates for certain tax types were implemented in the last few decades, they barely limit the Member States in using their tax policies as one of the worthiest elements of their arsenal in increasing competitiveness or quite the contrary, to undermining their own international competitiveness inadvertently through a misguided tax policy. In this article, we put the tax policies of the Visegrad Group and the Eurozone core countries (Germany, Austria and the Netherlands), as well as changes in these policies under the magnifying glass, in terms of the impact of tax structure changes on economic growth and employment in the last decade.

Grexit

Az euróválság fő oka: az euró hibás konstrukciója és a nemzeti politikák kudarca. Görögország a válság, s benne a szuverénadósság-válság legnagyobb vesztese. A válságot társadalmi és morális tényezők súlyosbítják (adóelkerülés). Külön tényező a görög gazdaság alacsony integráltsági szintje. A pénzpiac az előzetes feltételezésekkel ellentétben nem fegyelmez, sőt csábít, majd utólag kíméletlenül büntet. A választás, hogy az olcsó pénzből egy ország rekonstruál és javítja a versenyképességét vagy politikai célból szavazatokat vásárol, nemzeti döntés. A mentőcsomag kritikus elemei deflációs megszorítások, amelyek késleltetik a kilábalást. 2015 elején talán lehetett volna olyan megoldásokat találni, hogy a görög kormány úgy köt kompromisszumot a hitelezőivel és eurózónabeli partnereivel, hogy a válság szélesebb európai megoldása irányában is sikerül előrelépni (adósságmérséklés), s közben választói várakozásait sem kell figyelmen kívül hagynia. A görög kormány nem ezt, hanem egy konfrontatív, külön nemzeti, görög megoldást választott. Ezzel otthon képes volt a népszerűségét fenntartani, de valamennyi partnerét magára haragította. A kompromiszszum így csak elhalasztotta a tényleges megoldást. A grexit továbbra sem zárható ki, de nem érdeke senkinek.

Az állami szerepvállalás új trendjei a pénzügyi válság következményeként

Az európai gazdaságpolitika aktivista jelleget öltött a nemzetközi pénzügyi válság következtében: a legtöbb országot expanzív költségvetési és gyorsan változó adópolitika, laza monetáris politika jellemezte. Kérdéses azonban az, hogy tartós lesz-e a nemzetállami (tagállami) gazdaságpolitikai aktivitás, vagy inkább rendkívüli helyzetekre adott átmeneti megoldásokról van szó. A cikk középpontjában a nemzeti gazdaságpolitikai mozgásteret és a döntéshozói motivációt érintő stratégiai vonatkozások állnak: a globalizációs folyamat menete, a korlátozott (moderált) gazdasági szuverenitásra épülő világrend állapota, az üzleti szereplők és a politikai ágensek közötti viszony alakulása. Következtetése: várható a gazdaságpolitikai gyakorlat újbóli konszolidációja a válság(ok) akut szakaszát követően, ám a körvonalazódó új gyakorlat (new normal) sok ponton eltér a nemzetközi pénzügyi szervezetek és a fejlett országok által korábban hirdetett élenjáró gyakorlattól. Mindez tanulságokkal szolgál a magyar költségvetési és adópolitika, és általában az állami szerepvállalás jövőbeli feltételeit illetően.

Az uniós források jelentősége a visegrádi tagállamokban

A visegrádi országok Európai Unióhoz fűződő viszonyát, ennek jellegzetességeit vizsgáló kutatók körében már-már közhelynek számít, hogy a szóban forgó négy tagállam a közös költségvetés legnagyobb nettó kedvezményezettjei közé tartozik. Az Uniótól érkező, bruttó nemzeti jövedelmük néhány százalékának megfelelő támogatásra a szóban forgó tagállamok hajlamosak úgy tekinteni, mint "alanyi jogon" járó forrásokra. Elmondható ugyanakkor, hogy miközben a költségvetési tárgyalások során ragaszkodnak a korábbi támogatási szint fenntartásához, komoly ellenérvek hozhatók fel az általuk képviselt állásponttal szemben. Jelen cikk célja, hogy áttekintse, pontosan mekkora támogatásban részesültek a visegrádi tagállamok 2004-es csatlakozásuk óta, majd elméleti és politikai szempontok alapján vizsgálja meg a visegrádi országok uniós költségvetéshez fűződő viszonyát, a költségvetési tárgyalások során képviselt álláspontját.

A 2014–2020-as kohéziós források felhasználásának hazai vállalásai az uniós kötelezettségek szorításában

A 2014–2020-as programozási időszak jogszabályi kialakításában az Európai Bizottság eredeti szándéka a minőségi és hatékony felhasználás volt, amelynek eszközrendszerét hosszú előkészítési folyamat során dolgozták ki a tagállamokkal. A tematikus forrásallokációban és abszorpciós ütemezésben is szigorodott felhasználás nem segítette elő a tagállami sajátosságokhoz illeszkedő, rugalmasabb programkialakítást, sem annak időbeni előrehaladását. A tartalmi megoldásokban is korlátozott tagállamok még bonyolultabb, és előzetesen átláthatatlanabb feltételek közé szorultak, ugyanakkor az intézményrendszeri kialakítások tekintetében ez a szigor kevésbé tapasztalható. Utóbbi jelenség azonban sok esetben nem javítja a felhasználást, ha szélsőséges változtatásokkal vagy bonyolult kialakítással terhelt. A hazai programozási tartalmakat, és intézményrendszert az uniós elvárások és lehetőségek tükrében bemutató tanulmány láttatja azokat a szűk keresztmetszeteket, amelyek között Magyarországnak (is) maradnia kell a fejlesztési források elnyerése, és a nettó pozíció érvényesítése érdekében.

A magyar différance

A tanulmányban a szerző arra tesz kísérletet, hogy Magyarországnak az euró bevezetésével kapcsolatos halogató magatartását egy rendszerszemléletű megközelítésen keresztül értelmezze. A makrogazdasági (in)stabilitás kérdését interdiszciplináris megközelítéssel tárgyalja, amelynek során olyan területek releváns ismereteire támaszkodik, mint a fejlődéstan, az új politikai gazdaságtan, a pszichológia és a komplexitás tudománya. Fő következtetése az, hogy az euró bevezethetőségének egyik peremfeltétele a politikai-társadalmi-gazdasági rendszerbe, mint innovációs ökoszisztémába injektált pótlólagos bizonytalanság mérséklése, amin keresztül a vázolt magyar attitűd is megtörhető.

Politikai költségvetési ciklusok Kelet-Közép-Európában – elmélet és empíria

Politikai költségvetési ciklusok alatt azt a jelenséget értjük, amikor a választási ciklusok hatása megjelenik a költségvetési mutatók (a bevételek és a kiadások, illetve a költségvetési egyenleg) alakulásában. A tanulmányban a szerző bemutatja az erre vonatkozó elméleti megközelítéseket, majd megvizsgálja, hogy ez a jelenség mennyire figyelhető meg a kelet-közép-európai EU tagállamok válság előtti adataiban.